Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KORONDI MIKLÓS (Jobbik):
1544 amelyek nincsenek konkrétan beleírva a törvényjavaslatba, de lehetőséget teremt önöknek arra, hogy olyan lépéseket tegyenek, amelyekről eddig nem beszéltek, például a szolgáltatások volumenének a jelentős csökkentéséről, magyar ul, számos vonat- és autóbuszközlekedés megszüntetéséről. (10.10) Ha pedig nem gondolják úgy, hogy ez így van, akkor álljanak fel és mondják el a parlament nyilvánossága előtt, hogy mik azok az őszinte szándékaik, amiket nem fogalmaztak meg ebben a törvén yjavaslatban. A többi elemről pedig majd képviselőtársaim a mai nap során még részletesen beszélni fognak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Korondi Miklós képviselő úr, Jobbik. KORONDI MIKLÓS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Üdvözöljük, hogy a személyszállítási szolgáltatás ügye végre napirendre kerül a Magyar Országgyűlésben. Egyetértünk azzal, hogy nagyobb a hazai tömegközlekedés jel entősége annál, mintsem a különböző közlekedési vállalatok finanszírozásához, fennmaradásához adjon segélyt a költségvetés, vagy vasútvonal megszüntetéséről, majd újraindításáról döntsön a szaktárca épp aktuális illetékese. Remélem, emlékeznek még képvisel őtársaim a vasútvonal megszüntetésének tudományos érvére. Ha valaki mégsem, elmondom. Annak idején azt nyilatkozta az illetékes miniszter, hogy “inkább bukjak bele, mint hogy ne csináljak semmit”. Ugye, már emlékeznek. Abban az időben sok mindenre kínálkoz ott jó néhány lehetőség, hiszen ha máshonnan nem, legalább az őszödi beszédből megtudhattuk, hogy az a forrásbőség időszaka volt. Annyi forráshoz jutottunk, hogy nem látjuk a végét, mikor fogjuk majd visszafizetni a felvett és eltékozolt hiteleket. Ennek e llenére a közlekedés területén a semmittevésnek egyetlen ellenszere volt, a vasútvonalak megszüntetése. Rossz döntés volt, ugyanis nem találkozott egyáltalán a népakarattal. Hiába segítette az egyik szakszervezet állandó sztrájkfenyegetésével, az utasokban keltett bizonytalansággal annak elérését, hogy a lakosság forduljon szembe a vasutasokkal, csak nem sikerült a közvélemény egyértelmű támogatásával bezáratni a vasútvonalakat. Nem csoda, hogy a Fidesz szinte egyetlen megnevezett, kijelentett választási pr ogrampontja a vonatforgalom helyreállítása volt a megszüntetett vasútvonalakon, amiből - tudjuk - az lett, hogy csak néhányon. Ahol részlegesen visszaállították a vonatforgalmat, ott tovább romlott; vasúti pályán, ugyanazzal a technikával és menetrenddel, legfeljebb ugyanolyan járatsűrűséggel, de inkább ritkábban közlekedtek a vonatok. Tudjuk, hogy nem lehet azonnal megoldani évtizedek mulasztását, ezért is figyeltük évek óta kiemelt érdeklődéssel a személyszállítás átalakítására tett kijelentéseket. Kerest ük a felelősként megnevezett személyek környezetéből érkező információkat, hiszen van ez akkora jelentőségű kérdés, hogy egészen biztosan társadalmi vitára bocsátják majd. Végül a korábban megnevezett felelős személyek mind eltűntek. Megjelent viszont, min tegy puccsszerűen, a most tárgyalandó személyszállítási szolgáltatási törvényjavaslat. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat csalódást kelt. Nem csak az a baj vele, hogy az eddig is burjánzó személyközlekedési szervezetek mellé újabb szervezetek létrehozásának lehetőségét nyitja meg, nem csak az a baj, hogy bevezeti az időalapú díjszabást, ami aztán végképp nem érdeke az utasnak, hiszen minél lassúbb, annál drágább; a legnagyobb hiányossága az, hogy egyáltalán nem számol a kötött pályás közlekedés sajátosságaival, azzal, hogy a létesítés költségei igen magasak, amelyek akkor teszik olcsóvá az utas utazását, ha sokan utaznak rajta. Így van ez a villamossal, a HÉVvel és a vasúttal is.
