Budapest Régiségei 17. (1956)
ANYAGKÖZLÉSEK - Zakariás G. Sándor: Adatok a budavári kutak történetéhez 299-324
háromemeletes Országház utcai épületszárny elzárta a közönség elől. A tér telkének átengedése ügyében létrejött egyezségben Buda városa kikötötte, hogy a minisztérium az elzárt kút helyett két kutat emel a lakosság részére : egyet a Bécsi kapu téren, s egy másikat a Lant utcában. 122 Ezt a kötelezettséget a minisztérium 1873-ig — amikor is a volt Ferences téri kút még a helyén állott és más kút a Marek-féle térkép 123 szerint nem épült — nem teljesítette. A Kapisztrán téren állott a köztudatban Hebe-kútnak nevezett kút (18. kép). A kikötött két kút és az eredetileg kijelölt helyek helyett — mintegy azok felezővonalában — Buda városa ezt fogadhatta el. Ez volt a várnegyed legfiatalabb kútja, rövid életsorsa mégis egyike a leghányatottabbaknak. Eredetét, noha valószínűsítettük, még teljesen bizonyítottnak nem vehetjük. Neve is téves, mert Kampis Antal tanulmányából tudjuk, hogy nem Hebe, hanem Praxiteles gabii Artemis szobra Louvre-béli római kori másolatának utánöntése. 124 Keletkezésének időpontját sem tudjuk még biztosan. 1840— 1850-re tették az eddigi források, noha 1873-ban még nem állott, a vízvezeték bevezetése — 1882 — után pedig nem készülhetett. Talpazata és medencéi különben is elárulták, hogy nem a romantika szülötte. Még félszázadig sem állhatott a helyén, amikor előbb 1923-ban a Kapisztrán-szobor miatt az Iskola térre kellett vándorolnia, majd innen is útra kelt az Ince pápa szobor miatt. Hosszú ideig a szomszédos iskola udvarán hevert, amíg 1942 körül gondos kezek a háború viszontagságai elől egy várbeli pincébe nem helyezték. Innen került ismeretlen úton és teljesen indokolatlanul a nagytétényi kastélymúzeum elé, ahol ma a számára történetileg és stílusban is idegen környezetben áll. A Ferences téri kút ott maradt elhanyagoltan a belügyminisztérium udvarán. Lebontása egybeeshetett a többi kút eltűnésével. Minthogy magánterületen állott, alapjait nem szedték ki. 1944—1945-ben egy bombatölcsérben felszínre kerültek alapjai, amelyek a tölcsér betemetése után ma is megvannak. 125 A kutak történetének ismertetése mellett néhány szót kell szólnunk a vízről is, amelyet szolgáltattak. A szabadsághegyi források vizét 1822-ben Schams kitűnő műve, amely az egész vízellátást az egykori források közül a legrészletesebben és leghitelesebben ismerteti, így jellemzi : »So hat Ofen ein sehr gutes Trinkwasser stets fort im Überflusse, dass vor dem süssenmatten Brunnenwasser in Pest immer den entschiedensten Vorzug hat, und durch die verschiedenartigen Bestandtheile der Gesundheit noch zuträglicher wird ; weil die harten Gebirgsflüssigkeiten der Königs- und Schwabenbergs-Brunnen durch das weiche Wasser des Doctorbrunnen gemässigt werden.« 126 Ezt a véleményt igazolták a legújabb vizsgálatok is. 127 A szivattyús kutak vizét, amelyet gyakran igen jelentős mélységből szívtak, kevésbé használhatónak tartották, minthogy beszüremkedett dunavizet tartalmazott. Ugyanez állt még fokozottabb mértékben a dunavíz emelő berendezésre. A budai várnegyed és a vár vízellátásának a szabadságharc alatti sorsáról, amikor 1849-ben az ostromló honvéd seregek a svábhegyi vízvezetéket elvágták, jó tájékoztatást ad Balázs Endre. 128 Ugyanő ismerteti a budai vízellátás leromlását az elnyomatás alatti időben : »A svábhegyi források vize apadni kezdett, a csővezetékek keresztmetszete pedig a kemény vízből kiváló szilárd alkatrészek lerakódása következtében megszűkült ... a nyers Dunavizet szállító . . . vízmű kezdetben jól bevált, de később egyre romlott.« 1855-ben elhatározta a város tanácsa a Baczó József által 1831-ben bővített 129 vízmű teljes átépítését. A terveket Clark Ádám készítette, de Hofbauer János városi kútmester olcsóbb ajánlatot tett és ezért rábízták az építést az I. Fő utca 3. sz. alatti telekre. Az új vízmű nem vált be, vize zavaros, sőt gyakran bűzös volt. Kisebb-nagyobb javításokkal igyekeztek rajta segíteni, de nem javult lényegesen a helyzet Buda vízellátásában egészen az új, mai vízmű üzembehelyezéséig. Ezt a vízművet Wein János tervei szerint a budaújlaki dunaparton 1880-ban kezdték építeni, és 1882. május 20-án indult meg a várban a vízszolgáltatás. Ez a régi kutak sorsát megpecsételte. Sorra lebontották, széthordták őket. Emléküket ma a Vármúzeum sarkán ülő Paliasz Athéné egyedül őrzi. 130 320
