Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 6. kedd (102. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. TURGYÁN TAMÁS nemzetiségi szószóló:
867 Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, hogy megválaszoltam minden konkrét kérdésüket, és ne felejtsék, ne felejtsük el, fontos lépés, történelmi lépés, és bár űrtevékenységről beszélünk, de arról beszélünk, hogy ez a mindennapokban, gazdaságfej lesztésben, kutatóintézetekben, egyetemeken hogyan és milyen módon tud megvalósulni. (19.50) Az általam javasolt három helyszín egyébként majd ötvözi a közéleti, tehát a kormányzati szerepvállalást, de egyetemi részvétel, tehát a Debreceni Egyetem, a Budap esti Műszaki Egyetem - ha szabad így hívni az egyszerűség kedvéért - és a Győri Széchenyi István Egyetem aktív közreműködését várjuk az MKIK, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, illetve a korábbi részvevők, a sokuk által emlegetett közel ötven különböző r észvevő számára. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Napirenden kívül i felszólalók: Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most napirend utáni felszólalások következnek. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Turgyán Tamás örmény nemzetiségi szószóló: „Az aradi vértanúk emléknapjára” címm el. Megadom a szót 5 perces időkeretben. DR. TURGYÁN TAMÁS nemzetiségi szószóló : Köszönöm, elnök úr. Nem fogom kitölteni az öt percet. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sors? A bitófák tövében kell forradalmárrá ér ni a magyar lelkeknek?” Ezek voltak Lázár Vilmos örmény nemzetiségű honvéd ezredes utolsó mondatai a kivégzése előtt. Az aradi vértanúk közül a szintén örmény Kiss Ernő honvéd altábornagy büszkén viselte magyarságát az utolsó pillanatokban is. Örményként é ltek, magyarként cselekedtek, örményként születtek és magyarként váltak vértanúvá. Az 184849es szabadságharcban játszott szerepük miatt mindketten örök példaképei a hazaszeretetnek, a magyar történeti közgondolkodásnak. 166 évvel később némi parafrázissa l kölcsönvehetjük Lázár Vilmos szavait, kérdezve azt, ki tehet arról most, hogy ilyen az örmények sorsa Magyarországon. Nehéz a válasz, hiszen közös történelmünk számos példával szolgál arra, hogy igazoljuk: az örmények évszázadokon át sorsközösséget válla ltak a magyarokkal, gazdagították a magyar gazdaságot, kultúrát, művészetet, segítették a polgárosodást. Ennek a közös múltnak egyik ismert és szívbemarkoló eleme az a tény, hogy a tizenhárom aradi vértanú közül ketten örmények voltak. A közös múlt kötelez , még akkor is, ha napjainkban a két ország viszonya mélyponton van. Örményország és Magyarország kapcsolatát másfél évszázadon át meghatározta az a kölcsönös tisztelet, az a baráti együttérzés, amely a két nép több száz éves közös történelmére alapozható. Mondjuk ki nyíltan, ez a barátság megtört, a kétoldalú kapcsolatokat a gyanakvás, a bizalmatlanság légköre jellemzi. Ez a helyzet káros az államközi kapcsolatokra, nehezíti az emberek, a kettős identitású családok életét, és visszafordíthatatlan sebeket o koz a Magyarországot otthonként tisztelő és tekintő örmény diaszpóra életében is. Ez a helyzet tovább nem tartható. A magyarországi örmény nemzetiség nevében ezúton is szorgalmazom a magyarörmény kapcsolatok helyreállítását, a két ország együttműködésének fejlesztését az élet minden területén. A megbékélés kötelezettsége, a történelmi sérelmek történészi, tudományos kontextusba helyezése már rövid távon is esélyt adhat a diplomáciai viszony normalizálásához. Ez mindnyájunk érdeke.
