Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: István ifjabb király számadása 1264-ből 79-114

Én, munkámnak ebben az első — az abszolút datálást célzó — részében a Computusban említett valamennyi személy- és hely nevének azonosítását kísérlem meg. Tehát azt keresem: melyik az a XIII. századi magyarországi időszak, amikor a jegyzékben felsorolt 38 személy- és 22 helynév, a királyi udvar relációjában, együttesen jelenik meg okleveles anyagunkban, így az a reményem, hogy a Soranzo által felfedezett töredék személyeinek nevéből és életidejéből, a helynevekből, Syr Wulam s a király itineráriumából, magának a jegyzék belső kronológiájának egymásutánjából logikai rácsot, időrendi csapdát teremthetek. Ez a munkahipotézis azt ígéri, hogy a Computus keltezési hibahatára minimumra csökken. Beszámolóm előadásának sorrendje nem követi a Computusban előforduló személyeknek felsorolási egymásutánját. Módszertani okkal bocsátom előre azt, hogy munkám a könnyebb kérdések megoldása felől halad a nehezebbek felé. Sok, a XIII. század hatvanas éveiben igen ismerős személynév felbukkanása mellett éppen a jegyzék legutolsó, 122. tétele — Walter budai házának említése („Item B. prepositus Bude in domo Valterii pro rege Wylamo solvit C marcas fini de argento de Semluhe") — indított a Soranzo és Huszti adta keltezés radikális revíziójára. Néhány más, ritkábban előforduló személynév — János királyi orvos, Lodomér mester, Benedek prépost, Csák bán, Ivachinus vagy Joákhim mester, Rajnáid mester neve — már első áttekintésre azzal biztatott: személyük meghatározása, s a hitelesített személyek kronológiai adatainak egymással való egybevetése, megkönnyítheti a — Soranzo és Huszti által lényegében — nyitvahagyott szabatos datálást. Soranzo és Huszti datálása bizonytalan. Kételyemhez hozzájárult az is, hogy a számadás magyarországi helynevei — így Sáros, Ugocsa, Szabolcs, Sárospatak, Beregszász, Szalacs, Beszterce (vagy Bisztra), Kalocsa, Szerem — Magyarország keleti felére esnek. Az ország keleti fele pedig abban az időben, amikor Valter comesnak háza állt Budán, István ifjabb király s nem IV. Béla király országrésze volt. Munkám utoljára hagyja azokat az alapkérdéseket, hogy ki volt a megrendelő „dominus Rex", ki volt syr Wulam? Az addigra felmerülő adatok azonban — s ezt most, a kutatás lezárásakor látom — lényegében már menet közben megfelelnek ezekre az alapkérdésekre. Vajon udvari ember-e Syr Wulam? — mint Soranzo vélte. Vagy velencei kalmár? — ez Huszti nézete volt. S vajon Európának melyik piacán bonyolította le beszerzéseit? Tengerentúli és — tatárnak mondott — ázsiai kelméket éppen úgy szállított, mint Lucca és Milano kelendő selymeit, de a flandriai Gand textíliái is sűrűn szerepeltek portékái közt. És Syr Wulam áruforrásainak itineráriuma hazai helynevekkel is bővült: a mai belgiumi Gand piacától Milánóig, a tatár (talán tatár úton hozott kínai) textilektől luccai selymekig és bizánci bíborokig mintha gyorsabb és rövidebb lenne Syr Wulamnak, vagy ügynökeinek útja, mint az az út, amelyet Magyarországon — részint portékái átadása, részint követeléseinek részleges behajtása végett — Sáros várától a Garamig, a szerémi kamarától a budai pénzverőházig, Sárospataktól Vácig, Besztercétől Ugocsáig, Beregszászig, vagy a szalacsi sókamaráig megjárt. Syr Wulam látnivalóan intimusa volt a királynak. Az a Computus, amelyet egy adott időpontban a királynak átadott: maga-vezette, növedéknaplószerű számadáskönyvének kivonata. A szöveg pongyolasága is érthető: ad hoc, sebtiben leíratott számlakivonat ez, amelyben Syr Wulam éppen csak jelezte az egyes tételeket és személyeket. A király báróinak rang-megjelölései, a cerimoniális formák teljességgel hiányzanak. Király és hitelező egyaránt tudja: kik a számlakivonatban szereplő személyek. Ki az a Magister C. tavarnicorum, vagy az a Magister A., aki itt vagy ott, ilyen vagy olyan árut, vagy pénzt kapott. A Computus sok magister-megjelölése — amely Husztit megzavarta —, mint majd látjuk, valóban magistereket fed, de ezek jórészt nem a tudományok mesterei hanem tárnok-, étekfogó- vagy lovászmesterek. A számadás nem tünteti fel az egyes bárók udvari méltóságát ; ez is azt mutatja, hogy a számadást sebtiben állították össze s intern használatra, a király személyes használatára készült. A tüzetesebb vizsgálat azt a kérdést is felveti: vajon kik azok, akiket a király ezekkel a tetszetős ajándékokkal jutalmazott, készpénz segélyeivel szinte magához láncolt, lekenyerezett ? Kik azok, akik — e látnivaló malac-osztogatáson zsákkal forgolódván — a királlyal válttatják vissza Syr Wulam zálogába vetett értéktárgyaikat? Az egész ügylet menete valami hevenyészettséget, kapkodást tükröz. (így például a 111. tételnél, amely két vég gandi posztó átadását tartalmazza, a jegyzék fel sem tünteti a tétel márka-értékét, — ami egyébként a jegyzék más adataiból kitűnő módon 18 márka ezüstöt reprezentált.) A Computust, leírásakor a hitelező nem is összegezte. A számadás egyes szereplői végigkísérik az egész ügylettartamot, mások el-, megint mások feltűnnek. Van, aki csak egyszer szerepel s mégis kirívóan magas összegű készpénzjuttatást kap. Mintha csak gyorsan szanálni kellene valamelyik bajba jutott bárót. Az e kérdésekre adandó válasz egyszeribe majd azt a történeti képet is megrajzolja, amelyben az ügylet létrejött. Más számadáskönyvekkel és udvartartási elszámoláskönyvekkel összehasonlítva a velencei jegyzék bizonyos aritmiát mutat. Nincsenek rendszeresen visszatérő tételei: nem a teljes udvartartás elszámolása, hanem csupán annak egy része. így tehát egyáltalán nem véletlen, hogy Soranzo a tatárjárás nagy megrázkódtatásával kapcsolta össze a dominus Rex és Syr Wulam ügyletét. 84