Budapest Régiségei 3. (1891)

Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40

20 országon, a Morva, a Duna és a Vág folyó volt. Miután a morva fejedelem hatalmába ejté Csehországot, Sziléziának egy részét és az Elbavidéki szláv törzsöket, a mai Szászország területét, egész Berlinig, méltán nevezhették a kezében egyesített országokat «Nagy»-Morvaországnak. Hódíthatott volna ő a Vágón innen is tetszése szerint, volt hozzá elég hatalma, de itt nem volt mit foglalni és hódítani, mert az ő korában az egész felvidék lakatlan, rengeteg erdőség vala. Mondhatjuk ezt határozottan, mivel arra, hogy a felvidék felső Barsmegyétől kezdve egész Máramarosig, a magyarok bejövetele előtt különösen szlávokkal benépesítve lett volna, sem történelmi, sem hagyományi, sem végre műemléki adatunk vagy bizonyítékunk nincsen; de van igenis arra, hogy ez az egész terület akkoriban lakatlan vadon s puszta erdő volt. Ha egy nép, habár a politikai szervezet legprimitívebb állapotában is : a családi vagy nemzetségi közösségben, de állandóul lakott egy helyen, és ha ezen nép utódai szakadatlan nemzedékeken át követték egymást, az itt ma élő szláv népek között is okvetlenül megmaradt volna egy-egy hírneves család- vagy törzsfőnek, vagy valamelyik dombra vagy hegyoldalán, hacsak fából is, épített templomnak avagy középületnek neve s emléke. Ilyenekhez szorosan ragaszkodik a nép sok századon át, és saját múltját hagyományban és mondákban örökíti meg. De ily emlék nincs! A szláv apostol: Method székhelye, a magyar éjszaknyugati határhoz közel, Velehradon, a mai Hradistyen volt, vele együtt sok száz tanítványa buzgólkodott fajrokonai megtérítésén, de éjszaki megyéinkben sem szláv, sem más hittérítők nem jártak soha. Kiev nagyhírű Pecserskíji klastromával, Nestor székhelyével, a magyar határhoz szintén elég közel volt, ez is okvetlenül hittérítőket küldött volna a Kárpátokon túlra, ha lett volna kit téríteni. De Nestor sem említi sehol, hogy ide orosz szlávok költöztek, hogy szláv törzsek ott laktak, vagy hogy ide papokat küldöttek volna. A Tiszát és az abba ömlő többi folyókat még csak nevökről sem ismeri. Egyetlen fölvidéki megyének sincsen szláv neve. Biztosra vehetjük ebeknél fogva, hogy a fölvidék csak a\ Árpádok alatt és a kereszténység fölvétele után, •.. tehát keresztényekkel lett lassankint és száradok folyamán benépesítve. Oda, hol Bars, Nyitra és Turócz határai összeérnek, II. Géza németeket telepített, kik 22 népes községben most is ott laknak; Szepes, Gömör és Abauj megyékben szintén ott vannak még a hajdani német telepek; Körmöczbánya környéke még Róbert Károly korában mérföldekre pusztaság vala. Valamennyi fölvidéki városnak megalapítói németek voltak. Ezen németek a fölvidék legtermékenyebb vidékeire telepíttettek. Hol voltak akkor a szlávok? talán elkergették őket lakhelyeikről? Ez nem történt, nem történhetett, hanem az első telepítők németek voltak. Az egyházmegyék név- és levéltárai arról tanúskodnak, hogy a legrégibb plébániák és templomok