Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 20 (157. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
400 ellentmondásba kerülne k az uniós alapszerződéssel és a különböző EUajánlásokkal is. Tehát ha el is fogadja ezeket a magyar parlament, mindenképpen módosítani kell majd őket. Tisztelt Képviselőtársaim! A diplomáciában egy ilyen direkt hangú levél majdhogynem utolsó figyelmeztet ésként értékelhető, és ha ez napirenden van a parlamentben, akkor legalább az elvárható lenne, hogy a kormányzat részéről egy felelős politikai vezető feláll a parlamentben, és elmondja a kormány álláspontját, hogy mit gondolnak erről a levélről, hogyan ak arnak erre a levélre reagálni, és mit gondolnak annak a tartalmáról. Itt ülünk órák óta, itt ül a pénzügyekért felelős államtitkár, és ezzel kapcsolatban semmit nem mond a kormány, semmi nem hangzik el, hogy milyen szándékaik vannak a törvény elfogadását i lletően. Amikor tegnap a gazdasági bizottság által beadandó módosító indítványokról beszéltünk a bizottságban, akkor föltettem azt a kérdést, mi is volt az oka annak, hogy ez a jegybanktörvénymódosítás idekerült a parlament elé. Bizottsági elnök úr arra h ivatkozott, hogy azért volt szükség erre a javaslatra, mert az alaptörvény előírta, hogy kétharmados jogszabályként kell ezt rögzíteni. Magyarul, a kormánypárti többség megtehette volna azt is, hogy a jelenleg hatályos jegybanktörvényt, amivel szemben az a laptörvény semmilyen kifogást nem határozott meg, pontosabban nincs ilyen ellentmondás a két jogszabály között, tehát azt is megtehette volna a kormánypárti többség, hogy benyújtja a jelenleg hatályos jogszabályt, azt kétharmaddal elfogadja, és ezáltal meg felelővé válik a januártól életbe lépő alaptörvénynek is. De nyilván nem ez volt a szándék. Képviselőtársaim utaltak már rá, hogy kilóg a lóláb számos paragrafus kapcsán, hogy mi is a kormányzat valós szándéka. Egyértelmű, hogy a Magyar Nemzeti Bankban, ah ol még utolsó intézményként a kormány nem vette át a teljes hatalmat, ezt akarják megtenni, és ennek álcája kapcsán nyújtottak be néhány egyéb más módosító indítványt is. Egyébként jellemzője az egész vitának meg az EKB levelének is, hogy melyik két pontot nem kívánja a kormány megváltoztatni. Azt a kettőt, amit az Európai Központi Bank is kifogásolt, hogy miért szükséges új alelnököt kinevezni, és miért szükséges a monetáris tanács létszámát bővíteni. Ez pontosan az a két tétel, amely megteremti a kormányp ártok számára, hogy a Nemzeti Bankban is átvegyék a teljes hatalmat és irányítást. Ezért van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy igenis vitát kell folytatni például arról a 12. számú módosító indítványról, amit MSZPs képviselők nyújtottak be, amely pontos an ezt a lehetőséget szüntetné meg, és állítaná helyre a jelenlegi állapotot. Egyébként a Magyar Nemzeti Bank elnöke is elmondta, semmi okát nem látja annak, hogy miért kellene bővíteni a monetáris tanács létszámát, és annak sem látja az okát, hogy miért k ellene egy harmadik alelnököt kinevezni, ezzel további költségeket rakni a Nemzeti Bank nyakába, hiszen a felügyelőbizottság is többször kritizálta, hogy túl magasak a személyi költségek a Magyar Nemzeti Bankban. Ehhez képest a kormánypárti többség olyan j avaslatokat fogalmaz meg, amelyek révén ezek a költségek tovább növekednek. Vita alakult ki a tekintetben is, hogy a monetáris tanács szakmai hátterét hogyan lehet biztosítani. Tudjuk, hogy a monetáris tanácsnak korábban önálló és független apparátusa volt , amit a Fidesztöbbség megszüntetett, és ezt a hiátust most úgy próbálják pótolni, hogy kinevezik a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Állami Számvevőszék apparátusát, hogy majd ez a két szervezet fogja a monetáris tanács szakmai hátterét biztosítani - bocsá nat, a Költségvetési Tanács szakmai hátterét biztosítani. Nyilvánvalóan ez sem egyértelmű ebben a törvényjavaslatban, és ekörül is vita alakult ki a gazdasági bizottságban. Mindezekre tekintettel nem lehet mást javasolni addig, amíg a kormány kialakítja ál láspontját a Barrosolevéllel kapcsolatban, mert ennek súlyos következményei lehetnek, és jó lenne, ha arról is beszélnének, hogy a jövő évben induló IMF- és európai bizottsági tárgyalások kapcsán hogyan kíván reagálni a kormány erre a levélre és mit kíván tenni. Mindenképpen indokolt lenne ennek a törvényjavaslatnak az elnapolása, jó lenne megvárni, hogy az EKB mit reagál azokra a módosító indítványokra, amelyeket akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról benyújtottak és a kormánypártok el kívánnak fogadn i, majd ezt követően fogadná el a parlament az új jegybanktörvényt. Ez a