Budapest Régiségei 33. (1999)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti adatok a budapesti 11-13. századi királyi udvarhelyek kutatásához 291-312

IRASNE MEUS KATALIN RÉGÉSZETI ADATOK A BUDAPESTI 11-13. SZÁZADI KIRÁLYI UDVARHELYEK KUTATÁSÁHOZ Az utóbbi évtizedekben Budapest valamennyi középkori városrészében nagy régészeti feltárások zajlottak, ám az új adatok között nem találhatók olyanok, amelyek a főváros honfoglalás vagy kora Árpád-kori uradalmi központjaival lennének kapcsolatban. Továbbra is ismeretlenek a 11-12. századi óbudai, a 11-13. századi pesti, a 13. századi félhévízi királyi házak, és nem tudjuk, hogy hol helyezkedtek el a távolabbi, csepeli királyi uradalmi központ épületei. Egyelőre csak all. századi cinkotai és a 13. századi margitszigeti udvarhelyekből sikerült kisebb épületmaradványokat feltárni, de a teljes alaprajz és építéstörténet megismeréséhez mindkét helyen további feltárásokra van szükség. A honfoglalás kori révtelepülésekből fejlődő Óbuda és Pest 11-12. századi királyi udvarhelyeinek megtalálását talán segítené, ha a soron következő kutatásoknál nem a jóval későbbi adatokból indulnánk ki, mert az már kiderült, hogy a 11-12. századi királyi udvarhelyek nem a 13. századi városközpontokban helyezkedtek el, mint ahogy a 13. századi óbudai és pesti városközpontok sem a korábbiakból fejlődtek ki. A beszámoló keretein túlnő a vár és a város történelmi kapcsolatának korszakonkénti ismertetése, azt azonban hangsúlyozni szeretnénk, hogy a 11-13. századi királyi udvarhelyek és a később várossá fejlődő településcentrumok a településhálózat lényegében különálló elemei voltak. Ma még nem tudjuk, hogy Óbuda és Pest esetében milyen tényezők hatására szorultak háttérbe a 11-12. századi ősi települések, mi volt a közvetlen oka annak, hogy a 13. század első felére teljesen új helyeken alakultak ki a városközpontok. A nagy átrendezések a királyi udvarhelyeket is érintették. A 11-12. századi településtörténeti kérdések megoldásához közelebb kerülünk, ha térképre visszük a főváros honfoglalás kori és 11-13. századi régészeti lelőhelyeit és a honfoglalás korában keletkezett történeti helyneveket. Kirajzolódik, hogy a 11-13. századi települések, a királyi udvarhelyek, uradalmi központok a budapesti határnak ugyanazon részem helyezkedtek el, ahol a honfoglalás kori leletek egy-egy csoportja is napvilágra került (1. kép). A Kárpát-medence természetes földrajzi központjában, Óbudán alakult ki a budapesti térség fejedelmi, majd 11-13. századi királyi központja, körbevették az udvarhely katonai védelmére és ellátására telepített falvak, erre szolgáltak az Óbudával szembeni Duna-parti falvak is. A csepeli uradalmi központ körül szintén kimutathatók a szolgáltató népek falvai, ezek közül azonban hiányoznak a katonai telepítésre utaló törzsi és népnevekkel jelzett települések. A fejedelmi udvar és a közelében működő révek védelmét biztosító szabad harcosok magas rangú katonai vezetőit magányos sírokba temették, fegyvereik, öltözékük díszes veretei, ékszereik, lószerszámaik a főváros legértékesebb honfoglalás kori leletei.

1 A történeti helynevek és a régészeti leletek tanúsága szerint Budapest földjén az anonymusi hagyományok szerint zajlottak a honfoglalás eseményei. A magyarok bevonulása után Árpád és Kurszán fejedelem felosztották egymás között az elfoglalt területet, a dunai Nagy-szigetet Árpád, Óbudát pedig Kurszán kapta meg. 904-ben a bajorok megölték Kurszánt, és ezután minden hatalom Árpád kezére jutott. Három év múlva Árpád fejedelem is meghalt, a fejedelemséget és a hatalmas birtokot leszármazottai örökölték.

2 CSEPEL-SZIGETI KIRÁLYI UDVARHELY Az első fejedelmi központokat a Csepel-szigeten és Óbudán szervezték meg. Anonymus, 12. századi történetíró, részletesen elmesélte az ezzel kapcsolatos eseményeket, a regényes elbeszéléseket azonban saját, 12. századi környezetébe helyezte, így nemcsak a honfoglalásnak, hanem saját korának is hű krónikása volt. Ez a kettősség tükröződik többek között a dunai Nagy-sziget (Csepel-sziget) elfoglalásának leírásában is. „Árpád vezér elindult arról vidékről, ahol most Bodrog vára áll és a Duna mentén a nagy szigetig haladt. Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, majd Árpád vezér meg nemesei bevonultak arra. Mikor látták a helynek a termékenységét és a gazdagságát, továbbá hogy a Duna vize müyen erőssége neki, kimondhatatlanul megszerették. Egyszersmind elhatározták, hogy ez lesz a vezéri sziget, s a nemes személyek mindegyike ott udvart meg majort kap. Árpád vezér azonnal mesterembereket fogadott és velük pompás vezéri házakat építtetett. Aztán meghagyta, hogy a napok hosszú során át elcsigázott minden lovát vigyék oda és ott legeltessék. Lovászai fölé mesterül egy igen okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, ezért nevezték el a szigetet Csepelnek egészen a mai napig. Árpád vezér és nemesei pedig férfi- meg nőcselédeikkel együtt békében és hatalomban ott maradtak április havától október haváig. Ekkor közös tanácsban elhatározták, hogy feleségüket otthagyva, távoznak a szigetről, átmennek a Dunán túlra, meghódítják Pannónia földjét...'" A Csepel-sziget 10. századi sűrű lakottságát mutatják az északi szigetcsúcson előkerült honfoglalás kori leletek. Az egymástól nagyobb távolságra elhelyezkedő királymajori, Komáromi út eleji és más temetőkben a fejedelmi udvar szolgálatára rendelt közrendű szabad családok temetkeztek, a Szabad kikötő területén megtalált és teljesen feldúlt nagy temetőt pedig már all. századi királyi központ szolgálatára kötelezett falu népe használta.

4 A szigetet all. században királyi szigetnek nevezték, és arra is van adat, hogy itt őrizték a király egyik ménesét.

5 Árpád-házi királyaink óbudai tartózkodásuk idején nagy vadászatokat rendeztek a csepeli uradalomban, ahol bőséges vadállomány biztosította a sikeres vadászatot és megfelelő épületek szolgáltak a pihenésre. Ezt bizonyítja, hogy 1189-ben III. Béla 291