Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: István ifjabb király számadása 1264-ből 79-114

31. Cumani (5), tas Cumanie (inkább: Tas, cumanus?) (1). 32. Syr Wulam, Syr Vilam, Vilam (7). 33. Dominus Rex (20). 34. Domina Regina (6). i. VALTERIUS Jegyzékünknek 122. tételéből mindössze hat tétel tartalmaz a dominus Rex részéről Syr Wulam javára történt kifizetéseket. A fizetéseket a király megbízásából részint Benedek prépost, részint Lodomér mester, részint András mester teljesíti ; egy ízben maga a király fizet. A király hol az — 1250 körül alapított — szerémi kamara kollektájából, hol a zelochi (szalacsi) sóból, hol a semluhe-i (selmeci ?) ezüstből fizettet. A számadás — néha nehezen feloldható ortográfiával — a teljesítések színhelyére is utal. Egyszer in Syrmia, egy ízben in sylvis de Lompert (Beregszász), máskor in Bistrka (Beszterce vagy Bisztra), s végül, a jegyzék utolsó tétele szerint Budán — Bude in domo Valterii — fizetnek. Nézzük tehát: mit tudunk Valterius budai házáról? E tétel a velencei jegyzék korhatározása szempontjából igen elgondolkoztató. Ha ugyanis jegyzékünk a tatárjárás előtti időből származnék, a Buda helynév csakis Óbudát illethetné. Buda — várnak (castrum) nevezett — városát — Castrum Budense, Castrum Növi Montis Pestiensis néven — ugyanis IV. Béla király csak 1242 után alapította meg.

10 Óbudán viszont — vagyis a tatárjárás előtti Budán — semmiféle Valterről, Valter-féle házról nem szólnak az okleveles emlékek. Annál több adatunk van Walter comesről, Budavár második rectoráról, az Esztergomból már 1255 előtt Budára telepített budai pénzverő kamara ispánjáról, a komáromi váruradalom tulajdonosáról. Budavári házát a nápolyi, Guarinus-féle Margitlegenda is említi. 1265. április 1-én IV. Béla király oklevele értesít arról, hogy a király Waltero comiti Camere adja Komárom várát, amelyet elvett Wluelinus-, Oltmannus- és Neklinustól, Henel zsidónak, a királyi kamara egykori comesének fiaitól. A király oklevele szerint Walter comes Komárom várát már addig is — tehát már 1265 tavasza előtt is — jelentősen gyarapította (castrum magnopere studuit suis sumptibus adornare). IV. Béla király így, alig pár héttel a számára vereséges isaszegi csata után, Walter comesnak adományozta villám Kumarun — ahol addig udvarnokai laktak — s az ide települő hospeseket a budai vár polgárainak szabadságával ruházta fel.

11 Utóbb, 1268. október 14-én IV. Béla — felemlítve azt, hogy Henel fiai a kamarajövedelmek és a királynéi vámharmincad bérletében, s azok kamataiban 800 márka ezüsttel neki és az idősebb királynénak adósai maradtak — Komárom várát a Henel-fiaktól elvette, s a komáromi váruradalmat 800 márka lefizetése ellenében egyszer s mindenkorra Walter ispánnak adományozta. Walter személye felől ezeket mondja az 1268. évi oklevél: Et quia prefatus comes Walterus propter multa fidelia servicia sua nobis piacere meruit et Ín cottidianis et familiaribus obsequiis domus nostre gratus nobis semper extitit. . ,

12 Az 1265. és 1268. évi oklevelek már perfektumban beszélnek minderről, vagyis egy — már 1265 tavasza előtt — megvalósult állapotot tükröznek. Eszerint 1265 tavaszán már jó ideje nem a Henel-fiak a kamarabérlők, Walter pedig már az 1265. év tavasza előtt is munkálkodott Komárom vára megerősítésén. Mivel azonban az udvar, az idősebb király udvara — amelyhez Walter is tartozott — Buda várában rezideált, nem meglepő az, hogy Walter — aki már az idősebb király budai pénz verőkamarájának ispánja (s mint látjuk, alighanem már 1261/63. óta budai kamaraispán)

13 — Buda várában is felbukkan az 1265. évi komáromi donációt megelőző időkben. Sőt, mintha Walter comest a Komáromhoz fűződő szálainál erősebb szálak fűznék az idősebb király országrészéhez tartozó Budához, a budai várhoz. Noha Waltert budavári rectorként oklevél első ízben csak 1268. október 18-án említi,

14 valószínű, hogy nyomban az isaszegi csatában (1265 március) elpusztult Preucilinus budai rector után nyerte el a budavári rectorátust. Tény az, hogy a tárnokvölgyi per — 1264-re datált

15 — második szakaszában már Walter comes állt a budai polgárok élén.

16 így feltehetjük, hogy Walternak, mint a budai kamara ispánjának már az 1260-as évek kezdetétől háza állt a budai várban. Elődjének, a bécsi, zsidó származású Henel fia Wluinus comesnak leváltása a kamaraispánságról az 1263-as 10 Erről 1. munkámat : Művészettörténeti Tanulmányok. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1959/60. Budapest, 7—64. 11 Knauz F. : I. 520. 12 Knauz F. : 550, 559. — Vö. Huszár L. : A budai pénzverés története a középkorban. Budapest, 1958. 24. 13 Gárdonyi A. : Budapest történetének okleveles emlékei. I. Budapest, 1936. 75. (1261-ben még Wluinus a kamaraispán !) 14 Gárdonyi A. : i. m. 100. 15 Kubinyi András : Buda város pecséthasználatának kialakulása. Tanulmányok Budapest Múltjából XIV (1961) 127. 16 Kubinyi A. : i. m. 139., 219. sz. jegyzet. Gárdonyi A. : i. m. 57. sz. 86