Országgyűlési Napló - 2012. évi őszi ülésszak
2012. szeptember 10 (216. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - KORONDI MIKLÓS (Jobbik):
173 magyarok kenyere az idei évben is ilyen sikeres legyen. Meg szeretném köszönni ezeknek a képviselőknek a munkáját, és bízom benne, hogy egy év múlva még nagyobb számban, még nagyobb nemzeti összefogást tudunk elérni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány képviselője jelezte, hogy írásban kíván válaszolni az elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Korondi Mi klós képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót ötperces időkeretben. KORONDI MIKLÓS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 1944 nyara nem hozott nyugalmat Magyarországnak. A szövetséges haderő megke zdte hazánk bombázását. 1944. április 3án 450 bombázó és 137 kísérő vadász megindult Budapest ellen. A nyári offenzíva lényege a vasúti pályaudvarok, gyárak, hidak, üzemek és vasútvonalak megsemmisítése volt, de a harcok gyakorlatilag elhúzódtak novemberi g. 1944. július 2án érte Magyarország területét a legnagyobb amerikai légitámadás. Győr, Miskolc, Debrecen, Szolnok, Cegléd, Budapest, ezen belül a GanzMávag, BudapestNyugati, BudapestJózsefváros és Rákosrendező pályaudvarok voltak a szövetségesek célp ontjai. Az említett városokban a vasutat és környékét szinte teljesen lebombázták, Debrecen szőnyegbombázást kapott. A második bécsi döntés értelmében visszacsatolt ÉszakErdélyben a pályaudvarok jelentős része, a Magyar Általános Gyufaipari Rt. gyára és a Dermata Művek Bőr- és Cipőgyár Rt. üzeme is megrongálódott. Itt 459 személy halt meg, és 150 fő volt a sebesültek száma. Szűkebb hazám, Cegléd vasútállomása, ahol egykor mint forgalmi szolgálattevő tevékenykedtem, 1944. augusztus 29én lett a légierő célp ontja. Számos város - mint Veszprém, Pécs, Dombóvár, Kaposvár - kapott a bombákból. A célt tévesztett bombatámadások gyakran a polgári lakosság soraiban idézett elő félelmet, és osztotta a halált. Szándékosan hagytam megemlékezésem második felére Hatvan ál lomást, talán azért, mert ez a vasúti pályaudvar kapta a legtöbb gyújtó- és rombolóbombát. 1944. szeptember 20án 11 órakor elhangzott a légiveszélyjelzés, majd a vasutasok nekiálltak kihúzni a szerelvényeket a nyílt pályára, hogy kiürítsék a vasútállomást . Az állomás vezetése hangos szóval hívta fel az utasok figyelmét arra, hogy szálljanak be a vonatokba, mert a szerelvényeket kihúzzák, de az utasok az óvóhelyeket választották. 12.45kor megkezdődött a bombázás. Az állomást telitalálat érte, és a két óvóh elyet is eltalálták. Akik odamenekültek, mind meghaltak. A nyílt vonalra kihúzott vonatokban lévők megmenekültek, mert nem kaptak találatot. Megjegyzem, hogy Hatvan rendezőpályaudvaron és az újhatvani városrészben is szörnyű volt a pusztítás. A szolgálatb an lévő vasutasoknak, főtiszteknek, akik még az utolsó percig irányítottak és menekítették az utasokat, már nem volt idejük elmenekülni, így mind odavesztek. A gyújtóhasábok hatására a vasútállomás területén szinte minden leégett, az ott maradt vasúti kocs ik pedig mind kiégtek. A bombázás után feltört a talajvíz, aminek a színe vörös volt. Az elszenesedett fadarabok még két nap múlva is füstöltek. A B24 Liberator és a B17 Flying Fortress négymotoros nehézbombázók olasz támaszpontokról szálltak fel, és tér tek vissza. (1.20) A magyar légvédelem nem volt elég hatásos, de amennyire tudta, védte a nemzeti vagyont. Miután az ország hírrendszerét szétbombázták, zöld utat kapott a felszabadító szovjet hadsereg. A pusztítást a magyar nép a háború után “arccal a vas út felé” szlogennel újjáépítette. Tisztelt Képviselőtársaim! Vasútra mindig szükség volt, van és lesz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
