Budapest Régiségei 30. (1993)

TÁRGYI EMLÉKEK ÉS LELETEK = DENKMÄLER UND FUNDE - Barkóczi László: Megjegyzések Valeria 4-6. századi történetéhez : 2. közlemény, Hiányos hagymafejes fibulák és ruhatűk 327-350

Egyedül az intercisai tűről tudjuk, hogy a mellcsonton feküdt, tehát ruhatű volt. Valószínű, hogy a többi is az volt. A tűk egy része a szabad Germaniában fellelhető tűkkel mutat hasonlóságot, (v. ö. BECKMANN, 1966,14 t.), de több lehet közöttük a helyben készült darab is. A bronztűkkel egyidőben a csonttűk is használatban voltak mint ruhatűk. Ilyenek is meglehetősen szép számmal kerültek elő a gorsiumi erőd területéről (v. ö. ehhez BÍRÓ 1987, 25-63). A Baranya megyei bronz tűhöz hasonló, csontból ismert innen (BÍRÓ 1987, Fig. 29. 255, 130/735-4.) Még több csonttűről feltételezhető, hogy bronztűk utánzatai. * Meg kell még említenünk azokat a tűket melyek langobard sírokban kerültek elő. A Keszthely-Fenékpusztától nem messze fekvő vörsi langobard temető 17. sz. sírjában - mint azt már korábban is említettük - az átfúrt fejű, különben dísztelen tű a koponyán (13. kép 1-2) keresztben feküdt. A tű itt ugyanazt a szerepet töltötte be, amelyről már korábban szó volt az asztragalosz mintázatú tűk esetében (SÁGI 1964, 371. 1 ábÖsszefoglalás A csonka, illetve mesterségesen megcsonkított hagymafejes fibulákból az idők folyamán sok elkallódott, részben magángyűjtők kezén, részben pedig a selejtezések folyamán. Ennek ellenére bizonyára még ma is több található a múzeumok raktáraiban, melyek nem kerültek feldolgozásra. Az előzőekben tárgyalt anyag így nem ad teljes képet, csupán jelezni kívánja, hogy a feldolgozásoknál az ilyen töredékes példányokat is komolyan figyelembe kell venni. Az ilyen fibulák egy olyan korszak jellemzői amikor a fibula már elvesztette eredeti jelentőségét. Csonkított fibulákkal már egészen korán találkozunk pl. Saalburgban és Zugmantelben (BÖHME 1972, 5-112) ahol ezek a 3. sz-ban jelentek meg a két tábor feladása után. A 4. sz.-ból Pannónia Valériából is ismert néhány darab, de valójában akkor tűnnek fel amikor a hivatalos mozgó hadsereg kivonult a tartományból, és az 5. sz. elején a fibulák utánpótlása is megszűnt. A megmaradt fibulák mellett megjelentek a csonkított fibulák és az új viseleti szokásnak megfelelően elterjedt a ruhatű használata. Több fajta fibulacsonkítás figyelhető meg. A csonkításra egyik igen jó példa a Zagyvarékasról származó 5. sz. első felei hun kori női sír fibulája. Érdekes ez a sír azért is, mert ugyanilyen fibulák megtalálhatók Valériában is. A tűk közül kiemelkedik az asztragalosz mintázatú tű, mely a későrómai kortól a langobard korig nyomon követhető. Ezt a tűt valamilyen fejfedőn illetve kalapon viselték. Kivételt képeznek a fenékpusztai horreum mellett eltemetett előkelő halottak, akik a tűt a vállon ruha összekapcsolására használták. ra és XXIX, t, 7). A tű a korábbi népesség és viselet továbbélését jelzi a langobardok ideje alatt. A Jutáson előkerült langobard sírban hosszú ezüst tű feküdt a mellközép tájon (BÓNA 1956. 194. LI. t. 5). A tű fején kör alakú lyuk (13. kép 3) a szár felső harmadában egymástól távol eső négy csoportos körbefutó vésés látszik. A sírban három aranyozott S-fibula is volt. Az előbbiekkel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy a Fenékpusztai erődben a horreum melletti kis temető 25. sz. sírjában előkerült sima bronz tű szintén a mellcsonton feküdt, a többi tű használatától eltérően. (13 kép 5.) Ugyanakkor ebben a kis temetőben is megtalálhatók a langobard szomszédságra utaló S-fibulák. A várpalotai langobard temető 1. sz. sírjában egy töredékes tű látott napvilágot, körbe futó vájatokkal díszítve (BÓNA 1956, 213. XXVII. t. 5). A mohácsi langobard temető 2. sz. sírjában szintén egy hosszú, egyenes tű (13. kép 4) töredéke került elő (KISS-NEMESKÉRI 1964, Abb. 8) A bronz tű feje le van gömbölyítve, szárán egymástól távol három csoportos, sűrű, körbefutó vésés látható. A többi tű fajtánál fennáll a lehetőség, hogy egyes darabok még 4. századiak és a mozgó hadsereggel álltak kapcsolatban. Zömük azonban ettől sokkal későbbi. Ilyen tűk azonban a Gorsium területén kiásott germán sírokban nem kerültek elő. A táci (Gorsium) tűk kicsiben mutatják azt a képet, amelyet a Plesniőar által Emonában feltárt keresztény épület komplexumból előkerült sok és változatos tű mutat. Azt mondhatjuk, hogy ez az anyag teljes egészében elénk tárja az 5. sz. első harmadában illetve az első felében használt tű változatokat (PLESNIÖAR 1983, 4, 8, 10, 19, 20, 22, 29, 31, 32, t.). A fibulák hiánya, az öltözködési szokások megváltozása és a területen megforduló vagy a szomszédságban lakó barbár népek erősen befolyásolták a tűk elterjedését dísz- és ruhatűként való alkalmazását. Kérdés még, hogy az asztragalosz mintázatú tűk, melyek már a későrómai korban feltűnnek, folyamatosan használatban voltak-e a keszthely-fenékpusztai sírleletek koráig, vagy egy későbbi időpontban ezek használata újra visszatért? A két időpont között nagy a különbség. Feltehető azonban, hogy folyamatosságról lehet szó és a távolság a két időpont között talán nem is olyan nagy mint ahogy ezt a mai kutatás látja. Persze nem tudjuk azt, hogy a tárgyalt kosaras fülbevalók előzményei mennyiben előzik meg a már kifejlett kosaras függőket. Utaltunk már arra, hogy a keszthely-fenékpusztai anyag több irányból tevődött össze és csak itt jelentkeznek egy együttesben. Egyik jellemzője ennek a leletanyagnak a horreum melletti temetőben előkerült BONOSA feliratú tű, mely Italia felé mutat. De megfigyel333