Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Vörös István: Későközépkori gabonásvermek állatcsont leletei a Csepel-szigeten 323-328

VOROS ISTVÁN KÉSŐKÖZÉPKORI GABONÁS VERMEK ÁLLATCSONT LELETEI A CSEPEL-SZIGETEN A Csepel-sziget Ny-i szélén az MO autópálya nyomvonalán végzett leletmentő ásatás során őskori és késő középkori települések maradványai és leletei kerültek elő. A Fővárosi Vízművek területén egy középkori falunak a kemencemaradványain kívül két XVI. századi leletanyaggal betöltött gabonásvermét lehetett feltárni.' A régészeti leletanyagot Irásné Melis Katalin dolgozta fel, tanulmányát lásd ugyanezen kötetben. A két gabonásveremben összesen 1306 db állatcsont volt. A házi emlős állatok közül csak az ún. haszonállatok maradványai fordulnak elő, ezek: a szarvasmarha (Bos tauras L.), a juh (Ovis aries L.) és a sertés (Sus scrofa domestica Erxl.); a baromfiak közül csak a házityúk (Gallus domesticus L.); a vadászott állatok közül a mezei nyúl (Lepus europaeus Pali.); a vadmadarak közül a csóka (Coloeus monedula L.)

2 maradványai voltak meghatározhatók. A halászat emlékeként nagy számú, különböző fajhoz tartozó halmaradvány került elő. (1. táblázat) A két gödörben 22 db folyami kagyló (Unió crassus) vastag héja, illetve héjtöredéke is volt. Az állatcsontanyag 89,2%-a az 1. veremben volt. A csontanyag felhalmozódására jellemző, hogy a háziemlősök maradványainak 87%-a, a házityúkmaradványok 94,5%-a és a vadmadár-, illetve halmaradványok 97,6%-a szintén az 1. veremben volt. Az állatcsontanyag 78,1 %-a háziemlős, 13,2%-a vadmadár és hal, 8,5%-a házityúk és 0,2%-a (3 db!) vadászott állat maradványa. A sajátos összetételű állatcsontanyag egy tipikus elsődleges helyen felhalmozódott konyhai és étkezési csonthulladék. HÁZIÁLLATOK Szarvasmarha: 460 db - 14 egyed, a haszonállatok 45 %-a. A szarvasmarhacsontok fregmentáltságára jellemző, hogy a hosszúcsontok közül csak három darab (mt) mérhető, a többi mind ujjpercek. (5. táblázat) A két kifejlett állat mt. dist. epiph. mérete kisközepes; az os. ph. I. med.-sag. hossza 51-56 mm, n-7, a prox. epiph. sz. 27—29 mm, n-6; az os. ph. II. med. -sag. h. 33-40 mm, n-8, a prox. epiph. sz. 27-31 mm, n-7. A mellső os ph. III. hossza 71-78 mm, a hátulsóé 60-70 mm. Az ujjpercek szintén a kisközepes és közepes mérettartományba tartoznak. A mérhető szarvasmarhacsontok egyértelműen, a töredékes csontok nagy valószínűséggel mind tehénmaradvány. A szarvasmarhacsontok méreteiből alacsony és közepes testméretű, 100-119 cm marmagasságú

3 egyedek rekonstruálhatók. A szarvasmarhacsontok anatómiai megoszlása aszimmetrikus. (2. táblázat) Feltűnően kevés a fej és az ún. szárazvégtag maradványai. Legtöbb a törzs-rég 261 db - 56,7 %, majd ezt követi az ún. húsosvégtag-régió 103 db - 22,4 % csontjai.

4 (3. táblázat) A húst reprezentáló törzs és húsosvégtag-csontok 79,1 %-os domináns előfordulásából egyrészt a szarvasmarha húshasznosítására, másrészt az állatoknak a településen kívüli mészárszéki levágására és feldarabolására lehet következtetni. A szarvasmarha fej- és végtagcsontokból legkevesebb 14 egyed volt meghatározható. De meg kell jegyezni, hogy a 261 db feldarabolt törzs-csont nem csak a hat kifejlett egyedhez tartozhatott. Valószínű, hogy a gerincről lehasított összefüggő oldalakat (mellkasrészt, bordasort) külön is szállíthattak a településre. A bordasorokat további 50 mm-es n-49, 60-70 mm-es n-70, 100-130 mm-es n-33, és 150-170 mm-es n-9 sávokra, csíkokra vágták szét. Érdekes, hogy a nagyobb végtagcsontokat is 120-130 mm hosszúságúra darabolták fel. A nagy velőscsontokat (hum, fem) mindig feltörték. A szarvasmarha egyedek közül hat kifejlett, hat 2-3 éves, és kettő 1-2 éves életkorú volt (4. táblázat). Juh - 42 db - 7 egyed, a haszonállatok 4,2 %-a A kiskérődzők közül csak a juh kevés maradványa található a két veremben. A két fiatal egyed csontmérete (5. táblázat) közepes méretű; egy kifejlett egyed astragalus hosszúságméretéből TEICHERT módszerrel

5 számított marmagassága 68 cm, a kos közepes testmagasságú volt. A juhcsontok anatómiai megoszlására jellemző (2-3. táblázat), hogy sem törzs, sem ujjperc maradvány nem fordul elő; az ún. szárazvégtag csontokból is csak 3 db van. A legtöbb csont a húsosvégtag-régióból származik. A hét juh egyedből 6 bárány, illetve növendék, egy pedig kifejlett korában került levágásra. (4. táblázat) Az elfogyasztott húst a kifejlett kosból egy húsos lapocka-rész (scapulahum); a három növendék juhból lapocka-(scapula-humrad/ulna), és com-rész (pelvis-fem-tib); a három bárányból egy fej, valamint két lapocka-rész (hum-rad/ulna) képviseli. Sertés - 888 db - 19 egyed, a haszonállatok 50,8 %-a. A vermekben a legtöbb egyeddel és csontmaradvánnyal a sertés van jelen. A kifejlett sertések humerus dist.epiph. szélessége kisméretű, hasonlóan a fiatal egyedek radius és tibia méreteihez (5. táblázat). Két astragalus hosszúságméreteiből TEICHERT módszerrel

6 számított marmagassági értékek 55,5 és 57,3 cm, mindkettő fiatal egyedé. Az újszülött malacok csontdiaphysis hosszúság méretei: hum 50, rad 34, ulna 35, fem 52, üb 50 mm. A növendék állatok csontdiaphysis hosszúsága: ulna 103, fem 103,168 mm Az 1. veremben egy - a dp2/3 között - haránt irányban kettéhasított süldőkoponya aboralis fele, valamint számos malac arc-, és agykoponya töredéke volt. A süldőkoponya varratai még nem csontosodtak el, ezek mentén esett szét. A koponya vastag falu, a profil vonala egyenes. A könnycsont feltűnően nagy: ventralis h. 25 mm, magassága 18 mm. Ez a méret meg323