Budapest Régiségei 26. (1984)

TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: A 14. század üvegtipusai a budai régészeti leletanyagban 49-62

H. GYURKY KATALIN A 14. SZÁZAD ÜVEGTIPUSAI A BUDAI RÉGÉSZETI LELETANYAGBAN A Budapesti Történeti Múzeum középkori gyűjteményében őrzött üvegleletek nagyobb része a budai királyi palota feltárásánál került felszínre. Ennek a gyűjteménynek jelesebb darabjai publikáltak

1

. Kisebb rész különböző környező településről származik. Az üvegleletek mennyisége olyan jelentős, hogy már lehetőséget ad vizsgálódásra és különböző következtetések levonására. Ezúttal arra törekszem, hogy közülük kiválasszam a 14. sz.-ból származó darabokat és megállapítsam mi az, amit jellemzőnek tarthatunk e században. Tapasztalatom szerint ugyanis ebből a korszakból maradt fenn a legkevesebb lelet és ezen a téren mutatkozik a tárgyismeret szempontjából a legnagyobb bizonytalanság. Ösztönzőleg hatottak az utóbbi években egyre növekvő számban megjelent ásatási publikációk, amelyek növekvő bátorsággal nyúltak az üvegtöredékekhez és ezzel analógiákat szolgáltattak a következő munkákhoz. Az üveg különlegesen töredékes volta nem nélkülözheti a rekonstrukciót, legalábbis rajzban. Az ásatásoknál előkerülő típusok egészen más formavilágot tárnak a szemünk elé, mint amilyent korábban megismertünk a művészettörténeti és iparművészeti publikációkból. A régészeti feltárások jelentősen megnövelték a típusok számát és elsősorban a mindennapi használatra készült üvegáruval ismertetnek meg bennünket. Ezúton jutottunk annak a tudatára, hogy az üveg nem csupán luxustárgy volt és nem csak a királyi rezidenciában fordul elő, hanem a kis falvakba is eljutott. Éppen mindennapi használata miatt hamar eltört és gyorsabb ütemben cserélődött és emiatt maradt ránk nagyon töredékes állapotban. Nehezebb foglalkozni velük, feltétlenül igénylik a rajzi rekonstrukciót, mert e nélkül, csak a töredékek fényképeinek bemutatásával nem lehet eredeti formájukat és funkciójukat megmagyarázni. Az üvegtárgyak, melyeket korábban ismertünk, jobbára ép, vagy megközelítőleg ép darabok voltak. Magánés közgyűjtemények, kincstárak őrizetében vannak, legtöbbjükről az is tudott, hogy a maguk korában sem használták őket. Ajándékként jutottak tulajdonosaik birtokába, pohárszékekben díszítettek szobákat, ereklyéket őriztek, vagyontárgyként kincstári leltárakba vétettek. Az ásatások mellett az új levéltári kutatások is segítenek a változó ismeretek értékelésében. A budai üvegleletek közül egyes korszakok típusai könnyűszerrel kiválaszthatók, másokét ezzel szemben csak nehézségek árán lehet meghatározni. Az előbbi kategóriába sorolhatók a renaissance darabok, amelyek töredékeikben is könnyűszerrel felismerhetők, holott ezek a török hódoltság idején, vagy éppen az után keletkezett feltöltési rétegekből kerültek elő, amelyekben még 17. sz.-i pénzérmék is előfordultak. Ezeknél a daraboknál azonban nem annyira a lelőkörülményeik, mint inkább a stílusuk volt a meghatározó. Éppen ellenkezőleg, zárt lelőkörülményeik segítségével különíthetők el a budai királyi palota leletanyagában a 13.sz.-i töredékek. Ezekkel sincs korhatározási probléma. Leginkább a 14.sz.-ban jellemző típusok meghatározása okoz gondot, jóllehet megjelent néhány publikáció, amely már közölt néhány leletet ebből a korszakból. Például Buda polgárvárosában, Dísz tér 10. szám alatt feltárt kútból Holl Imre publikált néhány darabot

2

. Bertalan Vilmosné pedig egy jelentésében

3 Óbuda területéről származó cseppes pohárkákat mutatott be. A nehézség abban áll, hogy nincsenek jó, hiteles, zárt 14.sz.-i lelőhelyeink. Ezért itt nagyobb szükség van a külföldi ásatásokból származó analógiák összegyűjtésére. Nagyobb a jelentősége az összehasonlításnak a 14.sz.-nál korábbi, illetőleg az annál későbbi korszakok formáival. Magyarázatra szorul, hogy miért maradtak meg Budán a 13. századból származó leletek hiteles, jó lelőkörülmények között és miért nem maradtak meg hasonló menynyiségben és lelőkörülmények mellett a 14.sz.-iak

? Erre nézve csak feltevéseink lehetnek. A 14.sz. elején a magyar trónra lépő új uralkodóház, az Anjouk, — noha Budára csak a század közepén költöztek, de egy hozzájuk méltó rezidencia építését már a század elején megkezdték. Az új tulajdonosok szokásos becsvágyával pusztíttattak el ekkor minden korábbit, hogy a régi elavult és szerény épületek helyére újabbat, szebbet, nagyobbat emeljenek. A lebontott épületek berendezési tárgyainak törmelékét, mint szemetet a tereprendezés során szikla üregekbe töltötték. Ennek időpontját az egyik (47.sz.) veremben talált III.Endre dénár (1290—1301) elég pontosan meghatározza. A leletek, de különösen egy címerekkel festett üvegpohár is ezt a kort erősítik meg.

4 Hasonló poharakat találtak külföldön is és a kutatók ezeket teljesen egybehangzóan ítélik meg: 1291, illetőleg ez időpont utáni évekre. A vermek között van azonban olyan is (40.sz.), amely pár évvel későbben, a 14.sz. első felében került betemetésre. Az új palotaépületek egymást követő felépülése és környezetük kialakítása e vermeket végérvényesen lezárta. Több ásatás megfigyelése vezetett annak a felismerésére, hogy a működő háztartás — amely a szemetet folyamatosan termeli — nem a közvetlen közelben vermeli el, hanem környezetétől kissé (vagy erősebben) távol. A 13. századi elvermelt szemét az udvartartás életének megszűnésére mutat. Amikor újra kezdődik az élet a felépült új palotában, ismét megszűnnek a közeli szeméttároló helyek. Ennek tulajdonítható tehát, hogy hiteles, zárt szemétgödreink a 14.sz.-ból nincsenek. A 14.századi palotaszárnyak vékony építési rétegeiben talált szórványos leletek származhatnak a 14.sz.-ból, de éppen úgy a 13.sz.ból is. 49