Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 17. szerda (88. szám) - Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény, valamint a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. é... - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (Független):
311 meg maguknak azt a helyet, azt a közösségi teret, ahol összejöveteleket tudtak szervezni, kulturális eseményeket tartottak. Nagyon érdekes, hogy már az 1920as évek legelején, amikor a Csep eli Munkásotthon megnyitotta a kapuit, már akkor összerúgta vele a port a csepeli községi vezetés, már akkor próbált birtokon belülre kerülni. Akkor mondjuk, a moziengedély megvonásával meg mindenféle lakáshivatali engedélyezési eljárás bevetésével próbált a saját tulajdonba vonni ezt a munkásotthont, csak éppen a munkások fogták magukat, kivonultak, körbevették élőlánccal, és ezért nem volt ennek eredménye. Ezt követően fölépített magának Csepel község egy saját kultúrotthont, és ugyan ez már nem létezik, m ert lebombázták a második világháborúban, de egyébként a későbbiekben épültek kultúrotthonok, kultúrházak, és a mai napig is egyébként vannak önkormányzati tulajdonban lévő kulturális intézmények. Ezért sem érthető, hogy miért ennyire fontos a városvezetés nek, hogy erőnek erejével ilyen törvényjavaslattal próbálják meg önkormányzati hatáskörbe vonni ezt az intézményt. Végül még egy picit a történelméről, hogy teljesen lehessen érteni a dolgot. A két világháború között nem sikerült ezt az önkormányzat hatásk örébe vonni, értelemszerűen a második világháború után ilyen kérdés föl se merült, majd ’69től állami tulajdon lett, és a Csepel Művek lett a kezelője magának a munkásotthonnak. Végül is aztán a rendszerváltozás előtt nem sokkal, 1989ben a Csepel Művek k ommunális vállalata lett voltaképpen, aki a tulajdonos lett, és akkor gondolkoztak azon, hogy hogyan lehetne kezelni azt a helyzetet, amit a változó jogszabályok előidéztek, és ezért született az a megoldás, hogy egy alapítványt hoznak létre. Tíz csepeli c ég hozta ezt létre, és bevitték gyakorlatilag tulajdonként az alapítványba a Csepeli Munkásotthont, tehát magát az épületet. Ezt 1992ben be is jegyezte egyébként a bíróság, és innentől kezdve az alapítvány az üzemeltetője. Itt van egyfajta szétválás a bud apesti szakszervezeti vagy egykori szakszervezeti ilyen kulturális intézményekhez viszonyítva vagy képest, mert volt olyan kulturális intézmény, amelyik az önkormányzatokhoz került, mert a szakszervezetekkel úgy állapodtak meg annak idején, ezt találták jó megoldásnak. Itt speciel az alapítvány tulajdonába került ez a munkásotthon, és voltaképpen azóta maga a munkásotthon betölti a funkcióját. Most persze lehet azon hosszasan vitatkozni, hogy ez milyen színvonalú meg elég program vane ott, de nem hiszem, h ogy a mi feladatunk, meg nem hiszem, hogy a Magyar Országgyűlésnek ezzel kellene foglalkozni, a Csepeli Munkásotthon ellátja a feladatát. (Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Közhasznú alapítványként olyan feladatokat is ellát valóban, amit a törvény önkormányzati feladatként határoz meg. Egyébként ezt a korábbi városvezetések 2010 előtt el is ismerték, hiszen támogatták a Csepeli Munkásotthon működését, amelyik egyébként a bevételének a nagyobb részét a mai napig is saját bevételből teremti elő, és egy kisebbik része az, amit pályázati forrásból az ilyen területi művelődési intézményeknek kiírt pályázatokon nyer. Így jutunk el 2010ig, amikor kialakul ez a bizonyos ellentét a csepeli városvezetés és a munkásotthon között, és innentől kezdve merevednek be teljes mértékben az álláspontok, és ez vezet el oda, hogy valóban, ahogy Bárándy Gergely is említette az előzőekben, voltaképpen eljutott odáig a csepeli városvezetés, hogy még finoman meg is zsarolta a Csepeli Munkásotthon t. Én ezt nem tartom jó megoldásnak, azt meg végképp nem tartom jó megoldásnak, hangsúlyozom még egyszer, hogy egy ilyen törvénymódosítással próbálja ezt a képviselő úr kezelni. Mondom, én még egyszer csak meg tudom azt erősíteni, hogy ha kell és igényt ta rtanak rá, én nagyon szívesen megpróbálok közvetíteni önök között. Beszéljünk erről, és találjunk olyan megoldást, ami mindenkinek megfelel. Azt nem hinném, hogy egy európai jogállami megoldás, hogy egy ilyen eseti törvénymódosítással próbálják gyakorlatil ag rekvirálni a művelődési házat, és így akarnak belenyúlni a vezetés összetételébe, ez biztos, hogy tovább fokozza azt a háborús helyzetet, ami sajnálatos módon a mai napig is a csepeli közéletben benne van.