Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

1678 került az épületegyüttes. De itt volt egy csavar, hogy egyrészt elidegenítési tilalommal került hozzánk, másrészt részletesen meghatározásra kerültek a területen elhelyezendő funkciók. A kórház történetében a következő pont 2017, amikor az „Egészséges Budapest” program keretén belül egy lelki egészségközpontot alakítottak volna ott ki, ha már sokan itt a különböző pszichiátriai osztályok bezárását szóba hozták, ez lett volna itt kialakítva. Azonban 2020-ban ez is áldozatául esett a kormány önkormányzatokat sújtó könyörtelen megszorításának. Egész egyszerűen visszavonták az „Egészséges Budapest” program keretében ennek a projektnek a megvalósítását. Ekkor a polgármester asszony azt nyilatkozta, és igazat kell adnom neki, hogy aljas és sunyi módon vettek el újabb 430 millió forintot a XV. kerületiektől. Tehát itt tart most a XV. kerületi egészségügy, nagyon sokat beszéltek arról, hogy milyen fejlesztések történtek az elmúlt 12 évben. Hát, ha végigtekintünk az észak-pesti régión, a XV. kerületen és Újpesten, akkor azt látjuk, hogy egy kórházat bezártak, azt hagyták lepusztulni, hagyták lerohadni, az már kórházként újra nem nyitható, maximum az őrzéséről kell gondoskodni súlyos milliókért az önkormányzatnak. A másik kórházat elfekvő kórházzá tették, megszűnt az aktív kórházi ellátás ott is az átalakítások miatt, ezt is említettem már. Nem lehet, hogy újra kórházként funkcionáljon. És aztán itt volt a volt észak-pesti kórház épülete, amit viszont lehetett volna hasznosítani, de amikor ezt sikerült megszerezni az önkormányzatnak, akkor, ugye, elidegenítési tilalom volt rajta. Itt egy lelki egészségközpontot lehetett volna kialakítani, amit egyébként önök megint csak megvétóztak. És most, még egyszer szeretném hangsúlyozni, az észak-pesti régió, az agglomeráció és a környékbeli települések 4,5 millió lakosa mind-mind-mind rá van eresztve a Honvédkórházra, az eleve is túlterhelt Honvédkórházra. Hát ez, azt hiszem, hogy minden, csak nem sikertörténet, sajnos. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szabó Szabolcsnak, és akkor ugorjunk Csepelre. Parancsoljon, képviselő úr! SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Köszönöm szépen. Meg azt is, hogy ilyen figyelmes, hogy emlékszik, hogy hol hagytam abba az előbb. De egy félmondatos kitérőt teszek az elején, mert engem ennek a nyugdíjpénztári egyéni számlának az emlegetése tényleg felzaklatott, megmondom őszintén. Az egy dolog, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy én is voltam önkéntes nyugdíjpénztári tag, minden évben kaptam egy elszámolást, előző évben mennyit fizettem be, mennyi volt a hozam. Ezt hívják számlavezetésnek. És amikor önök azt ígérték, hogy egyéni számla lesz, önök is azt mondták, hogy ez lesz, nem az, hogy nyilvántartják a születési dátumomat meg hogy mikor kezdtem dolgozni az ELTE-n. De nem ez zaklatott fel igazán, hanem bennem a mai napig is az egy nagyon élénk emlék, amikor engem a magyar állam megzsarolt. Taxatíve ez történt. Én első körben nem adtam oda a megtakarításaimat. Második körben pisztolyt tartottak a fejemhez, ugyanis az volt a deal az akkori törvényi szabályozás szerint, hogy ad 1. maradsz nyugdíjpénztári tag, de akkor állami nyugdíj nulla forint, ad 2. belépsz az államiba, és lemondasz róla. Tehát gyakorlati értelemben engem megzsaroltak. Életemben eddig egyszer fordult ilyen elő, és ma is nagyon mérges vagyok emiatt. És az, hogy így viccelődve kitalál ilyeneket, hogy ez egyéni számla, ez engem személyemben sért, megmondom őszintén. Na de akkor térjünk vissza Csepelre! Ott hagytam abba még az előző felszólalásomban, olyan két és fél órával ezelőtt, hogy megnéztük, hogy mi a helyzet a háziorvosi ellátásban meg a szakorvosi ellátásban, és akkor lépjünk át a sürgősségi betegellátásba. Ugye, a mentők nagyon kedves, rendes és hivatástudó emberek, velük az égadta világon semmi baj nincs. Néha már magával a szolgáltatással azért van probléma, mert kapacitáshiányok miatt nem mindig érnek oda 15 percen belül, vagy van olyan eset, amikor azt mondják, hogy inkább menjen be az ember az ügyeletre, mert gyorsabban jut ellátáshoz, mint ha kijönnek. Meg néha előfordul, hogy a városban fölalá furikáztatják az embert, mert összevissza változik, hogy éppen adott időpillanatban hol működik SBO Budapesten. De ami Csepelt érinti, és ez egyébként Soroksárra is igaz: nincs elég pénze a Mentőszolgálatnak, hogy jutalmakat fizessen meg a felújításokat, karbantartásokat rendszeresen meg tudja csinálni. Csepelen nem olyan régen tönkrement a kazán, és egy hétig dolgoztak a hidegben, úgy történt meg a kazáncsere, hogy egy civil kazánszerelő felajánlott egy kazánt, és maga felszerelte. Az önkormányzat vitt be pokrócokat, meg az emberek vittek be meleg teát egyébként - abban sincs pénz. Jutalmakat meg úgy tudnak fizetni a mentőknek, hogy az önkormányzat ajánl fel pénzt ehhez. Mondjuk, legutóbb például a soroksári önkormányzat 4 millió forintot ajánlott föl, tehát ennyire vannak jól finanszírozva, mi ezt látjuk Csepelen meg Soroksáron. Na de akkor menjünk tovább a kórházra! Ugye, sem Csepelen, sem Soroksáron nincs önálló kórház, mi a Délpesti Kórházhoz tartozunk. Itt is azt tudom mondani, hogy lelkiismeretes, jó orvosok, ápolók meg szakdolgozók vannak ott, ezzel önmagában nincs probléma, de nagyon jól kitapintható a pénzhiány, az orvoshiány, az ápolóhiány. Megint csak azt tudom mondani, mint a mentőknél: jutalmat kell adni Semmelweis-napra? Az önkormányzatok finanszírozzák meg. Vásárolni kell valamilyen eszközt? Körbejárja az orvos igazgató a környező települések önkormányzatait, így Csepelt meg Soroksárt is, és kéri, hogy ugyan már pár milliót, pár tíz milliót adjanak be az adott eszköz megvásárlásába, mert így tudnak csak jó ellátást nyújtani a csepelieknek,