Budapest Régiségei 26. (1984)

VITA - Entz Géza: Lektori vélemény Szakál Ernő: "A budavári gótikus szoborlelet sérüléseinek és eltemetésének jelképrendszere" c. munkájáról 323-325

tásakor előkerült kútrészletre, fegyvereire, csontleleteire, az eltemetés módjára (hasonfekvés), a Charón garasokra vonatkozó részleteket. Vigyázni kell a jelképekre is. A középkor nagyon kedvelte a jelképeket, de mégsem lehet mindent jelképekre visszavezetni. Ha Bernát clairveaux-i apát a bencés és más templomokban előforduló igen gazdag díszítéseket oszlopfőkön, párkányokon stb. „szép rútságoknak" és „rút szépségeknek" nevezi, akkor nehéz feltételezni, hogy minden ábrázolás jelképi rendszerbe tartozott. Nem világos, hogy milyen összefüggésben került sor az Apor kódexből vett idézetre. A címerekről írottak átalakítását a következőképp javaslom: „A címer az öröklött vagy kapott kiváltságokat is jelképezte". Nem világos a budavári szoborcsonkítások és a szabadgondolkodás közötti összefüggés. Javaslom e résznek a fejezet végéig való kihagyását. Ugyancsak ki kellene hagyni a 69. képen bemutatott, az uraival együtt eltemetett „mester portré "-ra vonatkozó túlságosan intuitív, bizonyíthatatlan feltételezéseket. A szobrok eltemetésének indokolása nagyon fontos volna, de alig van megbízható támpont. E tekintetben egyelőre a Zolnay—Szakái 1976. 47. lapjának utolsó előtti bekezdését tartom legelfogadhatóbbnak azzal, hogy meg kellene jelölni, hogy az ott elmondottak forrása hol van. A karnaki lelet magyarázata természetesen ismeretlen, a regensburgi nem megfogható, a párizsi elrejtés pedig kiesik a feltételezett koncepcióból, mert ott egy politikai rombolásnak valószínűleg politikai visszahatásáról (az elrejtő királypárti volt!) van szó. Az e témával foglalkozó fejezet ilyen értelemben könnyen módosítható. A szóban forgó fejezethez tartozó 49. számú jegyzetben szereplő Száraz-idézet némi magyarázatra szorul. Meg kellene mondani, hogy a párizsi királyszobrokról szól. A Mátyás királlyal foglalkozó fejezet érdekes feltevést tartalmaz, amennyiben a szerző véleménye szerint Mátyás lett volna a szobrok eltemettetője, de mivel e formában még inkább intuitív, mint valós elemeket tartalmaz, nem javaslom mostani megjelentetését. További érlelés után, megfelelő eredmények elérése esetén önálló cikként lehetne közölni. A zárszó c. fejezetben viszont a futólag vázolt királyi műhelyről jó volna kissé bővebben írni, vagy ha ez pillanatnyilag nem lehetséges e műhely rövid értékelésével a tanulmányt befejezni. összefoglalóan megállapítható, hogy a tanulmány közlése feltétlenül kívánatos, mert eddig kevéssé figyelemre méltatott szempontokat vet fel, amelyek nemcsak a budai szoborleletre, hanem a középkori szobrászat életére, a középkori ember gondolatvilágában betöltött szerepére irányítja a kutatást. Példát nyújt arra, hogy a restaurátori tevékenység nemcsak szorosan vett feladatára irányulhat, hanem folyamatából a mesterség gyakorlati és szellemi világára is levonhatók vagy valószínűsíthetők olyan következtetések, amelyek a szokványos művészeti és történeti utakon kevésbé elérhetőek és új távlatokat nyitnak a kutatási módszerek számára. Megjegyzéseim figyelembe vételét kérve a tanulmány közlését fontosnak tartom és megjelentetését melegen javaslom. GÉZA ENTZ LEKTORATSGUTACHTEN ÜBER DIE ARBEIT „SYMBOLSYSTEM DER BESCHÄDIGUNGEN UND VERGRABUNG DES GOTISCHEN SKULPTURENFUNDES IN DER BURG BUDA" VON ERNŐ SZAKÁL Der ungarische Bestand der mittelalterlichen Bildhauerei wurde durch die 1974 durchgeführte Grabung von László Zolnai aussergewohnlich bereichert. Durch diesen grossartigen Fund erwachte die gotische Bildhauerei Ungarns, gerade im wichtigsten Kunstzentrum, von dem wir bisher in dieser Hinsicht kaum etwas wussten, förmlich zu neuen leben. Die eigenartigen Fundumstände belebten zugleich bisher nicht aufgeworfene Probleme, die sich über die Fragen des Stils und der Datierung hinaus auf die völlig unbekannten Lebensverhältnisse der Bildhauerarbeit richten. Dieser bisher kaum begangene Weg wurde zur Quelle eines bedeutenden neueren Gesichtspunktes, der geeignet ist, den sehr mangelhaft geprüften Prozess des Zustandekommens, der Laufbahn und des Untergangs der bildhauerischen Schöpfungen von einer neuen Seite zu beleuchten. Die Arbeit Ernő Szakáls schlug diesen ungegangen Pfad ein, und seinem ersten Versuch dieser Art verleiht gerade dieser Umstand betonte Bedeutung. Die drei Pfeiler seiner Forschung sind seine Beobachtungen hinsichtlich des Materials und der Technik, die aus den archäologischen Fundumständen gezogenen Folgerungen und schliesslich die Darlegung und Deutung der zu diesem eigenartigen Thema verwendbaren historischen und kunsthistorischen Daten. Das Bahnbrechen zeitigt jedoch nicht allein neue Ergebnisse, sondern auch neue Schwierigkeiten, deren Lösung naturgemäss ein riskantes Unterfangen und namentlich im ersten Anlauf nur selten zufriedenstellend ist. Unser Wissen schreitet dennoch auf derartigen gewundenen Pfaden einer vollkommeneren Lösung entgegen. Ernő Szakái schreckte vor diesen Schwierigkeiten nicht zurück. Es sind bereit beachtenswerte Ergebnisse zu verzeichnen. Seine Untersuchungen gehen von seiner überlegen bekannten und beherrschten Handwerk aus. Seine erste Feststellung ist unbestreitbar: Sämtliche Skulpturen sind unvollständig. Diese Mängel sind im allgemeinen nicht zufalliger Art, sondern absichtliche Verstümmelungen, die mit verschiedenen, häufig feststellbaren Werkzeugen durchgeführt wurden. Die Benutzung der Werkzeuge beweisen ihre Spuren eindeutig. In mehreren Fällen sind Ausbesserungen, Ergänzungen noch aus der Zeit vor der Vergrabung nachweisbar. Der Verfasser beobachtete auch, dass — von einigen Ausnahmen abgesehen — fast sämtliche Skulpturen ursprünglich bemalt 324