Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Kerényi András: Egy XII. századi óbudai bizánci pénzlelet 541-547

Európában először a i. e. V—

VI. századi Herakles-szobrokon bukkan fel, melyeknek mesterei az ifjú Heraklest az általa elejtett nemeai oroszlán lenyúzott bőrébe öltöztetve akként ábrázolták, hogy a félelmetes állat mellső lábai Herakles mellén az aquincumi síremlékeken is alkalmazott jellegzetes csomóra vannak megkötve.

8 Ez a csomóforma, mely a jelek szerint Egyiptom és Görögország i. e. VII. századtól kezdve egyre szorosabbá váló kultúrkapcsolatai révén jutott el Görögországba és az ókori klasszikus irodalomban számos helyen emlegetett Herakles-csomóval joggal azonosítható

9 (különböző típusait az 5. kép adja), a görög temetőmüvészetben is feltűnik : a Gavalu-béli Kritolaosnak i. e. III. századból való sztéléjét (Athén) két, A-tipusú Herakles-csomóval egybefűzött ág díszíti,

10 alkalmazást nyert a görög és hellenisztikus iparművességben, övön, hajkötőn, fegyveren,

11 ékszereken, amuletteken, sőt feltűnik vázafül díszeként és Mercur csomórakötött kígyós hírnöki pálcáján is.

12 Herakles csomójának a hellén kultúrkör hatósugarában való elterjedésére a Gandhara művészet,

13 a Balkán és a Fekete-tenger-melléki 8 Kiragadott például szolgáljon az athéniek delphii kincsesházának Heraklest ábrázoló metopája 500 körül. (Fr. Gerke : Griechische Plastik in Arch. u. Klass. Zeit. Zürich, 1938. 62. t.) 9 Pauly-Wissowa i. m. XV. félkötet 594-5. 1. (Hercules címszó alatt.) ío H. Mőbius : Die Ornamente der griechischen Grabstelen. Berlin-Wilmersdorf. 1929. 68. 1. 60. á. il így például Pheidias Athena Parthenosának peplosát két kígyóból álló öv fogta össze, melyek hátul farkukkal, elöl pedig nyakukkal Heraklescsomóval voltak összekötve, (Pauly-Wissowa i. m. 38. félkötet 1927.1. »Pheidias« címszó alatt) sa pajzsát középen díszítő Gorgó-fejet is Herakles-csomókkal összekötött kígyópár keretezte. (Fr. Winter : Kunstgeschichte in Bildern. I^eipzig. é. n. 8—9. füzet. 247. 1. 2. á.) Az Athena Éemnia öve ugyancsak Herakles-csomóra van kötve. (TT. o. 249. 1. 1. á.) Az olimpiai Zeus-templom nyugati oromcsoportozatán (Kentaurok és laphiták harca) az egyik laphita nő haját Herakles-csomóra kötött kettős szalag köti át. (U. o. 242. 1. 4. á.) Az övön alkalmazott Herakles-csomó rómaikori használatát a római Via imperiale-nak egyik I—

II. századi császárszobra (Fasti Archeologici I. Firenze, 1948, 59. á.) és a római Museo Nationalenak Vesztaszűz szobra példázza. (Winter i. m. 13. füzet 413. 1. 2. á.) 12 Daremberg-Saglio-Pottier i. m. IV. 87. 1. 5323-27. á. 13 A I^u-lan-i romterületen végzett kutatások alkalmával napvüágot látott egy gyapjú faliszőnyeg Hermes-ábrázolással. Hermes hirnöki pálcájának kigyói rajta Herakles-csomóra voltak derékban megkötve. Ugyancsak ehelyen bukkantak egy területek hellenisztikus emlékanyaga

14

, Fekete-tenger-melléki továbbélésére kitűnő például egy XI—

XII. századból származó georgiai kőfaragvány,

15 egy 1198-ból és egy 1270-ből való kánontábla,

16 a Földközitenger keleti medencéjében való alkalmazására pedig a i. sz. utáni elsp századok szír és palesztinai építészetének számos emléke szolgál bizonyságul. Szíriai példáját a Dioklécián császár idején épült palmyrai praetorium egyik friztöredéke szolgáltatja, melyen a Herakles-csomó a Kritolaos-sztélén alkalmazott formában látható,

17 szívós életére mutat, hogy nem egy kései szír kőemléken is előfordul,

18 sőt nem volt ismeretlen a koraközépkori szír miniatúrafestészet művelői előtt sem

19 s használata kimutatható a kopt művészetben is.

20 Szíriából származhatott el a Herakles-csomó ismerete és használata Kelet felé, aholis élete igen messzire követhető : bevonult a szasszanidaművészetbe, melynek bizonyságául egy fennmaradt pecsétlő kő szolgál,

21 felbukkan buddhista szentély romjaira, melynek egyik maradványán indadísz között Herakles-csomó látható. (Stein A. : ősi ösvényeken Ázsiában. Bp. 1934. 62. és 65. á-) A Ming-ői buddhista templombarlang festett mennyezetének mustrái között a Herakles-csomó ugyancsak szerepel. (J. Strzygowski : Die Baukunst der Armenier und Europa. Wien, 1919. 623. 1. 627. á.) 14 Id. Minns : Scythians and Greeks. Cambridge, 1913. 321-322. á. és Pauly-Wissowa i. m. XV. félkötet 595. 1. (délorosz emlékanyag), valamint XXXIII. félkötet 807. 1. (boszniai ásatások feltárt anyaga), végül itt kívánkozik említésre az ilissosi korakereszténv bazilika V. sz. elejéről való mozaik padlója, r. A. ZQTHPIOY : EYPETHPION TÜN ME SAW NIKON MNHMEIQN THSEAAAA OZ. A ' .A&HNA T. 1927. 40. á.) 15 Ars Georgica

II. Tbiliszi 1948. 33. 1. 6. á. (Akaurta). 16 J. Strzygowski : Asiens bildende Kunst. Augsburg, 1930. 124. á. (I+emberg) és C. JUtaHauma : HcTopmi Tpy3HH. TÖHJIHCH, 1946. 277. 1. 17 Djemal Pascha : Alte Denkmäler aus Syrien, Palestina und Westarabien. Berlin, 1918. 61. tábla. is F. Herzfeld : Der Wandschmuck der Bauten von Samarra und seine Ornamentik. Berlin, 1923. Tur Abdin : AI Hadra templom Khakh-ban. (5. ábra, C-típus.) — Rusafa (u. o. 290/a-b. 5. ábra, D -típus). 19 E. Herzfeld i. m. 203. 1. (U. o. irodalom). 20 J. Strzygowski : Koptische Kunst. Vienne 1904. 107.1. 165. á. Az itt közölt VII—VIII. sz.-i kőfaragványon a két ágból font Herakles-csomó keresztény szimbólumok (Krisztusmonogramm, koszorúba foglalt kereszt, stb.) társaságában fordul elő. — W. Holmquist : Kunstprobleme der Merowingerzeit. Stockholm 1939. c. m. (66-7. 1., 100. á.) a Herakles-csomó alkalmazására egy oxyrhinchosi faragvánvt említ a IV. sz.-ból. 2i E. Herzfeld i. m. 290./c á. (5. ábra D-típus). 552