Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Spekner Enikő: Adalékok a budavári István torony névadójának kérdéséhez 403-425

ADALÉKOK A BUDAVÁRI ISTVÁN TORONY NÉVADÓJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ olyan állandósultnak, mint a későbbi Anjou-korban, ezért az előbbi esetben a rövidebb idejű időtöltések is nagyobb jelentőségűek lehettek. István közszerepléséről koronázását követően 1253 nyarán értesülünk először, amikor is 14 évesen részt vett apja morvaországi hadjáratában.

100 Körülbelül rá egy évre, 1254-ben a budavári domonkos kolostorban tartott nagykáptalan alkalmával keresztelték meg leendő feleségének, Kun Erzsébetnek apját, a Györffy György által Szajánnal azonosított kun fejedelmet feleségével és hadi népével együtt.

101 István ezután vette feleségül Erzsébetet, jóllehet az nem bizonyítható, hogy a kereszteléssel egy időben, de nyilván azon ő maga is részt vett. 1258 februárjában pedig a Margitszigeten adott ki oklevelet. Valószínűsíthető tehát, hogy mielőtt 1258 nyarán Stájerországba távozott, többször megfordult Budán és környékén. Stájer uralma után azonban csak egyszer, 1260. augusztus 20-án jelent meg e területen, amikor is Székesfehérvárra ment. Ezután úgy tűnik kizárólag csak keleti országrészében tartózkodott egészen 1265 tavaszáig, mikor az apjával támadt fegyveres konfliktus során egészen Pestig hatolt, majd az emlékezetes isaszegi csatában legyőzte apja hadseregét.

102 IV Béla király a vesztes csatát követően a Komárom megyei Füzitőn lévő kúriájáprimogeniti illustris regis Hungarie, ducis Transsilvani cum medio sigillo fracto ..." MOL DL 76970. DL 77342; Szécsi Miklós nádor 1385. október 21-i oklevelében I. Lajos király 1364. május 13-i átírása István 1262. április 4-i okleveléről: „ ... predictam litteram ipsius domini Stephani ducis ... presentibus litteris nostris patentibus transcribi ... facientes ..." MOL DF 265526 (Státny Obi. Arch, v Levőéi, krasznahorkai Andrássy cs., Mohács e. oki. N K 1 3). 96 PRT II. 254; SRH I. 212. 97 Garai Miklós nádor 1412. július 7-i oklevelében említi az egri káptalan év nélküli, Istvánnak szóló jelentését: „... secunda verő earum [litterarum] similiter videlicet feria quarta ante dominicain Penthecostes anno emanationis carens littera clausa domino Stephano, filio Bele regis quarti tempore sui ducatus rescripta ..." MOL DL 498; valamint szintén Garai Miklós nádor 1424. február 25—i tartalmi átírásában: „... litteras domini Stephani, filii Bele regis quarti tempore sui ducatus, anno Domini millesimo ducentesimo sexagesimo septimo legaliter confectas nobis demonstrant continentes, quod ..." MOL DL 65861. 98 Például Lackf i Imre nádor 1374-ben István egy 1260. évi oklevelét így írta át: „... prima videlicet ipsius domini Stephani regis, primogeniti regis Hungarie ... emanata ..., prelibatus dominus noster rex Ludovicus predictam possessionem Cheuzy prius per prefatum dominum Stephanum regem tempore sui ducatus in predicto anno M°" CO

10 LX

mo ... modo prehabito ... datam et collatam nunc de novo ... in perpetuum dédisse et contulisse ..." MOL DF 243942 (MTA Könyvtára, Kézirattár, Okevélgyűjt. 174). RA 1768; Ugyanő szintén 1374-ben egy 1266. évi ifjabb királyit is hasonlóan közölt: „... unam domini Stephani iunioris olym, filii regis Hungarie et ducis ba vonult vissza, de Mária királyné Budán maradt, fia ugyanis innen űzte el őt, mikor a várost elfoglalta.

103 István az 1266. március 23-án, a Margitszigeten megkötött béke létrejöttéig feltehetően Budán rendezkedett be. Ekkor talán még az 1257 és 1258-as időszaknál is indokoltabb lehetett, hogy az apjával fennálló háborús állapotok miatt a Várhegy legdélibb részén a Duna, a rév és az utak ellenőrzésére tornyot emeltessen, ami egyúttal itteni szállásául is szolgálhatott. A margitszigeti béke az 1262 decemberi pozsonyi, illetve az azt megerősítő poroszlói, majd az azokat kiegészítő 1263 májusi szakali szerződéseken alapult, s végeredményben a korábbi status quo újabb elismerését jelentette. István tehát a békekötés után rövidesen ismét keleti országrészébe távozott, ahonnan már csak 1270 májusában történt trónra kerülése után tért vissza Budára.

104 Végül is az Anjou István herceg és IV Béla fia, István herceg mellett és ellen felsorakoztatott érvek közvetlen bizonyítékok hiányában nem tisztázták a torony névadójának személyét, ami pedig elengedhetetlenül szükséges lenne annak építési korának meghatározásához. Remélhetőleg azonban a további régészeti és történeti kutatásokat az itt tárgyalt adalékok is hozzásegítik majd a végső válasz kimondásához. Transsilvani et domini Cumanorum ... nostro iudicario examini demonstravit... in quarum prima videlicet ipsius domini Stephani regis littera adveniebatur, quod cum idem dominus Stephanus rex terram Pank vocatam hospitibus suis de Novo Castro contulisset ..." MOL DL 6165. RA 1859; Ilyenek még: Bebek György királynéi tárnokmester 1380. évi: MOL DF 232810 (Státny Üst. Arch. SR Bratislava, Jászói prépostság magán lt., Oki. és iratok 48) és az egri káptalan 1409. évi: MOL DL 613., valamint Zsigmond király 1424. évi: MOL DL 71940. stb. oklevelei. 9 WERBÓCZY 291. Pars II. Titulus 14., melynek címe: Quorum regum privilégia serventur, et quorum non ? 15§: Preterea quinti Stephani, filii ipsius quarti Belae demptis literis tempore ducatus ejusdem Stephani (qui se juniorem regem Hungáriáé et ducem Transylvaniensem tunc intitulare solebat) confectis et emanatis: Nam tales literae suae non servantur, nisi forsitan ipso postea regni gubernacula juste suscipiente pariter et possidente per eum fuissent confirmatae." 00 PAULER 1899. II. 221. 01 „... in predicto autem capitulo Budensi per manus fratrum, qui conversioni eorum multis annis institerant, baptizatus est cum uxore et exercitu suo maximus dux Cumanorum, cuius filiam bone idolis dominus Stephanus, primogenitus regis Hungarie iam coronatus in regem et ordini nostro valde devotus in uxorem accepit..." GYÖRFFY 1973. 301 344; GYÖRFFY 1998. 596. )2 RA 1753; RÁ 1769; PAULER 1899. IL 261-262. 536. "Jans Enikel, Weltchronik:"... dar nach der künic Steffan sin muoter von Oven vertreip dan.", GOMBOS 1937. III. 1328. 1485-1486. sorok. 14 PAULER 1899. IL 263-266. 536-537; szOcs 1993. 116-123; RA 1919. 417