Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. november 21 (240. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KORONDI MIKLÓS (Jobbik):
3859 (13.5 0) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor. Tisztelt Országgyűlé s! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében nem került sor. A képviselők benyújtották indítványaikat. Az által ános vitát most lezárom, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (Balczó Zoltán) : Most napirend utáni felszólalás következik. Napirend utáni fels zólalásra jelentkezett Korondi Miklós úr, a Jobbik képviselője: “Merjünk nagyok lenni - A magyar labdarúgás napja” címmel. Képviselő úr, öné a szó ötperces időkeretben. KORONDI MIKLÓS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Há z! Tisztelt Képviselőtársaim! A “Merjünk nagyok lenni” sorozatomban ma az 1953as londoni labdarúgógyőzelmünkre szeretnék emlékezni. Kinek mit mond ez a dátum, hogy 1953. november 25., 15 óra 15 perc? Miközben a Ratkókorszak gyermekei folyamatosan szület tek - amit most is nagyon irigylünk , tombol a Rákosikorszak, a kitelepítések és az államosítás, ezen időszak alatt volt egy esemény, amely az egész magyar társadalommal elfeledtette legalább 90 percre a szörnyű nehézségeket: London, Wembley Stadion, 6:3 . Igen, soha nem múló szeretettel és tisztelettel emlékezünk erre a mérkőzésre, amelyre az egész világ felfigyelt: a verhetetlennek hitt angol válogatottat barátságos mérkőzésen, hazai pályán 6:3ra legyőztük. 1952ben Sebes Gusztáv szövetségi kapitány, ve zetőedző már a helsinki olimpián lekötötte ezt a mérkőzést. Megjegyzem, hogy mi, magyarok ott is az éremtáblázat harmadik helyén voltunk 16 arannyal, 10 ezüsttel és 16 bronzéremmel. Rákosi Mátyás pártvezért így kész tények elé állították; a sport még ebben a nehéz időben is kedvezményezettebb volt más területeknél. Ebben az időszakban a sportgyőzelmeket a párt magáénak tulajdonította, azaz a szocializmus győzelmének. Az angolok az évszázad mérkőzésének hirdették ezt a találkozót, ahol két világ, két futball nagyhatalom - a múlt játékstílusa és az újítók, a sportág kitalálói és az olimpiai bajnok - csapott össze: az angol oroszlánok és a mágikus magyarok - két rendszer, két tábor. A magyar válogatott nagyon készült a találkozóra, minden mozzanatot kidolgoztak, modelleztek. A hun taktika az ellenfél villámszerű lerohanása volt. Az angolok a bemelegítésre sem fektettek nagy hangsúlyt - talán a verhetetlenségük miatt el voltak szállva maguktól , de rögtön észhez tértek, amikor Hidegkuti az első percben berúgta az első gólt. A stadionban 105 ezer néző ujjongott, figyelte a magyar játékstílust. Televízió hiányában a magyarok csak rádióközvetítésen hallgathatták a mérkőzés mozzanatait, amit Szepesi György sportriporter kitűnően és képszerűen tolmácsolt. Ezt a rendkív üli meccset szinte valamennyi kulturális ágazat feldolgozta, hogy időtlen időkig példát állítson a sportnak, az utódoknak, a magyaroknak és nem utolsósorban azok tiszteletére, akik ezt megcselekedték nekünk. Méltán lehetünk büszkék az Aranycsapat tagjaira: Grosics Gyulára és Gellér Sándor kapusokra, Buzánszky Jenőre, Lóránt Gyulára, Lantos Mihályra, Bozsik Józsefre, Zakariás Józsefre, Budai II Lászlóra, Kocsis Sándorra, Hidegkuti Nándorra, Puskás Ferencre és Czibor Zoltánra. Fél év múlva az angol válogatott visszavágóra kereste fel a Népstadion gyepét. A magyar szurkolók itt már élőben láthatták válogattunk teljesítményét, ahol is 7:1re páholták el az angol oroszlánokat.
