Budapest Régiségei 5. (1897)

Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában : mondai történet, az Etzelburg, Sicambria és Buda nevek keletkezésének magyarázata : régészeti nyomok, az ó-budai és lóversenytéri népvándorláskori leletek : a népvándorláskori leletek ethnikai csoportosítása 53-94

ïh Pannoniából valók. Erdélyből egyedül a hunyadmegyei lesnyeki aranyozott bronz szíjvégről van tudomásunk; északkeleti Magyarország területén is csupán a szilágy-nagyfalusi halmok mellékletei tartoznak e csoport emlékeihez ; a Duna északi partvidékéről mindössze két tárgyat, a küzdő állatokat ábrázoló nagysurányi (Nyitram.) s az áttört növényindás honimegyei szíjvéget ismerjük, ezeknek a leihelye sem mondható bizonyosnak, egyedül Nógrádmegye déli része tartozik ezen csoport körébe a s^iráki temetővel, mely keletfelé a hevesmegyei pásztói és boldogi s a Szolnok melletti palotás-s^ent-iványi leletekkel függ össze ; délnyugot felé a Duna mentén, a tüzetesen ismertetett lóversenytéri leleten kívül az ordasi temető a legjelentékenyebb, továbbá Félegyháza határában a külsőgalambosi szőlők alatt lehet, az ott talált áttört bronz szíjvég útmutatása szerint, egy kisebb-nagyobb terjedelmű temető ; rendkívül gazdag a Tisza és Maros közti szöglet e csoportbeli sírleletekben s a s^eged-öthalmi, szeged-sövényházi, szeged-pályaudvari (alföld-fiumei vasút), horgos-ördöglyuki, mártélyi, hódme%ővásárhely-tarjánvégi, me^őtur-harcsási és mindszenti temetők mind arról tanúskodnak, hogy az a népség, mely a népvándorlás korában itt tanyázott, nemcsak ideig-óráig állapodott meg e vidéken, hanem azt több századon keresztül megszállva tartotta. Ugyanezt tapasztaljuk Pannoniában is, hol a germán leletekkel párhuzamosan három nagy csoportot alkotnak az ide tartozó sírmezők: a Balaton mellékén van a legalább is három század emlékeit magában foglaló nagy keszthelyi temető, közelében észak felé a keszthely-dobogói s kelet felé a szőlőkkel borított, eddigelé át nem kutatott diási temetővel ; a Fertő vidékén a nagyobb terjedelmű sírmezők közé tartozik Mosonmegyében a nemesvölgyi és csúnyi, Sopronmegyében a csornai temető ; kisebbek amott a lébényi, itt a sobori sírleletek; Tolnamegyéből tizenkét kisebb-nagyobb temetőt ismerünk, ú. m. a czikóit, bölcskeit, gerjedt, regölyit, závodit, tengelyit, kömlődit, harczjt, nagykajdacsit, duna-szekcsőit, felső-nyékit és szalatnakit, ugyanezen régióból való a szintén jelentékenyebb püspök-szent-erzsébeti (Baranyám.) temető, kisebb a somodori (Somogym.) sírlelet; Fövényről (Fejérm.) egy bronz övcsat ismeretes.* * Hampel J., A régibb középkor emléket (Szilágy-Nagyfalu LXVII—LXVIII. és 72. 1. — N.-Surány LXVI. 9. — Pásztó CXXXII. — Boldog LXVI. 1—8. — Ordas LXXVI—LXXVIII. — SzegedÖthalom LXIX—LXXI. — Szeged-Sövényháza LXXIII—LXXIV. — Szeged-Alföld-fiumei pályaudvar LXXII., tévedésből szeged-öthalminak nevezve. — Mártély CXLVIII—CLV. — Keszthely és K.-Dobogó XC—CXXVI. — Csorna XLVII—XLVIII. — Lébény CXXX. — Bölcske LXXX—LXXXII. — PusztaSz.-Erzsébet CXXXI. és Arch. Ért. 1896. 175. — Nemesvölgy CXXXIII—CXLII.) — Lipp V.. A keszthelyi sirme^ök. Budapest, 1884. U. i. a 9. lapon említi a diási temetőt. — Wosinszky M., A csikói népvándorláskori sirme\5. Arch. Közi. XVII. 3$—101. és Tolnám, története. Első rész. II. k. Budapest, 1896. (Bölcske §65. I., Czikó 886. 1., D.-Szekcső 964. 1., F.-Nyék 96$., Gerjen 966. és Arch. Ért. 1894. 10. — Harcz 984. és Arch. Ért. 1894. 353. — N.-Kajdacs 986. b, Kömlőd 992., Regöly 1008. és Arch. Ert. 1895. 274., 1896. 152. — Szalatnak 1010., Tengelicz 1012., Závod 1016. és Arch. Ert. 1896. 12.) — Posta B.,