A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Régészeti kutatások a csepeli Központi Szennyvíztisztító Telep területen (Horváth M. Attila - Endrődi Anna - Maráz Borbála)

A Duna medereltolódásai részben esetleg szerkezetföldtani okokra is visszavezethetők a pleisztocén elején kialakuló Budai-hegység területén megnövekedő relief, üledéklehordás és az előtér süllyedése miatt. A „magasan járó" pleisztocén Duna uralma alatt tarthatta az egész területet azzal, hogv számos oldalágat bocsátott ki, amelyek imitt-amott a még ma is kimagasló régibb képződményekből álló szigeteket körülzárták. Alagas vízálláskor áradások gyakoriak lehettek, kivált tél végén, amikor a tágas térszínen a megindult jégtáblák magasra torlódhattak. Nagyjából az óholocén vége felé következhetett be a Duna völgyének a többé-kevésbé a mai geomorfológiai viszonyoknak megfelelő átalakulása, amelynek cgvik fontos credménve lett a soroksári Duna-ág kialakulása. A medersüllyedés legfontosabb következménye a Duna Budai-hegység felé elmozdulása és ennek a jelenkorig való megmaradása lehetett. A pleisztocén elején szárazra került Budai-hegység meghatározta a Duna folyó lefutását, ígv az ártéri területek elhelyezkedését is. Budapest területén a Duna mindkét partján megfigyelhetők az ártéri szintek. Lágymányos és Budafok között a Dunával párhuzamosan az alacsony ártér 4-5 méteres szintje húzódik. Az ártér magasabb szintje (7-8 méter) a Kelenföldi pályaudvar és Budafok közötti vasútvonaltól keletre széles sávban fejlődött ki. A malakológiai vizsgálatok során megállapítást mert, hogv nedvesebb élőhelyet kedvelő és a populációban jelen lévő fajok alapján az ártéri üledék képződésekor vegetációban, élőhelyben mozaikos: helyenként bokros, esetleg erdőfoltokkal tarkított környezet valószínűsíthető. (HORVATHMINDSZENTY-KROLOPP 2004) Csepel-szigeten a szabadkikötőtől északra fekvő rész a magas ártérhez tartozik, de area of the future Central Waste Water Treatment Plant (WW IP) planned to be built by the northern end of the island. Nearly 800 features yvere brought to light on the investigated territory of ca. 120,000 square meters. The occurrence of most of these features yvas expected based on results from previous excavations conducted in other parts of Csepel Island. This year, however, numerous new phenomena yvere brought to light. The Budapest stretch of the Danube, being especially suitable for fording and formerly dotted with islands, offered ideal circumstances for settlement during prehistoric times. The river first appeared in the territory of Budapest at the time of the Pliocene/Pleistocene transition in the Levantine period, when it formed large pebble deltas. The shifts in the bed of the Danube can perhaps be traced back to tectonic movements related to increasing surface and alluvial erosion from the Buda hills and the depression of their forelandsat at the beginning of the Pleistocene. The "strongh flowing" Pleistocene Danube effected the entire territory with numerous side branches, which surrounded islands built from older formations, some of which can still be seen. Flooding must have been frequent at high water levels especially at the end of the winter when drift-ice could build up in high piles on the spacious terrain. The Danube bed attained a state close to the modern géomorphologie setting approximately at the end of the ancient IIolocene. An important result of this process yvas the evolution of the Soroksár branch of the Danube The most important eonsequence of the depression of the river bed yvas that the Danube shifted toward the Buda liilh and remains there even today