Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 20. csütörtök (29. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz):
2016 a beszédében azt mondta: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfélkét évet. Másfél évig úgy kellett tenni, mint ha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Ezt fogadják meg, kérem szépen, tisztelettel! Ennyit sze rettem volna a költségvetéshez általánosságban hozzászólni. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) S ha van még időm, elnök úr, akkor a sporttal kapcsolatban is elmondanám, az se lesz sokkal vidámabb, de azt gondolom, annak a kimenetele a jelenlegi költség vetésben és az előttünk álló időszakban azért pozitív lesz. Nos, tisztelt Országgyűlés, a nagy múltú Csepel SCről beszélnék, mint a rendszerváltás nagy veszteséről. 1991ben alapítványba mentették ki az egyesület teljes ingatlan és ingó vagyonát, az egyes ületet pedig magára hagyták. Az ezredfordulóra az értékes ingatlanok egy részét szétlopták, a Csepel SCt másfél milliárdos köztartozásával együtt 1999ben bedöntötték. A végső döfést 2005ben kapta Csepel sportja, amikor két szocialista országgyűlési képv iselő és az akkori MSZPs polgármester és MSZPs önkormányzati többsége, illetve az akkori Legfelsőbb Bíróság határozatának következtében a maradék ingatlan vagyont - ez a központi sporttelepet, az evezős- és kajakkenu telepet jelentette - az alapítói jog ok átadásán keresztül egy offshore céghez juttatták. Ezeken az ingatlanokon az utóbbi 30 évben semmilyen felújítást, beruházást sem végeztek, mert a legatyásítás volt a cél, mert így olcsóbban lehetett volna megkaparintani a még megmaradt ingatlant is. Enn ek fájdalmasan felháborító következménye pedig az, hogy a csepeli sportélet mind a mai napig - bár az elmúlt négy évben sokat tettünk ennek megváltoztatásáért - vegetál (Gőgös Zoltán: Mégis leváltottak! Itt a parlamentben listáról könnyű!) , szinte csak az emlékekből él. Idén októberre azonban hosszú évek küzdelme, tárgyalásai és adokkapokjai után sikerült megegyeznünk az alapítvánnyal. (Gőgös Zoltán: Rokonod bizonyára, biztosan azért.) Sikerült egy olyan egyezséget kötnünk az alapítvánnyal, hogy ennek az i ngatlan vagyonnak egy jelentős része ismét köztulajdonba kerüljön, a csepeli önkormányzat tulajdonába. Ez a birkózócsarnok és környékét jelenti a központi sporttelepen, illetve a csepeli evezőstelepet. Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ismét k özösségi tulajdonban van, és ráadásul ezzel a közösségi tulajdonszerzéssel együtt az önkormányzat azt is vállalta, hogy ezeken a telepeken a törvényben előírt leghosszabb időn, 20 éven keresztül kizárólag sportcélú fejlesztéseket lehet megtenni, és kizáról ag sportcéllal, sportolási céllal lehet használni, és ezt a szerződést az egyesületekkel meg is kötötte az önkormányzat. Az evezősök helyzete hamarosan teljes egészében rendeződni fog, hiszen a kormány döntésének értelmében ÉszakCsepelen tízmilliárdos nag yságrendű állami beruházásként megépül a nemzetközi evezős- és kajakkenu pálya és sportcentrum; csak szeretném mondani, ez is a gyerekeknek épül. Tehát üzenem itt, a sportlétesítmények, azon túl, hogy egyébként nagyberuházások, és mondjuk, egy ilyen sport létesítményen éveken keresztül legalább kétezer ember dolgozik, tehát kétezer családot lehet eltartani egy ilyen beruházásból, ez mindig a jövőnek szól, ez mindig a tanulóifjúságnak, a gyerekeknek fog hasznot hozni. Úgy egyébként, ahogy ezt én is tapasztal tam még 1972ben, amikor Csepelen először, az olimpia évében átadták a reflektorokat, és onnantól kezdve este is lehetett meccsre járni. Azonban a birkózócsarnok katasztrofális, szinte használhatatlan állapotban van, a parketta szétrohadt, szétporladt, a v akolat mállik, a tető beázik, a sporteszközök élet- és balesetveszélyesek, mindent ellep a penész, állandósult a dohszag, évekig nem fűtötték a termet, az öltözők és a nyílászárók már csak nevükben azok, aminek hívják őket. (Gőgös Zoltán: Mi köze ennek a k öltségvetéshez?) Még rengeteg ilyen körülményt lehetne sorolni, hogy mi történt az elmúlt időszakban, és miért fontos, hogy ezeket a csarnokokat, ezeket a sportlétesítményeket fel tudjuk újítani. Ebből a csarnokból szeretnénk egy olyan regionális sportolás i igényt kielégítő és versenyeknek is teret adó, kulturált, egészséges feltételeket biztosító csarnokot kialakítani, amelyben a csepeli gyerekek, a csepeli tanulók, a csepeli versenyzők is XXI. századi körülmények között edzhetnek, készülhetnek a versenyre , illetve az életre.
