Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Czagány István: A budavári gótika építészeti tipológiája : 1., Félköríves záradékú ülőfülkék 85-105

JEGYZETEK 1 Czagány I., A középkori grafikus stílus emlékei a budai várnegyed területén. Bud. Rég. XIX. köt. Bp. 1959, 35. kk. 2 Az egyházi rendeltetésű ülőfülkékre vonatko­zóan szép példákat találhatunk Pesten, Sopronban, Mátra verebélyen, Nagyszebenben (Sibiu), Szent­endrén stb. a templomokban. A profán rendeltetésű ülőfülkék is egyre nagyobb számban kerülnek elő a napjainkban is folyó feltárások során. Jelenleg Pécsett, Székesfehérvárott, Sopronban, Zólyomban (Zvolen), Visegrádon, Kassán (Kosice), Győrött, Pozsonyban (Bratislava) stb. ismerünk ilyen emlékeket. 3 Vö.: Gerevich L., Gótikus házak Budán. Bud. Bég. XV. köt. Bp. 1950, 202. 4 Budán a középkorban az utcai elárusító sátra­kat is adták-vették. Ofner Stadtrecht. . . 102, 298. sz. Michnay—Lichner, Buda törvénykönyve — Ofner Stadtrecht. Pozsony— Pressburg 1845. 6 Olyan évszámokra gondolunk, mint a Fortuna utca 14. sz. épület kapualjának ,,1514"-es évszámmal ellátott ajtókeretköve, amely ismert formatani jelen­ségekhez kapcsolható. Czagány i. m. 40. old., 4. jegyz., 9—10. kép. 6 Ez a bordaköteg bizonyosan datálható az 1250 és 1275 közötti időre, akár a „koszorúfejezetek mestere tanítványa"-nak, akár a „Béla-torony alja mesteré"-nek tevékenységéhez kapcsoljuk a keletke­zését. Vö.: Csemegi J., A budavári Főtemplom közép­kori építéstörténete. Bp. 1955, 65, 83, 85—86. — A sarkantyútagozatok hullámíves alsó végződésére jó példát szolgáltat még a volt középkori Mária Mag­dolna-templom ún. ,,Möller-oszlop"-a az 1257 és 1276 közötti időből és a Hess András tér 3. sz. „Vörös sün-ház" nyugati homlokzatán feltárt emeleti, csúcs­íves ablakkeretkő maradványa. 7 Alkalmazása csak azzal a formaredukcióval eshet egybe, amely például a bordaprofiloknál is jelentkezik a XIV. század közepétől, sőt már a XIII. század derekától kezdve is előfordul Nyugat-Dunán­túlon. — Vö.: Várnai D., Budavári középkori bol­tozatok bordáinak formai fejlődése. Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 364. old., 1. kép (9—11. sz. borda­profilok), 366. old., 5—6. pont, 8—9. jegyz. 8 A háromszögnek a homloksíkra kimetsződő éle a függőleges élszedés meg a háromszög síkjának összemetsződésóből adódó vízszintes vonalhoz viszo­nyítva 45°-os hajlásszöget zár be, ami szintén korai sajátság a 30°-os hajlásszög használatával egyetem­ben. A későbbi megoldások ugyanennél a típusnál 60—83°-os hajlásszögeket mutatnak. Vö. az Úri utca 40. sz. ülőfülkéinek megállításaival. Ezeknek datá­lására vonatkozóan: Horváth H., Buda a középkor­ban. Magyar Művészet (1932) 100. — Azonban, minthogy e megállitási formák majdnem valamennyi tipológiai csoportban előfordulnak valamennyi vál­tozatukkal, azért a kormeghatározó jelentőségük relatív, és egy tipológiai csoport emlékein belül is csak az időrendi egymásutániság szempontjából mérvadók. 