Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Lócsy Erzsébet: Adatok a budai várnegyed XIII. századi beépítéséhez 209-222
a XIV—XV. sz.-ra datálható kövezetek a mai járdaszintekkel csaknem egyvonalban (Üri utca 26., 37.), vagy nem sokkal alatta helyezkednek el (a Hess András tér 4. sz. előtt 26 cm, a Fortuna közben a fal tövében 28 cm és a középkori úttest szélénél is csupán 40 cm-rel mélyebb a mai járdaszintnél). Itt viszont úgy tűnik, hogy a XIII. sz.-ra jellemző tört kövezet hosszabb ideig élt, és a közvetlenül felette elhelyezett macskafejes kőburkolat is még majdnem a XIII. sz.-i szintmélységben húzódik. Űtkutatás az Űri utca 45. előtt. A XIII. sz.-i kavicsos, tört köves szintet 90 cm mélységben tárta fel Bertalan Vilmosné egy olyan falcsonk mellett, mely nem a fennálló épület tartozéka, hanem annál korábbi és a fentiekben tárgyalt korai falmaradványokkal azonos módon épített. Űtkutatás a Kapisztrán téren, aPetermann bíró utcában és a Bécsikapu téren. A tört köves, kavicsos út a sziklafelszín alakulásának megfelelően 70—100 cm mélyen került elő, egyes helyeken a magasan jelentkező koptatott felületű szikla képezte a járószintet. 52 A Kapisztrán téren feltárt útmaradvány a Mária Magdolna templom XIII. sz.-i kapuküszöbével megközelítően azonos mélységű. Összefoglalásul elöljáróban megjegyezzük, hogy a fenti adatok összegyűjtése nyomán sem vállalkozhatunk arra, hogy a XIIL sz.-i beépítés számos nyitott kérdésének bármelyikére is végleges választ adjunk, mint ezt már tanulmányunk elején is jeleztük. De éppen a fentiek ismeretében megkísérelhetjük az adatok értékelését. Megállapíthattuk, hogy a város ma is álló XIV— XV. sz.-i épületei, épületmaradványai vizsgálatánál mély szinthez igazodó falmaradványok kerültek elő, melyek falazástechnikai vonatkozásban is eltérnek a felettük álló falaktól. 54 De hogy ezek nem egyszerűen alapfalak — illetve alapfalként csak később hasznosították őket — az kitűnik abból, hogy közelükben szinte minden esetben előkerült az ugyancsak mélyen húzódó járószint, mely többnyire kővel burkolt, tehát nyilván tartós használatra szánták. A falmaradványokhoz igazodó szintek a XIII. sz.-ra datált útkövezet mélységével egyeznek, ennek alapján valószínű, hogy egykorúak. Ami az általunk korainak tartott falmaradványokat illeti, úgy érezzük hogy az általánosan használt „XIII. sz.-i" meghatározás bizonyos finomításra szorulna, azaz igen hasznos lenne, ha megkülönböztethetnénk az esetleges tatárjárás előtti maradványokat a század 2. felének építkezéseitől. 55 Utóbbira csupán egy lehetőség kínálkozik, a Hess András tér 3. Fortuna u.-i homlokzata előtt kiásott, részben sziklából képzett fallal kapcsolatban. Bizonyos, hogy az emeletes ház — ablakmaradványának műformái alapján — az 1260as években már állott és hogy ennek alapfalát ráépítették az említett falmaradványra, valamint a házhoz tartozott XIII. sz.-i utcakövezetet már a falmaradvány tetején létesítették. Ugyancsak a XIII. sz. 2. felénél korábbi építkezésre utalnak a mélypincében Dragonits Tamás által feltárt boltozati maradványok is. Bár az sem lehetetlen, hogy a korábbi építmény is a tatárjárás után keletkezett, és csak rövid ideig élt. Arra vonatkozóan, hogy a korai falmaradványok mit sejtetnek a korai alaprajzokból, sajnálattal megjegyezhetjük, hogy teljes korai alaprajzot nem ismerünk, csupán körvonalaiban a Hess András tér 3. sz. házat. A nagyobb részben homlokzatok előtt és kapualjakban folytatott kutatásokból az derült ki — a kutatott helyeken —, hogy nincs nagy eltérés a későbbiekhez viszonyítva. A kapualjakat határoló falak a korai r falmaradványokon állnak és a homlokzati vonalak sem mutatnak lényeges eltérést: (Hess András tér 4., Fortuna köz északi oldala, Úri u. 19. Balta-közt szegélyező homlokzata stb). Mai homlokzat előtt, annak irányától eltérő falmaradvány mutatkozott az Úri u. 40. és 45. előtt, illetve a Hess András tér 3. mellett. A későközépkori beépítéstől eltérő maradvány az Úri u. 19. udvarán feltárt helyiségbelső és a Szentháromság tér 7. sz. telken előkerült, sziklára épített falmaradványok. Természetesen egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy a Hess András tér 3. és az Úri u. 41. északi falán kívül a korai beépítésből csak olyan csekély töredékek maradtak volna, melyek meghúzódhatnak a későközépkori szintek alatt, hanem nyilván a korai beépítés számos felmenő maradványát is hasznosították a későbbi építkezések során, mint erre utaltunk már a bevezetőben. Ezt tételezhetjük fel többek között a Fortuna köz két bemutatott homlokzatánál is — ahol a korai falsík beljebb húzódik —, hogy az nem szűnik meg a járdaszint felett, hanem a későbbi eléfalazások takarják felmenő folytatását. Ugyancsak jelentős felmenő falmaradványt tételezhetünk fel a Hess András tér 4. sz. épületnél is, és nem utolsósorban abban ajónéhány épületben, ahol a pincék a mai napig őrzik a XIII. sz.-i építezés emlékét. Kevéssé gondolhatunk talán erre a kapualjakban feltártaknál (Úri u. 36., 40.), ahol a korainak tartott fal valóban megszűnni látszik a későközépkori szint alatt, és csorbáinak kiegyengetése is arra mutat, hogy ténylegesen alapfallá képezték. 56 Ennyit tehát azokról az épületekről, épületmaradványokról, melyket a legkorábbiaknak tartunk. A következő — még a XIII. sz.-i szinten álló, de építészeti kialakítását tekintve már a XIV. sz.-ra utaló — emlékcsoport legjobban az egykor árkádos udvarú házakkal (Hess András tér 4., Úri u. 6., 38., 40.), 57 valamint a Szentháromság u. 5. sz. ház udvari homlokzatán feltárt maradványokkal mutatható be. Ezek az 219
