Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 4 (197. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KORONDI MIKLÓS (Jobbik):
5160 Magyarország évszázadokon keresztül az európai keresztény civilizáció bástyájának szerepét játszot ta, geopolitikai helyzetének kényszeréből is, de erre a szerepre alkalmasnak, kellően erősnek, elhivatottnak és önfeláldozónak is kellett lennie. Az európai civilizáció megmenekült, sőt azoknak a megrázkódtatásoknak nagy része, amelyeket Magyarország felfo gott, amelyeken maga keresztülment, közvetlenül meg sem érintette. A magyar kultúra pedig a magyar nemzeti eszmével együtt háborúk, idegen megszállások, országfelosztások és rendszerváltozások során mentette át magát mind a mai napig. Átélt történelmi megr ázkódtatásainak egy része a múlt homályába veszett. Európa nemzetei soha nem mutattak iránta sem hálát, sem részvétet. A magyar történelem egyik nagy tanulsága, hogy a nemzeti történelmet maga a nemzet kell hogy írja. Minden más államtól, néptől csak annyi t lehet várni, amennyi annak saját nemzeti érdekeibe beilleszthető. Nem lehet elvárni, hogy ismerjenek bennünket és sorsunkat, ha magunk nem emlékeztetünk rá nap mint nap, nem hallatunk magunkról, nem propagáljuk történelmünket, nem adunk valós információk at a világnak azokkal a manipulációkkal szemben, amelyek aktuálpolitikai érdekből adódóan hamis képet festenek Magyarországról, szomszédaihoz való viszonyáról és Európában játszott történelmi szerepéről. Gondolataimat Wass Albert soraival zárom. “Isten kar dja nem veszett még el nyomtalanul. Ott van még valahol, gondosan elrejtve, a székely havasokban, és csak arra vár, hogy beteljesedjék a jóslat: csillogni fog Isten kardja megint, és győzelemre vezeti újra hunok és magyarok ivadékait, amikor a vérszerződés parancsa szerint minden magyar egy akarattá, egy céllá és egy cselekedetté kovácsolódik, mint ahogy őseik tették, dicsőséges, régi időkben. Adja Isten, hogy ez az idő mielőbb bekövetkezzék!” Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : A kormány részéről nem jeleztek semmit, az írásban való válaszadás jogát persze a kormány bármikor fenntarthatja magának. Az utolsó napirend utáni hozzászólás következik, Korondi Miklós képviselő úr: “Volt egyszer egy Ferihegy” címme l, ugyancsak öt percben. KORONDI MIKLÓS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. 2012. május 29én, kedden este 21 óra 30 perckor szállt fel az utolsó gép Ferihegy 1 repülőtérről, és utána bezárt. Élt 62 évet. Az épület maga kétcsavaros repülőhöz hasonlító ala kjával bevonult a magyar építészet történetébe, élményeink, emlékünk része. Bár nem sokat utaztam repülőn, de egy belső hang azt sugallta, hogy 120 év repülős történetünket összesűrítsem öt percbe, ennek emlékére, tisztelettel adózva minden olyan hazafinak , aki ebben az építő munkában részt vett, legyen akár mérnök, pilóta vagy aki csak a betonpályán seperte a havat. (23.50) Repülésünk kezdete 1890re tehető, és az első világháborúig nagy lendülettel fejlődött. Az első repülőgépgyárunk - az UFAG - a Hungári a és az Üllői út sarkán létesült, majd kinőtte magát, és Albertfalván épült fel egy nagyobb gyár, ahol már 150 lóerős gépeket építettek. A legsikeresebb modell volt a Brandenburg, amiből több mint ezer darabot készítettek. Az UFAG volt az OsztrákMagyar Mo narchia legnagyobb repülőgépgyára. Majd több üzem is épült Mátyásföldön, Aszódon és a Csepelszigeten. A technikát elsődlegesen mindig a hadiipar számára gyártották, de amikor elavult, akkor a közfelhasználás számára bocsátották. Így volt ez a repülőgyártá s esetében is. Trianon után az antanthatalmak érdeke az volt, hogy a magyar repülőgyártást tönkretegyék. 1921ben elpusztítottak 119 darab repülőgépet, 77 hajtómotort és a gyár speciális gyártóberendezéseit. A történelem ismétli önmagát, ugyanis az elmúlt 20 évben így tették tönkre a
