Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 21. péntek (30. szám) - Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - VIGH LÁSZLÓ (Fidesz):
2208 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idei költségvetés 2,5 százalékos gazdasági növekedéssel számol, ami ’15ben bizony meg is valósul,2,4 százalékos hiánnyal, 1,8 százalékos inflációval és 75,4 százalékos államadóssággal. Azért mondtam el ezt a sort, mert régen, amikor el szoktuk mondani ezt a sort, akkor mindig elkezdték támadni az Unióból, az IMFtől, és mindenféle gazdaságkutató mondta, hogy a hiányunk nem lesz 3 százalék alatt. És akkor hozzátették, ho gy a gazdasági növekedésünk meg nem lesz annyi, amennyit mi terveztünk. Az idei évben hasonlóképpen tettek velünk, azt mondták, hogy a gazdasági növekedésünk 1 és 2 százalék között lesz, és mit ad isten, a gazdasági növekedésünk több mint 3 százalék. Ilyen kor azt várnánk a különböző elemzőktől, hogy azt mondják nekünk, elnézést kérünk, bocsássatok meg, ne haragudjatok, már megint rosszul riogattuk az embereket, már megint nem volt igazunk. Ez az első év, amikor sem az ellenzék, sem a különböző gazdaságkutat ók ezt a számsort nem támadják. Én a hozzászólásomban ma inkább az önkormányzati szférára térnék ki, hiszen az önkormányzati szféra, amelyben én is részes voltam, 20 évig voltam polgármester, azt gondolom, egy sikerágazat. Amit az elmúlt 24 évben a települ éseink fejlődtek, az előtt le a kalappal, 3177 településen meg lehet látni a polgármesterek, önkormányzati képviselők munkáját. Hihetetlen, de 1990ben, a rendszerváltáskor, amikor áttértünk a tanácsrendszerről az önkormányzatiságra, volt olyan Zala megyei település, ahol még a vezetékes ivóvíz sem volt kiépítve. Azóta nagyon sok helyen rekonstruálták a villanyhálózatot, mindenhol vízrendszer épült, gázrendszer. Ami még talán hiányosság, és nagyon fontos, hogy pótoljuk, szennyvízrendszert kell még több tele pülésen építeni. Vannak fehér foltok. Ami szintén fejlesztésre méltó, és fontos, hogy odafigyeljünk rá, óriási esőzések voltak szűkebb hazámban, Zala megyében szeptemberoktóber hónapban, és a SzévízPrincipáliscsatorna tisztítása, úgy gondolom, fontos, h ogy támogatásra szoruljon a következő ciklusban. Nagyon nehéz a településeket kiegyenlíteni, hiszen azt vállaltuk, hogy a különbségeket csökkentjük. Az én választókerületembe tartozik az ország legkisebb települése, úgy hívják, hogy Iborfia. Ez a település 13 fős. A településeink közül a legnagyobb Zalaegerszeg, amely 60 ezer fős, és ha vesszük Budapestet, az 1,71,8 milliós, és ha ezeket ki akarjuk egyenlíteni, nincs egyszerű dolgunk. Egyébként a kormány olyat tett, amire az elmúlt 24 évben nem volt példa, 1300 milliárd forintot adott adósságkiegyenlítésre, az önkormányzatok a hitelszámláikon a kifizetetlen szállítási tartozásaikon 1,3 milliárdot halmoztak fel. Azt gondolom, hogy ez egy óriási teher, ami elment az önkormányzatokról, és azok az önkormányzato k, amelyek nem adósodtak el, kaptak egy kis jutalompénzt. Azt látom mostanság a választókerületemben, hogy nagyon sok út, épület újul föl ezekből a pénzekből. Úgy gondolom, jó célra ment, amikor azt mondta a kormány, hogy mindent vigyünk el, ami az önkormá nyzatok adóssága. Azt gondolom, hogy a költségvetés tisztességesen kezeli az önkormányzati rendszeren belül az óvodát, az óvodai előkészítést, ami az iskolára való felkészítést szolgálja. Okos gondolat, azt gondolom, támogatandó, hogy hároméves kortól a gy ermekek óvodába járjanak. Az is, úgy gondolom, támogatandó, hogy az ne kapjon családi pótlékot, aki nem járatja óvodába a gyerekét. (15.40) Azt mondják, hogy a gyermek, illetve a felnőtt élete eldől 3 és 7 éves kor között; azt gondolom, ez egy nagyon fonto s terület. A másik fontos terület az alapfokú oktatás. Nagyon sok vita előzte meg az államosítást. Amikor elkezdődött az államosítás, felhívott egy polgármester telefonon, és azt mondta, hogy miért visszük el az iskolát a településéről, hiszen most újított a fel. Azt kérdeztem tőle, hogy valóban elviszik, vagy netalántán ott marad. Azt mondta, igazság szerint ott marad, de mégsem az övéké. Én azt mondtam neki, ha felújította, akkor az ő fénye, az ő dísze az az épület, ugyanúgy odajárnak a helyi gyerekek, ugy anúgy a helyi pedagógusok tanítanak.
