Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 1 (145. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitája - DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója:
5816 Engedjék meg, hogy azt is nyomatékosan hangsúlyozzam, hogy az elvi deklaráción túlmenően ez a törvényjavaslat most már a gyakorlatban is lépett. Emlékeznek bizonyára arra, és a mai napon meg is volt a gongütés a Népszabadságban, körmös, bocsánat, Bauer Tamás írt egy cikket, aki országgyűlési képviselőtársunk volt itt, aki azt mondta, és hosszan ecsetelte - illetve biz onyára tudják, hogy a KónyaPetővita még egyszer lezajlott, húsz esztendő után , hogy a ZétényiTakácsféle törvényjavaslat nagyon helyesen elbukott az alkotmánybírósági rostán, és hogy mit akarunk mi, köldöknézés, múltba nézés, húsz évvel a rendszervált ás után, akkor se sikerült, most se fog sikerülni, miért akarjuk. Én azt gondolom, hogy ennek a kormánynak és ennek a többségnek igenis feladata, történelmi kötelezettsége, hogy ami akkor nem sikerült, amit az Alkotmánybíróság elkaszált annak idején, szeri ntem teljesen méltatlanul, még akkor is, ha az általam tisztelt Sólyom László volt, aki az Alkotmánybíróság elnöke volt, ez is a történelmi tényhez tartozik - az elnök úrnak és az Alkotmánybíróságnak tulajdonképpen igaza volt, a jogállami kereteket nem… (1 9.40) De kérem szépen, azért csináltunk most új alaptörvényt, azért van új alaptörvény, mert az 1949es alkotmány sztálinista alkotmány volt, és nyilvánvaló, nyilvánvaló, a békés forradalmi átmenettel egyidejűleg lehetetlen volt az új kereteket megteremten i, mert nem tudtunk új alkotmányt csinálni akkor. Most következett be az új alkotmány, és ebből az következik, hogy nagyon helyes az a törvényjavaslat, amelyet benyújtottunk, és amely azt mondja - a nullum crimen sine lege elvének nem megsértésével , hogy igenis, igenis van lehetőség arra, hogy azok a bűnök ne évüljenek el, ugyanúgy, mint az ezzel kapcsolatos genfi egyezmény. És mindannyian emlékszünk arra, hogy volt itt egy nürnbergi per is annak idején, amely nagy vitát váltott ki, ma is nagy vitát vált ki a jogásztársadalomban, hogy mi volt a helyes. És, kedves képviselőtársaim, ezzel kapcsolatban azt is hadd mondjam, hogy súlyos és komoly adóssága van a Magyar Országgyűlésnek. Nem véletlenül idéztem Bárdossy László miniszterelnököt. Bárdossy László megí télése lehet különböző. Nem is kívánok itt az ő politikai nézeteiről szólni, és egyáltalán nincs is nekem erre tudásom és tehetségem, hogy ezzel kapcsolatban véleményt nyilvánítsak. Egy dolog biztos: aki tanulmányozta a Bárdossyper aktáit, aki ismeri az e zzel kapcsolatos iratokat, és nemcsak arra az intellektuális fölényre gondolok, amellyel Bárdossy leverte a gyalázatos Majortanácsot, és mindenki tudta egész Európában, ahogy Márai Sándor írta, hogy egy koncepciós eljárás volt, nem erről beszélek. Hanem a rról beszélek, hogy Bárdossy Lászlónak egyetlenegy bűne volt, itt az Országgyűlésben, ott a patkónál bejelentette azt az egyébként már elmondhatatlan tényt, hogy hadban állunk a Szovjetunióval. Ahogyan ő több felszólalásában elmondta, mit tehetett volna, ő volt a miniszterelnök, a vonat pedig már mozgásban volt. Kérem szépen, megtörtént az a gyalázatos dolog, ami megtörtént. Azt hiszem, megérett az idő arra, hogy ezt is áttekintsék a művelt jogászok, hogy valóban ez az elítélés… És mondhatom a következő gya lázatot, bizonyára emlékeznek az újvidéki vérengzésre, bizonyára emlékeznek arra, hogy mi történt a magyar tábornokkal, kiadtuk, és a szerbek bestiális kegyetlenséggel kivégezték. Ez is megér egy misét, idézőjelben. És nem utolsósorban, akiért már többször fölszólaltam itt a Házban, aki a patkóban itt ült, aki a legfontosabb, az egyik legfontosabb magyar kultúrpolitikus volt, az Akadémia tagja, a kiváló történész, Hóman Bálint, akivel kapcsolatosan a mai napig nem történt meg a rehabilitáció. A Tudományos A kadémia nem fogadta vissza tagjai sorába, és ma is kényes kérdés, ahogy az egyik politikusunk nekem mondta, hogy de hát, kérem szépen, Nyugatra menekült. Könyörgök, hova menekült volna egy tisztességes magyar ember, ha nem Nyugatra; a nagyapám, meg a csalá dunk is Nyugatra menekült - Keletre nem menekülhettünk, jöttek az oroszok. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban. - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Vörös horda.) Tisztelt Országgyűlés! Tehát a 2. cikk arról szól, hogy “nem tekin thető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy személyek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a
