Budapest Régiségei 17. (1956)
ANYAGKÖZLÉSEK - Holl Imre: Adatok a középkori magyar fazekasság munkamódszereihez 177-196
25. kép. Álló tengelyű lábkorong, 1568 26. kép. Álló tengelyű lábkorong habán eéh-kancsón, 1734 időben dolgoznak a falusi és városi fazekasok is. Ezért jelentkezik Budán is egyazon leletegyüttesekben a két technika. Az eddigiekben szándékosan nem foglalkoztam az alkalmazott fazekaskorongok típusainak részletesebb magyarázatával. A külföldi kutatók közül Kostrzewsky (1925), Jakimowicz (1929), Knorr (1937), Rieth (1938), Holubowicz (1947) és Rybakov (1948) részletesen foglalkoznak a kézikorong típusaival és fejlődésével. Az általuk összegyűjtött (főként néprajzi) anyag az egyszerű tányérú könnyű korong, az alsó hengerrel, majd keresztdeszkával megnövelt kézikorong rendkívül sokrétű variációit mutatja. Véleményem szerint a régészeti anyagot ma csak nagy vonásaiban kapcsolhatjuk össze e típusokkal, részletesebb beosztás még lehetetlen. Pusztán a leletekből nem mindig következtethetünk a használt munkaeszközre, s ahogy Holubowicz is kiemeli : a fazekaskoronggal foglalkozó kutatók nagy részenem tudja, hogy kézikorongon is lehet korongolni, azaz edényt felhúzni. 10 Az újabb boszniai néprajzi gyűjtések is bizonyítják ezt. 11 A magyarországi fazekasság fejlődésének megvilágítására egyelőre a következő beosztást javasolom : Valószínű, hogy a fazekasok a XII—XIII. században Magyarországon egyszerű tányérú kézikorongon dolgoztak. A XIII. század második felében helyenként már biztosabb konstrukciójú kézikorongra tértek át 12 (alsó hengerrel vagy keresztdeszkával növelt kézikorong, 24. kép). Ezt a második típust falvakban hosszú ideig, legalább a XVI. század kezdetéig használhatták. A városi mesterek e típust tökéletesíthették (figyelembe véve a külföldi analógiákat, a XV-XVI. századi német és lengyel fazekas-ábrázolásokat) a XV. század folyamán az álló tengelyű lábkoronggá (25. kép), amelyet még a XVIII. században is ismertek (26. kép). 13 A ma is használt mozgó tengelyű, kéttányéros korong magyarországi alkalmazása a középkori fejlődés e menetéből már nem vezethető le, és újabb külső hatás eredménye. 191
