Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 4 (116. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KORONDI MIKLÓS (Jobbik):
1107 Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Vannak napirend utáni felszólalások , több is. Elsőként megadom a szót Korondi Miklós képviselő úrnak, Jobbik, felszólalásának címe: “Merjünk ’Nagyok lenni’ - A pá kozdi csata”. Öné a szó. KORONDI MIKLÓS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A “Merjünk nagyon lenni” című sorozatom keretében ma a pákozdi csatára szeretnék emlékezni. A pákozdi csata 1848. szeptember 29én, az 184949es forradalom és szaba dságharc kiemelkedően meghatározó, a függetlenségi harcunk továbbélése tekintetében felbecsülhetetlen jelentőséggel bírt. Engedjék meg ezt a pár perces ismertetőt a 163 éve történt nemzeti eseményünk tiszteletére, annál is inkább, mert győztes csatáinkat á ltalában elhallgatják, vagy nem kellő büszkeséggel tanítják, illetve emlékeznek meg róluk. Ma KeletEurópa számos nemzete küzd azért, hogy önmagában történelmet és múltat gyártson. Ezek a nemzetek alig tekintenek vissza 150 éves önálló nemzeti és állami lé tre, mint például Románia és Szlovákia. Éppen ezért a szomszédos nemzetek történelmét igyekeznek a saját maguk számára kisajátítani, elorozni. Nemzeti hőseik gyakorta útonállók és háborús bűnösök, de ők büszkék ezekre a hőseikre, mert ők testesítették meg nemzetük önállóságának jelképét és szuverén nemzeti törekvéseiket. Több ezer éves múltunk alatt a történelem számtalanszor bizonyította létünket, tudásunkat, technikai és harci vívmányainkat, kereszténységünket, hitünket. A pákozdi csata a Velenceitótól é szakra, a Pákozd, Sukoró és Pátka települések között fekvő területen zajlott. Megjegyezni kívánom, hogy nem is olyan rég ezen a helyszínen ismét csatát nyertünk, hiszen mégsem került idegen félkarú rablók kezére ez a sukorói földterület. A soknemzetiségű H absburgbirodalom az 1848as forradalmakban legyengült, erőit elvitték az itáliai lázadások. Új taktikát eszelt ki azzal, hogy a magyar forradalomnak minden követelést megadott, majd ezt követően a nemzetiségeket ránk uszította. Igaz olyan nagyon nem kelle tt Jellasics császárikirályi táborszernagy, császári hadvezért, mert szemben állt forradalmunkkal. Mint horvát bán nyíltan készült ellenünk katonai támadással, és augusztus 31én meg is szállta Fiumét, az egyetlen kikötővárosunkat. Jellasics ezután átkelt a Dráván. Tudjuk jól, hogy több magyar katonai vezető átszökött Jellasics seregébe, neveket azonban nem kívánok mondani, nehogy az maradjon meg a fejekben róluk, hogy hazafiak, de ekkor az új hadvezetés kényes helyzetbe került. A harcot nem vették fel, cs ak hátráltak egészen Székesfehérvárig. A Batthyánykormány felkérte István főherceget, Magyarország nádorát a sereg vezetésére. A békekötési találkozóra Jellasics nem jött el, a nádor lemondott, és eltávozott az országból. Batthyány általános népfelkelést hirdetett, Kossuth Lajos, a szabadságharc szellemi vezére pedig toborzókörútra indult az Alföldre. A toborzást Nagykőrösön, Kecskeméten, Szegeden, Szolnokon, Abonyban és szűk választóim hazájában, Cegléden tartotta, amelynek eredménye az lett, hogy pár nap alatt 16 ezer harcos sorakozott fel a pákozdi csatamezőn. Kossuth Lajos ceglédi megjelenése és lelkes hazafias toborzóbeszéde a katolikus templom előtt olyan hatással volt a nemzetőrökre és a hazafiakra, hogy a Pest felé tartó harcosok énekelték először a monda szerint a Kossuthnótát, amelynek egy részlete 47 évig volt a Kossuth rádió szignálja. Képzeljük csak el, hogy szeptember 24étől 28áig mennyit kellett menni, dolgozni és küldeni a jelentkezőket a Dunántúlra, Pákozdra az akkori közlekedési eszközök , utak figyelembevételével. Micsoda elszántság, hazafias érzések, hit vezérelték ezeket az embereket oda katonának!
