Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

248 «érantam való tiszteletét oily kinyilatkoztatással éreztette velem, a melly elégséges volt azon fájdalmam enyhítésére, a mellyet azért szenvedtem, hogy annyi esztendő óta való fáradozásaim után is, magamat nemzetem előtt meg nem esmertethettem».

1 Hogy ezeket a rethorikailag kiélezett panaszokat nem szabad túlkomolyan venni, ezt bizonyítják az alább felsorolt s hivatott helyekről származó elismerések. Még a nagy Széchenyi is nem mindennapi érdeklődést tanúsított iránta. Részvétele addig ment, hogy illusztris vendégét, a szintén még teljesen a romantikában gyökeredző Tullio Dandelót is Szentpéterire figyelmeztette. Ennek folytán a pesti ötvösmester a «Storia del pensiero nei tempi moderni» későbbi szerzőjét is üdvözölhette szerény Gránátos-utcai (mai Városház-utcai) hajlékában.

2 1828. április ió-án pedig felkereste őt Kazinczy Ferenc és látogatásáról így emlékezik meg naplójában : Tegnap igen kedves napom vala : — csak ekkor láthatám a Ferenczi Graphidionát, s Zrínyit és a koronázás képét ; csak ekkor láthatám a Nemzet nagy díszét, Szentpéteri József Ötvöst, ki a Sándor és Darius csatáját toreumában dolgozza, . . . Áldott napom, mellynek emlékezete soha sem fog elhagyni.

3 Még jobban latbaesnek Szentpéteri megbecsülésére nézve a szaktársak ítéletei. 1837-ben a bécsi «Gold, Silber und Juvellenarbeiter Mittl» felveszi tiszteletbeli tagjai sorába. Ez a megtisztelés ő kívüle még Libay Sámuel besztercebányai mestert is érte.

4 Tekintve a bécsi céh virágzó voltát és magas tekintélyét, ez eléggé meg nem becsülhető nemzetközi megítélést jelent. Az erre vonatkozó okmányt, sajnos, nem tudtam megtalálni sem a bécsi, sem a pesti céh iratai között. Van azonban erre vonatkozólag egy megtámadhatatlan hitelességű közvetett adatunk: a besztercebányai céh díszoklevele 1845. január 12-ről, melyben a bécsi esetről is szó esik.

5 Ami ennek az írásnak még külön súlyt kölcsönöz, az az első céhmester neve. Libay Sámuel korának reprezentatív mesteri közé tartozik, ahogy láttuk, már a bécsi céh tiszteletbeli tagjai között szerepel és az idők folyamán, talán viszonzásul Szentpéteri kitüntetéseért, a pesti mesterek listájába is felvétetett. Tulajdonképeni területe az úgynevezett filigrán munka volt, a cérnavékonyságú ezüst dróttal való munkálkodás. Henszlman rosszaló, csípős ítéletének dacára (ki Ferenc császár és Napoleon mellképeit csak türelemjátéknak minő1 Tudományos Gyűjtemény. i8p. 86. 1. 2 Lyka Károly, A táblabíróvilág művészete I. kötet, 72. 1. 3 L. Rexa Dezső, Pestre, Töredék Kazinczy Ferenc pesti útleírásából. Budapest 1929. 63. 1. 4 Csorna J., A Libayak. Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából. I. 277. 1 > Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 1918. 140. 1.