Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 15 (65. szám) - Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - ROZGONYI ERNŐ (Jobbik):
235 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általam most felvetett kérdés egyben egy fontos tartalmi megközelítést is jelent. Az alkotmányban a normativitás olyan szintjét kell elérnünk, amely biztosítja, hogy mindenkinek, tehát a jogalkotóra nézve is kötelező sza bályokat tartalmaz. Ha viszont korszerű és a jövőbe mutató alkotmányt kívánunk alkotni - és meggyőződésem, hogy mindenkit ez a jó szándék vezet , úgy figyelembe kell vennünk a második és harmadik generációs alapjogokat, amelyeket azonban a normativitás sz intjén csak az igényjogosultság módján lehet meghatározni. Tehát kétféle normativitás kell, világosan elkülönülő kétféle normativitást kell megfogalmazni az alkotmányban. Egyrészt az államnak az alapvető jogokat biztosítani kell, hogy egyetlen ember méltós ága sem sérülhet. Biztosítani kell, hogy a hatalommal ne lehessen visszaélni, ugyanakkor igényjogosultságként meg kell tudni fogalmazni az állam viselkedését, normáit a jövő generáció érdekében. Ezt szolgálja majd a közpénzügyi fejezet és reményeim szerint azok az igényjogosultságként megfogalmazott harmadik generációs jogok, amelyek a jövőt szolgálják. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint már korábban említettem, a közös kiindulópontunk - ahogy ezt az első szabadon választott Országgyűlés is rögzítette - 1956 öröksége. Bizonyos értelemben ma is vívja szabadságharcát a nemzet. 1956ban Kodály Zoltán volt az, aki Zrínyi szózatával a kossuthi értelemben megfújta a tárogatót. Ezért ehhez az örökséghez híven legyen vezérlő eszménk az a mondat: ne bántsd a magya rt! Ezt üzenjük a világon bárhol élő magyaroknak, Európának és minden nemzetnek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Rozgonyi Ernő képvisel ő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr. ROZGONYI ERNŐ (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen egy szeletet kaptam feladatul, hogy képviseljek, és ezt is fogom elmondani, de nem tudom megáll ni azt, hogy ne reagáljak némiképpen mindarra, ami itt elhangzott, illetőleg arra, amit a benyújtott vitairat alapján láthatunk és végiggondolhatunk. Bizonyára lesz módom rá, hogy részletekbe menően kifejtsem majd az erre vonatkozó nézeteimet. Mint mondtam , most csak egy részterületről fogok beszélni, de azt mindenképpen el kell mondanom, hogy ugyebár, amikor az a kritika érte a Gyurcsánykormány idején a parlamentben ülő igen tisztelt képviselőket, hogy hogyan lehetett olvasatlanul és vakon szentesíteni a lisszaboni egyezményt mint a brüsszeli alkotmányt, akkor az volt a válasz, hogy miért, ez egy természetes dolog, egyébként is ismerték már, mert az Európai Unióban dolgozó kollégák már elmondták, hogy miről van szó, illetőleg a valóság az, hogy a megfelelé si kényszer, amely itt húsz éve dolgozik, arra ösztönözte az akkor jelenlévőket, hogy elsőként lihegve aláírni, nem gondolkozni, hogy ennek mi a következménye, aláírni. Miért mondom én ezt? Azért mondom én ezt, kérem szépen, mert most erre hivatkozva mondj ák önök azt, hogy a magyar alkotmány nem írhatja felül a lisszaboni alkotmányt. Kérem szépen, elhangzott ma már itt, de ezt önöknek is tudniuk kell, hogy nem mindenki gondolkodott így. Az Európai Unió alapító tagjai közé tartozó országok vezetői közt is vo ltak olyanok, akik nem így gondolkoztak, aztán a később csatlakozó országok vezetői és parlamentjei között is voltak olyanok, amelyek nem így gondolkodtak. A britek ragaszkodtak a régi alkotmányosságukhoz, és el is tudták érni, hogy megmaradjon a brit alko tmányosság minden egyes pontja és minden egyes darabja. Ezt kérték és megkapták a lengyelek is. Ez volt a csatlakozás, a lisszaboni szerződés aláírásának az egyik feltétele, és folytathatnám a sort, hiszen a csehek is ezt csinálták, igaz, hogy egy más ügyb ől kifolyólag. Mi aláírtuk simán, minden gondolkodás nélkül. Na, ez az a helyzet, kérem szépen, amit - elnézést a kifejezésért - úgy tudnék aposztrofálni, hogy a vak asszony visszanéz. Most akkor valóban ezt alá
