Budapest Régiségei 12. (1937)
Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257
207 találkoztam. 1 Érdekes, hogy itt is bizonyos magyar családokon belül határozott hagyományok alakulnak ki. Még a XVII. századba nyúlik vissza a Muhrböck magyar ötvöscsalád tevékenysége. A XVIII. századra pedig szélesen reáfekszik a Nagyszombatról Bécsbe származott Fejérváry-család (Sebestyén, Fábián, Gáspár, Jakab, Mihály). Az emlékszerű hagyomány erősen megritkított álladékából — fájdalom — egyetlenegy darabot se lehet a Fejérvárycsaláddal kapcsolatba hozni. A többiek is, kik közül oly magyar hangzású neveket találunk, mint Uyhelyi, Forgács, Hankó, Farkas, Bárány stb., szintén csak a céhokmányokban szerepelnek. Műveik elkallódtak a napóleoni háborúk zavaraiban, a java be lett olvasztva. Nagy kár, hogy az ékszerészek, arany- és ezüstművesek ipartestületében a segédeket nyilvántartó jegyzőkönyv hiányzik. Ezáltal elestünk attól, hogy Szentpéteri bécsi tartózkodásáról pontosan meghatározható adatokat nyújtsunk. Saját bavallása szerint 1805-ben került Bécsbe, ahol alkalmasint Wirth Ignácznál vagy Wirth Ferencnél dolgozott. Az akadémia graveuriskoláját nem látogatta, minden bizonnyal azért, mert ő, a kitűnő rajzoló, itt alig várhatott lényegesebb támogatást. A bécsi ötvösség iskolai tradícióival való formai kapcsolatok, ahogy ezt későbben látni fogjuk, világosan mutathatók ki. Nem érdektelen, hogy egy évtizeddel később, 1818-ban, a pesti ötvösművesség egy másik oszlopos tagja, Prandtner János szintén mint a k. k. «Erzverschneideschule» tanítványa szerepel. Szentpéteri maga Bécsben nyílt szemmel érdeklődött minden iránt, még 1832-ben a bécsi viszonyok meglepő ismeretével tüntet. A kassai robotévek után itt valóban szabadnak és nagykorúnak érezte magát ; rengeteg felejthetetlen ihletet szívott magába. A császárváros műkincseit, melyeket még a műkedvelő hangácsi nemes testőr a kisfiú elé varázsolt, a felnőtt ember nagy buzgalommal tanulmányozta, sőt ezek még az ősz mesterre nézve is maradandó emlékbeli élmények maradtak. Bécsi tartózkodásának tartama négy évnél több nem lehetett, mert 1809-ben, mikor a neve újból feltűnik, már önálló mester Pesten. Ilyen előzmények és kísérletezések után jött Szentpéteri Pestre. 1810. szept. 16-án a céhtől felkapta a remeket, mely egy ezüst trébelt kehelyből állott s melyet négy hónap alatt kell elkészítenie. 2 1811. márc. 24-í céhülésen felmutatta az elkészített ezüstváza remekét, melyet a céh elfogadott s fizetett a mesterdíjért 36 fr-t, kórházra 30 fr-t, 1 Az erre vonatkozó adatokat 1. Horváth Henrik, Magyar ötvösök Bécsben. História 1930: Külföldi kapcsolatok. 1. 1. 2 Fővárosi Múzeum. Céhiratok. Lelt. szám : 84J7. Hauptprotokoll eines löbl. der Gold und Silberarbeiter Mittels etc. Fol. 75.
