Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 8 (309. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - HIDVÉGHI BALÁZS (Fidesz):
1255 tartottak, hogy lefújják az akciót. Egy ilyen nagy országban, mert nagy ország vagyunk, ahol 160 ezer pedagógus van és az ő hozzátartozóik, mindig – hangsúlyozom: mindig - lehet találni néhány száz vagy néhány ezer embert, akit könnyen ki lehet vinni az utcára, mert személyes sorsukat nem érinti olyan pozitívan egy intézkedés, mint ahogy általában érinti az embereket. Azt mondja, hogy megérdemeltek volna jobb megbe csülést, és hogy ez szakmaiatlan volt. Kérdezem, amikor 2011ben megalkottuk a köznevelési törvényt, benne a pedagóguséletpályamodellnek azokat az elemeit, azt a százalékos táblát, amely a mostani béremelést megalapozza, miért nem éltek azzal, hogy módosí tó javaslatokkal szakmailag jobbá tegyék. De ha tették volna, és történetesen az Országgyűlés az önök javaslatát fogadta volna el, akkor is borítékolom, lettek volna, akiknek személy szerint pont az nem tetszett volna. Mert két véglet volt a bértábla vitáj ában, az egyik azt mondta, hogy csak a pályakezdők bérét emeljük, vagy ők kapjanak sokkal többet, a másik véglet pedig arról szólt, hogy az idősebb pedagógusok. Ön elfeledkezik arról, hogy a pedagóguséletpályában benne van a garanciája a minőség elismerés ének, ez folytatódni fog, kormányrendelet rendezi a minősítés megkezdését, amely a felmerülő problémákat rendezi. De hogy a tiltakozás korántsem volt egyöntetű, mi több, nem volt többségi, hanem szórványjelenségnek tekinthető, erről hadd álljon itt két oly an nyilatkozat, amelyeket pedagógus, illetve szülői szervezetek adtak ki október 5én: “Nyugalom és rend van az iskolában, a pedagógusok túlnyomó többsége örömmel fogadta az új előmeneteli rendszer bevezetését.” - írja az Általános Iskolai Igazgatók Orszá gos Szövetsége, nem egy pedagógus, nem száz, hanem egy több száz pedagógust tömörítő szervezet. A köznevelés megújításával a pedagógustársadalom által régóta várt folyamat indult el, a társadalom többsége támogatta a hivatásgyakorlók munkáját. Felhívja a f igyelmet, hogy veszélyesek az ilyen akciók, amelyek a pedagógustársadalom ellen fordítják a társadalomnak azokat a rétegeit, akik nem kaptak béremelést. Hasonló tartalmú közleményt tett közzé a szülők közössége is. Az időm elfogyott, ezért nem olvasom fel. Kérem önt, hogy figyeljen a többség szavára is, és ne az elenyésző kisebbség rendbontó akcióit hozza be a Parlament falai közé. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hidvéghi Bal ázs képviselő úr, a Fidesz frakciójából: “Mit üzen nekünk az aradi vértanúk kiállása?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. Öt perc áll rendelkezésére. HIDVÉGHI BALÁZS (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársa im! Engedjék meg, hogy első felszólalásomban és egyúttal október 6ára, az aradi vértanúkra emlékezve gróf Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökének búcsúleveléből idézzek egy mondatot, amely nekünk, mai magyaroknak is fontos üzenet et hordoz: “A magam útját jártam, ezért ölnek meg engem.” A forradalmi kormány miniszterelnökét a szabadságharc tizenhárom honvédtisztjével egy napon, 1849. október 6án végezték ki PestBudán. Ez volt a megtorlás nyitóakkordja, amely gondosan megtervezett forgatókönyv szerint zajlott. Ennek részeként kilencüktől még a rangjukat megillető halálnemet is megtagadták. Megaláztatásuk a haza egészének szólt, mert a világosi síkon a cári seregek túlereje előtt meghajolva és nem a császári önkénynek behódolva köve tkezett be a fegyverletétel. Az aradi vértanúk is mindannyian a maguk útját járták. A forradalom kitörésekor még a császári hadsereg tisztjei voltak, akik meggyőződésüktől vezérelve álltak a magyar ügy, a szabadság ügye mellé. Bátorságuk az életükbe került , de a nemzet már a haláluk napjától különleges helyet biztosított nekik emlékezetében. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor többen járják együtt a maguk útját, sorsuk összefonódik, közösséget alkotnak, és ennek a közösségnek sajátos egyedi célkitűzései formálódnak. Ilyen közösség a nemzet is. A nemzeti érdekek védelme napjainkban sem kevésbé fontos vagy könnyű