9 Valamennyi fülke azonos tervezéstechnikai rendszerben, egyforma arányszerkesztóssel készült' amennyiben vállvonalukat a pillértengelyekre met­sződő 30°-os átlók tűzik ki. Ez a módszer a korai háromszöges szerkesztés legegyszerűbb esete, ahol az átlók egy üteme fekvő téglalap idomot alkot; erre épül a félkörös záradék. Véleményünk szerint az ilyen arányszerkesztés alkalmazása a triangulaturás módszer legszimplább ós legkoraibb megjelenését mutatja Budán. A szerkesztésre vonatkozóan: Csemegi J., Tervezéstechnikai kérdések a középkor építésze­tében. Klny. az MMÉE-ből. 31. — Vö.: Horváth Henriknek Balogh Jolán észrevétele nyomán meg­fogalmazott véleményét, amely szerint „a magyar kőfaragók és építőmesterek a triangulatura elméletei­ben otthonosak lehettek" a XIV. században. Balogh J., Nanni Unghero. Az Országos Szépművészeti Mú­zeum évkönyvei. VI. köt. Bp. 1927, 93. old. 3. jegyz. Horváth H., Budai kőfaragók és kőfaragó jelek. Budapest Székesfőváros Várostörténeti Monográfiái. 6. Bp. 1935, 74. old., 28. jegyz. — Mindez, ha nem is bizonyíték feltevésünk mellett, annak létjogosultságát nem zárja ki. — Figyelemre méltóak az ülőfülkék méret- és arányösszefüggósei is a felhasznált közép­kori lábméretek szemüvegén keresztül nézve. — Szentháromság utca 7. sz. Nyílásszélesség: 144—145 cm = 5 láb. Vállmagasság: 99—100 cm = 3 2 / 5 láb. Pillérszélesség: 22,5—23,5 cm = 4 / 5 láb. Pillértengely szélesség: 5 4 / 5 láb. Felépítésnél használt lábméret: 29 cm. Alapidom aránya: 5V 5 láb : 3 2 / 5 láb. — Fortuna utca 5. sz. Nyílásszélesség: 153,5—155 cm = 5 láb. Vállmagasság: 121—122 cm = 4 láb. Pillérszélesség: 30,5 cm = 1 láb. Pillértengely szélesség: 6 láb. Felépítésnél használt lábméret: 30,5 cm. Alapidom aránya: 6 láb : 4 láb. — Űri utca 31. sz. Nyílás­szélesség: 143—145 cm = 5 láb. Vállmagasság: 106,8— 107,6 cm = 3 3 / 5 láb. Pillérszélesség: 29,3—32,0 cm = 1 láb. Pillértengely szélesség: 6 láb. Felépítésnél használt lábméret: 29 cm. Alapidom aránya: 6 láb : 3 3 / 5 láb. — Feltűnő az egyezés az 5 lábnyi nyílás­szélességnél és a 6 lábnyi pülértengely szélességnél. 10 Datálására vonatkozóan: Czagány I., A buda­vári Úri utca 31. sz. gótikus palota tudományos vizsgálata és rekonstrukciós helyreállítása. Bud. Rég. XIX. köt. Bp. 1959, 376. 11 A formaeredetre nézve lásd a 6—7. jegyzetben mondottakat. Pontos datálás hiányában további közelítő pontosságú eredményre vezethet a forma­elemzésnek bizonyos köztudomású, művelődéstörténeti adatokkal való összefüggésbe hozatala. Eddigi meg­figyeléseink alapján feltehető, hogy csak a profilos ülőfülkéket és faragottkő nyíláskereteket készítették külföldi mesterek. Ugyanis ezek a profilok közvetett vagy közvetlen származási kapcsolatot mutatnak a nagy európai stílusáramlatokkal (grafikus stílus, körtetagos stílus stb.), és a profilokkal készült ülő­fülkék külföldi analógiái rendszerint meg is talál­hatók. Vö. : Czagány, A középkori grafikus ... 35, 40—41, 43, 45—46, 52. old. Ugyanez nem mondható el például a profiltalan ülőfülkékről. Következés­képpen ezek csakis a helyi, budavári kőfaragó­100

Next

/
Oldalképek
Tartalom