Budapest Régiségei 35/2. (2002)

TANULMÁNYOK - Spekner Enikő: Adalékok a budavári István torony névadójának kérdéséhez 403-425

SPEKNER ENIKŐ tő, hogy e városok a herceg legbensőbb embere elleni panaszukat olyan képviselőre bízták, aki István bizalmas köréhez tartozott. Erre a feladatra nyílván azt a személyt választották ki, akit ők is jól ismertek, s akinek az udvarral is voltak kapcsolatai. A feltehetőleg a felvidéki városokban is tevékenykedő János kőfaragó mester ennek a követelménynek kiválóan megfelelhetett. A relatorok azonban nem minden esetben tartoztak annak aulájához, akinek az oklevél kiállítási parancsát a kancelláriához továbbították. Igaz ugyan, hogy többnyire a király a királyné, vagy a herceg közvetlen környezetéhez tartozó személyek voltak, akik a nádortól az apródokig, vagy más bennfentes emberekig bárkik lehettek, mégis feltűntek köztük olyanok, akik csak egyszer egyszer fordultak elő az udvarban.

48 János lapicida ez utóbbiak közé tartozhatott, mert a herceg okleveleinek többi relatora - egy azonosíthatatlant kivéve - huzamosabb ideig szolgált udvarában.

49 Természetesen a kőfaragó mester ettől függetlenül István hercegnek is teljesíthetett építkezésekkel kapcsolatos megbízásokat, de nem bizonyítható, hogy aulája tagjaként a hercegi rezidencia építőmestere volt.

50 István 1352 második felében hosszabb ideig felvidéki hercegi birtokain tartózkodott,

51 majd ezt követően, újabb, ezúttal valóban gyökeres változás következett be életútjában. 91422; 1351. október 18-ié: Kont fia Miklós később ostrovicai várnagy MOL DF 286543 (Arch. Stat. Jud. Brasov. A brassói Feketemplom lt. 1E 3); 1352. április 24-ié: Köbli Miklós tárnok- és ajtónállómester, udvarbíró és szepesi várnagy Sáros megyei ügyben referált. MOL DL 4246. 50 A János lapicidára vonatkozó további adatok: 1358-ban a visegrádi bírót nevezték így: ZICHY III. 119-120. No. 76; 1362. május 25-én „Johannes lapicida hospes de sub castro Budensi" kapott megbízást a leleszi konventtől templomtornyának felépítésére. MOL DF 233720 (Státny Üst. Arch. SR Bratislava, Leleszi prépostság m. lt. 1300-112). Détshy Mihály szíves közlése, VARJÚ 1932. 90; DERCSÉNYI 1941. 53. 90; 1365. február 4-én Lajos király egy házhelyet adományozott Budán kedvelt és hűséges építőmesterének, János kőfaragónak királyi épületek emelésével és más feladatok gyors és megbízható elvégzésével szerzett érdemeiért. MOL DF 208573. (Komárom M. Lt. Észt. székesfőkápt. hh. lt. 6-4-17); 1374. november 30-án Lajos király a János lapicidától vásárolt budai kőházat Kanizsai István zágrábi püspöknek adományozta. MOL DF 209056 (Komárom M. Lt. Észt. székesfőkápt. hh. lt. 67-10-17); 1374. december 15-én János lapicida Buda város tanácsa előtt a királytól korábban adományba kapott telkén emelt házát eladta Kanizsai István zágrábi püspöknek, nyílván megerősítendő a városi hatóság előtt a tulajdonoscserét. A városi kiadvány őt „magister Johannes murator ventrosus"-nak nevezte, ami után szokás őt Pocakos János mesternek is emlegetni. MOL DF 238149. (Primási Lt. Észt. székesfőkápt. m. lt. 64-1-2); KUMOROVITZ 1984. 306., 67. j; vÉGH 1999. 29. 51 Lehet, hogy már 1352 májusától, de augusztus végétől biztosan ott tartózkodott: 1352. május 17. Bártfa? MOL DF 212854 (Státny Okr. Az ambiciózus fiatal herceg feltehetően nem békült ki azzal, hogy mindkét territoriális hatalmától megfosztotta a király A délvidéken ugyanakkor 1352 őszén ismét kiélezettebbé vált a helyzet, annak ellenére, hogy még érvényben volt a Velencével 1348-ban kötött fegyverszünet. Mindenesetre mozgolódást jelzett, hogy I. Lajos két évre szóló megegyezést kötött Genovával Velence ellen. A szerb király Dusán István Bosznia déli részeinek elfoglalásával szintén egyre jobban terjeszkedett Magyarország felé. A pápai közvetítés révén Johannával megkötött béke után a nápolyi örökösödési ügy s az időközben rendeződött lengyelországi trónutódlási kérdés is nyugvópontra jutott, nem volt szükség István herceg feltétlen budai jelenlétére, sőt meglehet túlzott becsvágya még kívánatossá is tette távozását. Talán elmeneteléhez az szintén hozzájárulhatott, hogy a feltételezések ellenére Budán mégsem rendelkezett önálló rezidenciával, és a budai udvar szűknek bizonyult a nősülni szándékozó özvegy király a családi gyarapodás elé néző hercegi család és a még mindig ott tartózkodó Erzsébet királyné külön-külön meglévő udvartartásának.

