Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak

2020. június 16. kedd - 142. szám - A Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványról és a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

36 Magyarországon. Ilyen volt a dévényi Árpád-szobor; ahol a Duna befolyt magyar területre, ott

állították fel 1896-ban a Jankovits Gyula szobrász által készített művet, amely a 907-es pozsonyi csatára is emlékeztetett. A 21 méter magas korinthoszi kőoszlop tetején Árpád-kori magyar vitéz

szobra állt. (12.40) Mi történt vele? 1921-ben felrobbantották. A hétből a másik emlékmű a Zobor-hegyi millenniumi emlékmű volt Nyitra mellett: az 587 méter magas Zobor-hegy tetejére építették, a

honfoglalás egyik utolsó diadalmas csatájának a helyszínére, ahol Huba, Zoárd és Kadocsa vezérek

vívták dicső csatájukat. S mi történt ezzel a millenniumi szoborral? 1921-ben magát az emlékművet

is ledöntötték. A munkácsi millenniumi emlékmű is majdnem hasonló sorsra jutott. A munkácsi

millenniumi emlékművet ledönteni ugyan nem tudták, felrobbantani nem merték; felállványozták,

leszerelték a négy és fél méter fesztávolságú turulszobrot. A brassói millenniumi emlékmű is hasonló

sorsra jutott: a 21,5 méter magas dór oszlopokon álló Árpád-kori fegyveres harcost is - amely Jankovics Gyula alkotása volt, és a brassói Cenk-hegyen állt - román nacionalisták robbantották fel.

A zimonyi várhegyi millenniumi emlékmű egy picit jobban járt, hiszen az 1896-ban készült el a

turulszoborral, egy 37 méter magas építményen helyezték el - amelyet a nép Hunyadi-toronynak nevezett el - a 4,5 méter szárnyfesztávolságú turulszoborral a tetején, amely a munkácsi szobornak

volt a párja, 1924-ben szerb fiatalok ezt is leverték, összetörték a szobrokat, a jelképeket, a

feliratokat levésték. De ugyanígy járt a pozsonyi Mária Terézia-szobor és a szoborkomplexum is. Azt lehet tehát látni, hogy ezeket a magyar emlékeket, amelyek a határon túlra kerültek, az utókor nem igazán becsülte meg, megvédeni sem igazán sikerült ezeket. Ezért is nagyon fontos, hogy

ami ma még létezik, az épített örökség, amely a Kárpát-medencében, Közép-Európában, a jelenlegi

határainkon túl található, az valamilyen formában védelemre kerüljön. De ha már itt tartunk, azért kritikát is szeretnék megfogalmazni a kormány elmúlt évtizedével

kapcsolatosan az örökségvédelmi rendszerrel összefüggésben. Szakemberek fogalmaztak meg kritikát a kormány örökségvédelmi rendszeréről. Elsősorban azt róják fel a kormánynak, hogy fővárosi presztízsberuházásokra milliárdokat költ, míg a szakmai

intézmények szép lassan elsorvadnak, vegetálnak. A területen ad hoc döntések születnek, nincs, aki

keretet szabjon ennek, nincs, aki összefogná az ez irányú politikát; nincs irány, érdekek mentén

alakítják a szabályokat - az örökségvédelmi rendszer az elmúlt évtizedben Magyarországon

darabokra hullott. Az intézmények tologatása, feldarabolása csak rontott a helyzeten, folyamatos a

bizonytalanság, emiatt a legjobb szakemberek elhagyták ezt a területet. Nincs átfogó elképzelés az

örökségvédelemről. A kormány a kevéssé összetartozó szakterületek korábbi összevonásával

apránként szinte teljesen felszámolta a műemlékvédelmet Magyarországon. Létezett még a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a KÖH, amely azonban megszüntetésre

került, s feladatai átkerültek a kormányhivatalokhoz; ott politikai vezetők irányítása alatt a

gyámüggyel vagy például a növényvédelemmel együtt hozták meg a nem ritkán szakmailag

megkérdőjelezhető döntéseket. Egyes vélemények szerint az ingatlanlobbi és a fideszes nagyvárosok

polgármestereinek érdekeit sértette a szigorú szabályozás, ezért szüntették meg az Örökségvédelmi

Hivatalt, hiszen a műemlékeket érintő fejlesztések esetén a KÖH folytatta le az építési engedélyezési

eljárást, felügyelte az építkezés menetét, adta ki a használatbavételi engedélyeket, már ha az

építkezések megfeleltek a hivatal által előterjesztett feltételeknek. Az örökségvédelem módszeres

lebontásának egyik állomása volt a Forster Központ megszüntetése. A kormány Várba költöztetése

miatt a műemléki gyűjtemények helyzete válságos állapotba került, a fotótár, a tervtár egy csőtörés

nyomán elázott. Megállapíthatjuk, hogy az örökségvédelem területén elmaradt a rendszerváltás, azt a napi politika, egyéni és különböző gazdasági érdekek irányították az elmúlt időszakban. Egyesek nagyon

súlyos kritikát fogalmaztak meg: egészen a Ceauşescu-rendszer műemlékvédelmi politikájával

húztak párhuzamot az Orbán-kormány műemlékvédelmi politikáját illetően, ugyanis amikor

Ceauşescu falurombolási tervének útjában állt a műemlékvédelem, akkor egyszerűen megszüntette