Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 17 (92. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - KORONDI MIKLÓS (Jobbik):
3592 Köszönöm, képviselő asszony. Tis ztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom. A két előterjesztés részletes vitára bocsátására a jövő heti ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Jakab István) : Tisztelt Országgyűlé s! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Korondi Miklós képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából: “Merjünk magyarok lenni” címmel. Megadom a szó t ötperces időkeretben. Öné a szó. KORONDI MIKLÓS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Merjünk nagyok lenni című sorozatomban nem foglalkozom a közmédiákban vagy a tudományos filmekben gyakran szereplőkkel, hanem ol yan történelmi személyeket, eseményeket szeretnék önöknek bemutatni, akiketamiket soha vagy nagyon ritkán említenek, pedig a világ nagyrészt ezeknek a magyaroknak, eseményeknek köszönheti robbanásszerű fejlődését. Korunk tudományos, technikai, informatika i, mikrobiológiai s a többi fejlődése lehetővé tette, hogy tüzetesebben megismerjük múltunkat, azaz hogy honnan is jöttünk mi magyarok. A DNS genetikai azonosítás, a C14es kormeghatározási eljárás és sok más kutatás, ásatás bebizonyította azt, hogy hamisí tott történelmi korban nevelkedtünk immár több évtizede. A hamisított történelmünk mai napig történő fenntartásában nagy szerepe volt és van a Magyar Tudományos Akadémiának. Ennek köszönhetően magyarok milliói úgy távoztak el a földi életből, hogy nem is t udták, milyen nagyszerű évezredes múltra tekinthetnek vissza. Átugorva több ezer éves őstörténetünket, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint a régi korokból fennmaradt tárgyi bizonyítékok, mint például a tatárlaki korongon vagy a boszniai piramis belsejében talált több ezer éves székelymagyar rovásírás, sorozatomat történelmünk egyik legnagyobb személyével, Attila hun királlyal kezdem. Attila időszámítások szerint 434től 453ig, haláláig KözépEurópa legnagyobb birodalmával rendelkezett. A Nyugat- és Keletrómai Birodalom szinte rettegett tőle. Himnuszunk - amelynek általában csak az első versszakát énekeljük Erkel csodálatos zenéjére - második versszakában Kölcsey Ferenc megírja: “Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, / Általad nyert szép hazát Bendegúzn ak vére.” Bendegúznak vére, azaz Attila! De idézzük Kézai Simon Mestert a Magyarok krónikájából, Ethele és Buda uralkodásáról: “Miután a sereg elszéledt, a hunok római módra Ethelét teszik magok fölé királlyá, ki testvérét, Budát a Tiszától a Don vizéig kü lönféle idegen nemzetek fejedelmévé és bírájává tette. Maga pedig alattvalóival magát a hunok királyának, világ félelmének, Isten ostorának neveztette. Hadserege az idegen népeken kívül tízszázezer fegyveresre telik vala, úgy, hogy ha egy scytha meg talált halni, helyébe rögtön mást tesznek vala. Azon nemzet fegyverzete leginkább bőrből és különféle érczekből vala készítve, minthogy íjakat, kardokat és láncsákat hordtak. Ethele király czímerén is, mellyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár vala ábrázolva, mellyet magyarul turulnak hívnak.” Tehát százezer fegyveres íjakat, kardokat, lándzsákat hordott, ami azt jelenti, hogy komoly kézműiparral, fémmegmunkálási technikával és hadtáppal rendelkeztek. Tudták, hogy egy hadsereg addig tudja tartani a birodalmát, amíg az utánpótlása biztosított. Attila 452ben, amikor hadjáratot indított Itália ellen, megegyezett Rómával. Róma hadisarcot fizetett neki, így az örök város megmenekült. 453ban Attila egy nászéjszaka után meghalt. A kor legnagyobb hadvezér királyának ereiben hun vér csörgedezett, a germánok, németek a mai napig