52 Valószínűleg mindezen okok közrejátszhattak abban, hogy I. Lajos király teljes felhatalmazással ismét István hercegnek adta át egész Szlavóniát, Horvátországot és Dalmáciát. A herceg megválva Szepes és SáArch. v Bardejove, Bártfa város lt. 174); 1352. augusztus 31 Szepesvár. MOL DL 83266; 1352. december 28. Kassa. MOL DL 83267. 52 Nem véletlen, hogy Óbuda megosztásának terve éppen ekkor merült fel: 1353. augusztus 31-én Erzsébet királyné, Lajos király és felesége, az ifjabb Erzsébet királyné „... cum ipsi in castro suo de Novabuda Wespremiensis diocesis infra dictum regium cum suis familiaribus commorentur ..." és ezzel sok kárt okoztak az ahhoz közeli másik, óbudai váruknál lévő Szűz Mária egyháznak és a hozzátartozó prépostságnak, kérvényezték VI. Ince pápánál, hogy az óbudai prépostság birtokjogainak felmérésére bizottságot nevezzen ki, akinek jelentése alapján a felosztás kapcsán felmerülő károkért az egyházat kárpótolhatják. Más kérdés, hogy az anyakirályné Óbuda 1355-ben bekövetkező végleges felosztása után is többnyire a királyi udvarban időzött, csak akkor már Visegrádon. MOL DF 283403 (ELTE Könyvtára, Diplomatarium autographum D 14); MOL DF 289427 és 289449 (Arch Secr. Vat. Reg. Aven. Vol. 122. f. 182 v és Vol 125. f. 177 v); KUMOROVITZ 1966. 9-10. 53

1353. április 26-án I. Lajos azzal az indoklással tért ki a Dalmácia ügyét ismét felvető velencei követek elől, hogy a köztük kötendő megállapodáshoz, István dux totius Sclavonie, Croatie seu Dalmatie nem adta beleegyezését, s mert annak végrehajtását a király nélküle nem tudja foganatosítani, „... quia dominium predicti ducatus eius dominio perpetuo subiugabamus, sicut vobis et aliis notum est ..." a követeknek nem szükséges tovább fáradozniuk a királyi udvarban az említett ügyben, ADE II. 438^439. No. 35L István herceg és felesége zágrábi szálláshelyét az I. Károly által 1335 körül építtetett királyi palotában rendezte be. Nincs tudomásunk arról, hogy itt ekkor vagy akár korábban bármilyen építkezésbe kezdtek volna. MOL DF 256379 (Arch. 410