Budapest Régiségei 30. (1993)

TÁRGYI EMLÉKEK ÉS LELETEK = DENKMÄLER UND FUNDE - Barkóczi László: Megjegyzések Valeria 4-6. századi történetéhez : 2. közlemény, Hiányos hagymafejes fibulák és ruhatűk 327-350

Százhalombatta-Dunafüredről (TOPÁL 1981, LXX1I. t. 202.) Bojovic" Katalógusában több ilyen is található (BoJOVié 1983, XLII.t. 393, 396, 397., XLV. t. 410., LÍII. t. 445., LV. t. 456 (4. kép. 4), 457, 458, 459 (4. kép. 3), 460., LVI. t. 462, 464, 464., LIX. t. 450, 451). Lauriacumból is több példány ismert (JoBST 1975, 28. t. 210, 211., 29. t. 217., 36. t. 252., 37. t. 264, 265., 38. t. 270., 39. t. 289., 40. t. 729 (4. kép. 5). Iatrusból is közöltek hasonló darabokat (GOMOLKA 1979, 55. t. 729 (4. kép. 6) 734.) Nem tudjuk, hogy ezeket a hiányos fibulákat hogyan használták, mert itt már nem maradt meg a tűszerkezet, de ennyi előfordulás nem lehet véletlen (talán mint felvarrt ruhadíszt használhatták?). Véletlen, de szándékos is lehet az, amikor a fibulának csak a felső hagymafeje hiányzik. Elsőnek említhetjük a brigetiói augur sírban előkerült niellódíszes, de felső hagymafej nélküli fibulát (4. kép. 8). Mindenesetre különös, hogy ebben a gazdag sírban a fibula hiányos (BARKÓCZI1965, Fig. 6,5 -6 és V. t. 2-4). Hasonló a helyzet az egyik lauriacumi (4. kép. 7), szintén díszes fibulán is (JOBST 1975, 31. t. 235). Ilyen csonka fibula szerepel a ságvári temető 18. sz. (BURGER 1966, Fig. 96) valamint a 63. sz. női sírjaiban (BURGER 1966, Fig. 98). Ez utóbbit férfi sírnak határozták meg, de a sírban talált vasládika, valamint a 43,6 cm hosszú illatszeres, illetve olajos palack inkább női sírra utal. Hiányzik a felső hagymafej a fibulákról a késői somogyszili temető 41, 44, és 112 sz. sírjaiban talált daraboknál (BURGER 1979, 9, 10 és 20 t.). A publikáció ezeket a sírokat mint férfi sírokat határozta meg. A Keszthely-Dobogón kiásott későrómai temető 6, 46, 47, 52 és 79 sz. sírjaiban szintén találhatók ilyen fibulák (SÁGI 1981, Abb. 6, 7, 11, 31, 33). Az újonnan közreadott intercisai temető 56. sz. sírjából szintén ismert egy ilyen fibula (VÁGÓ-BÓNA 1976, 5. t.). Ilyen fibulák találhatók Bojovic Katalógusában (BOJQVIŐ 1983, XLIV, t. 404., XLV. t. 406., LI. t. 434), Lauriacumban (JoBST 1975, 31. t. 236., 33. t. 241, 243., 36. t. 258., 40. t. 275), valamint Iatrusban is (GOMOLKA 1979, 55. t. 732). Olyan töredékes fibula, amelynek a lába hiányzik, de azért a tűszerkezet még megmaradhatott, több ismert. Közöltek ilyeneket Tácról (BÁNKI 1975, 1. t. 6., 1980, I. t. 141 (5. kép. 1), 1981, II. t. 66 (5. kép. 2), 1987, III. t. 149, 151). Bojoviő Katalógusában (BOJOVIC 1983, Ll t. 434., LVI. t. 464, (5. kép. 4-5), 465, 466 (5. kép. 4-5), 467469) és Lauriacumban (JOBST 1975, 42 291, 292, 293 (5. kép 3), 294) is szerepelnek hasonló darabok. Valójában nem tudjuk, hogy minden ilyen töredékes fibulát használtak-e, de hogy ebben a formában is megtalálható a ruházaton, arra példa egy Veszprém megyei sírlelet (14. kép). A kőlapokból jól megépített sírban elhelyezett halott jobb vállán egy ilyen láb nélküli fibula került elő (BILKEI-HORVÁTH 1979, 3-4. ábra). A másik példa lehetne a MNM egyik lelőhely nélküli fibulája. A fibula bronzlemezből készült, aranyozott. Lába hiányzik, hiányoznak a hagymafejek is. A középső hagymafej helyére egy kis fedőt forrasztottak, tehát a fibulát használták (5. kép 7). Utoljára hagytunk egy olyan fibulát, ahol világosan látszik a tudatos csonkítás. Ennek a MNM-ban található, ismeretlen lelőhelyű, bronzlemezből készült, aranyozott fibulának mind a három hagymafeje hiányzik, egyébként teljesen ép (5. kép 6). A fibula-csonkítás ha ritkán is, de már a 4. sz. elején megtalálható. Példa erre a már említett brigetiói augur sírból származó fibula. A 4. sz. második feléből a ságvári temetőből ismerünk ilyeneket. Saalburgból és Zügmantelből közölt fibulák egy csoportján hasonló csonkítások figyelhetők meg mint a pannóniai vagy akár a felső-moesiai daraboknál (v. ö. BÖHME 1972, 17-20 t). Mindkét tábort 259/260-ban feladták, és a rómaiak kivonulása után az ott lakók a fibulákat átalakítva használták fel. A pannóniai csonkított fibulák zöme azonban az előbbieknél jóval későbbi. Keltezésükhöz jó támpontot adhat a már említett zagyvarékasi hunkori sír az 5. sz. első feléből. Úgy tűnik, hogy avval - mint azt már Vaday Andrea megjegyezte -, hogy levettek a felső hagymafejet és lereszelték a keresztrudat, mintha az egyre jobban terjedő aláhajtott lábú fibulákat akarták volna utánozni. Ezek a késői fibula-csonkítások akkor kezdődtek el, amikor a központi mozgóhadsereg kivonult Valériából. Ekkor vitték el a fegyvergyárakat is, megszűnt az utánpótlás, és a római katonaságnak mind kevesebb szerepe lett a tartomány védelmében. Ha egyesek meg is őrizték eredeti formájukat, a hagymafejes fibulák ezidőre már mindenképpen elvesztették jelentőségüket. A védelemre betelepített barbár csoportokkal egyidőben másfajta fibulák is feltűntek, és a helyi lakosság alkalmazkodott az újhoz, ugyanakkor divatba jött a ruhatűk használata. Az így megcsonkított fibulákat valószínűleg az 5. sz. első felében végig használták - másfajta fibulákkal együtt később szerepüket a ruhatűk vették át. Tűk Korábban a kanálfejű, ritkábban lapított fejű, asztragalosz mintával díszített, egyenes fémtűk megjelenését Valeria tartományban a keszthely-fenékpusztai sírok alapján a 6. sz.-dal hozták kapcsolatba, a sírokban megjelenő kosaras függőkkel, korongos ezüslfibulákkal, valamint az ezüstlemezes övgarnitúrákkal együtt. Az elmúlt években megjelent publikációkból azonban kiderül, hogy ezek a fajta tűk már jóval korábban megjelentek Valeria tartomány északi részén, de a keszthely-fenékpusztai sírokra jellemző kísérő leletek nélkül. Az újabb leletek részben sírokból, részben telepről származnak, és a sírokban megjelentek a használatukra is adnak útmutatást. 328