Budapest Régiségei 30. (1993)

TÁRGYI EMLÉKEK ÉS LELETEK = DENKMÄLER UND FUNDE - Barkóczi László: Megjegyzések Valeria 4-6. századi történetéhez : 2. közlemény, Hiányos hagymafejes fibulák és ruhatűk 327-350

BARKÓCZI László MEGJEGYZÉSEK VALERIA 4-6. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ. II. Hiányos hagymafejes fibulák és ruhatűk Fibulák A sírokban ritkán, telephelyeken - mint például a táci (Gorsium) erőd belsejének feltárásánál - gyakrabban kerülnek elő hiányos hagymafejes fibulák. Ezeket a korábbi kutatás mint töredékes darabokat kezelte, így különösebb gondot nem fordított rájuk. Közelebbről megvizsgálva ezeket a példányokat több esetben határozottan megfigyelhető, hogy nem véletlen rongálódásról van szó, hanem a fibulák egy részének tudatos megcsonkításával, átalakításával állunk szemben. Ilyen tudatos átalakítás figyelhető meg az egyik Tácról (Gorsium) származó fibulán, ahol meghagyták a felső hagymafejet, a keresztszárat pedig gondosan lereszelték, (1. kép 1) meghagyva két kis csonkot (BÁNKI 1974, 213. 19. ábra). A tű szerkezete így érintetlen maradt, és a fibula továbbra is használható volt. Ugyanez a helyzet figyelhető meg Keszthely-Fenékpuszta egyik későrómai temetőjéből (1. kép 2) származó fibulán is. (PEKÁRY 1955, 20. 2. kép 7/1). Ilyen fibula került közlésre Sirmiumból, (1. kép 3), itt a keresztszárnak egy kicsivel hosszabb csonkjait hagyták meg (PAROVIC-PESIKAN 1973, XXIII. 1) Nemcsak pannóniai jelenség ez, hasonló darabok megtalálhatók Bojovié belgrádi Katalógusában, a Singidunumban és környékén előkerült fibulák között is (BoJOVlé 1993, XXX. t. 342, 343, 344., XXXVI. t. 345, 347, 348., XLII. t. 391 (1. kép 4), 392 (1. kép 5), 395 (1. kép 6). Hasonló fibulák ismertek Lauriacumból, ahol a keresztszárat vagy teljesen levették, vagy egy kis csonkját még meghagyták (JOBST 1975, 28. t. 208, 212., 29 t. 216 (1. kép 7)., 33. t. 242 (1. kép 8). A csonkításnak egy másik módja, amikor már hiányzik a felső hagymafej is, a keresztszár teljesen le van reszelve, esetleg még mindkét oldalon meghagytak egy kisebb csonkot. Tácon (Gorsium) három ilyen példány került elő (BÁNKI 1975, I. t. 4 (2. kép. 1). 1980 I. t. 155 (2. kép. 2). 1990 XVII. t. 130 (2. kép 3). Ilyen lehetett volna a negyedik példány is (2. kép. 4), ahol már hiányzik a felső hagymafej, a keresztszár bal oldali része. A jobb oldali szár levétele is megkezdődött, de nem fejeződött be (BÁNKI 1974, 209, 19. ábra 2.) Ilyen hagymafejek nélküli fibula hosszabban meghagyott keresztszárakkal (2. kép 5), illetve csonkokkal ismert az egyik brigetioi temetőből a 4. sz. elejéről (BARKÓCZI 1965, XXI. t. 1.). Bojovié Katalógusában is szerepelnek (2. kép. 6, 7) hasonló darabok (BOJOVIÓ 1983, XLV. t. 409, 410), de hasonlóak ismertek Lauricumból is (JOBST 1975, 28. t. 214., 38. t. 270 (2. kép. 8). Jó kapcsolat az előbbiekhez, egyben a tudatos csonkítás tényéhez a Vaday Andrea által közölt hasonló fibula a Duna-Tisza közéről Zagyvarékasról (2. kép. 9). A fibula az 5. sz. első feléből származó hunkori női sír egyik melléklete volt. Az ezüst fibula felső hagymafeje hiányzik, a keresztszárak gondosan le vannak reszelve, de a tűszerkezete még ép volt. Érdemes még megjegyezni, hogy a sírban a karperecek, a csat és a besimított korsó mellett előkerült egy ezüstlemez szíjvég, mely eltérő a szokványos római kori szíjvégektől (VADAY 1976, 25. t. 4 és 27. t. 3., 26. t. 14 és 27. t. 5). A csonkításnak egy másik változata amikor meghagyták a felső hagymafejet - bár ez néha hiányzik-, meghagyták a keresztszár egyik végét hagymafejjel vagy anélkül, másik szárát vagy teljesen lereszelték, vagy egy kis csonkot meghagytak. Ilyen fibulák kerültek elő Tácon (Gorsium) az erőd belsejében (BÁNKI 1975, 329. I. t. 3. (3. kép. 1), 1981, 215. II. t. 62 (3. kép. 2), 1990, I. t. 59 (3. kép. 3), 1987, XXXVII. t. 99 (3. kép. 4)). Ilyen fibula ismert Ságvárról (3. kép 5) a 112. sz. sírból (BURGER 1966, 208. Fig. 101). Szintén Ságvárról származik egy hasonlóan csonkított, bronzlemezből készült, díszes, aranyozott fibula (3. kép. 6) a 310. sz. sírból (BURGER 1966, 226. Fig. 119). A publikáció kettős temetkezést említ. Az egyik eltemetett férfi volt, a másik nő, késői arany függőkkel és üvegkorsó-melléklettel. A fibula a sír végében volt, nem lehetett megállapítani, hogy melyik egyedhez tatozott. Intercisában a 1056 sz. sírban került elő hasonló fibula szíjvéggel és érmékkel együtt (VÁGÓ-BÓNA 1976, 226. 16. t.). Ilyen csonkított változatokat Bojovié többet is közöl Katalógusában: BOJOVIŐ 1983, XXXII. t. 354, 355, 361, 362, 363.,XXXVIII. t. 364,365,366, 371., XXXIX. t. 372, 373, 374, 375., XL. t. 381, 382., XLI. t. 385, 386, 387, 388, 390., XLIV. t. 403 (3. kép. 7), XLVI. t. 415., XLVII. t. 416, 417, 419, 421, (3. kép. 9), LIV. t. 447 (3. kép. 11), LVI. t. 464. Ismertek ilyen csonkított fibulák Lauricumból is: JOBST 1975, 38. t. 269, 37. t. 261, 262, 34. t. 249, 29. t. 219, 221., 40. t. 278 (3. kép. 12.), 41. t. 281, 284. Iatrusból két hasonló darab került közlésre (GoMOLKA 1979, 35. t. 731 (3. kép. 10), 735). így van csonkítva a MNM ismeretlen lelőhelyű fibulája is (3. kép. 8.) A csonkításnak megint egy másik változata amikor hiányzik a felső hagymafej, a keresztrúd és a kengyelből is egy darab, sőt néha még a kengyel fele is. Ismerünk ilyeneket Gorsiumból (BÁNKI 1975, 329.I. t. 5 (4. kép. 1), a ságvári 333 sz. sírból (BURGER 1966, 228. Fig. 121 (4. kép. 2), és egy szórvány darabot 327