Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 30 (55. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KOVÁCS ERNŐ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója:
3596 Szeretnék idézni három dolgot, amit hozzám írt levelekből emelek ki. Elősz ör is, különbséget tesz iskolai végzettség szerint, és hátrányos helyzetbe hozza a magasabb iskolai végzettségű nőket; nem honorálja, hanem szinte bünteti őket, hiszen ők ezzel a kedvezménnyel is a korhatárral, 6263 éves korban mehetnek nyugdíjba. Munkavá llalási lehetőség szerint is nagy különbséget tesz, hiszen az ország szerencsésebb vidékein élő nők könnyedén megszerezhették ezt a bizonyos 32 vagy akár 40 évet is, míg a mi vidékünkön bizony az a jellemző, hogy azok, akik nagyon korán, 141516 éves koru kban elkezdtek dolgozni, azok olyan munkakörben kezdtek el dolgozni, amelyek a rendszerváltás környékén nagyon gyorsan megszűntek, és ma 505254 évesen éppen papírokkal járkálnak az orvoshoz, hogy hátha valami rokkantsági ellátást tudnak szerezni. A munka nélküliellátás idejének kivétele vagy például az ápolási díj kivétele ebből a jogosultságból, ami mifelénk alapvetően foglalkoztatáspótló ellátás, igen hátrányosan érinti őket. A harmadik pedig, hogy valójában nem díjazza a munkavállalás melletti gyerekvá llalást, hiszen az jár jól, aki minél tovább nem munka mellett nevelte a gyermekét, hanem igénybe vette a gyermeknevelési ellátásokat. Aki egyéves korában beadta bölcsődébe a gyereket, mellette dolgozott, és mondjuk, 39 évet tudott így összeszedni, az ross zabbul jár, mint aki kihasználta a maximális nyolc esztendőt. Ezek a különbségek viszont semmiféle orientációt vagy értékrendet nem képviselnek, nem igazán motiválják a nőket, most hogyan is csinálják, mi az, amit a társadalom honorál és értékel, másodsorb an nem adnak választ arra, hogy a gyermeket nevelő férfiak és a gyermeknevelésben részesülő férfiak miért nem kapnak kedvezményt. Szeretném önökkel közölni, hogy mindenféle szociológiai felmérés azt mutatja, hogy még az alacsony iskolai végzettségű férfiak is úgy képzelik a jövőbeli életmodelljüket, hogy ketten nevelik a gyereket, és ketten dolgoznak, tehát ez ma már beépült a társadalom életmodellelvárásaiba, és arról nem is beszélek, hogy ma már egyáltalán nem ritka az a férfi, aki megözvegyül, vagy válá s után maga neveli - egyedül - a gyerekeit, és közben dolgozik. Miért maradnak ők ki ebből a kedvezményből? Náluk ez nem honorálható? Harmadszor: kormányrendeleti szinten akarja rendezni a kereső és azzal egy tekintet alá eső jogviszonyokat, ami bizony a t örvény alkalmazásában most igencsak bizonytalan. Végül, és ez nem ízlésbeli, hanem tartalmi kérdés: ez egy családpolitikai intézkedés, miniszter úr expozéjában is először erről beszélt, úgyhogy azt hittem, hogy valami más törvény vitáján vagyunk, aztán vég ül rátértünk a nyugdíjkérdésekre is. Az a véleményünk, hogy a családpolitikát, a gyermekvállalást akkor kell segíteni intézkedésekkel, amikor a feladat és a teher felmerült, nem 40 év múltán kell honorálni azt az erőfeszítést, amit a nők - és ma már, hála istennek, nemcsak a nők, hanem a szülők, férfiak is - a gyermekvállalás és a gyermeknevelés érdekében tesznek. Ezért úgy gondoljuk, hogy nem szól a törvény arról, és nem ismerjük az indoklásból sem, hogy vajon fenntartjae a kormány az óvoda- és bölcsődefe jlesztési intézkedéseket, vajon fenntartjae ezt a törekvést, hogy a férfiak részvételét a gyereknevelésben további intézkedésekkel segítse és támogassa, ezért úgy gondoljuk, hogy ez a törvény jó szándékú, de megfogalmazásában, alkalmazott jogszabályi eszk özeiben rendkívül zavaros, igazságtalan, és nem méltányolható különbségeket tesz, ezért ebben a formájában nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Most megadom a szót Kovács Ernőnek, a foglalkoztatási bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr! KOVÁCS ERNŐ , a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialistá knak volt nyolc esztendejük, hogy megtegyék azokat az intézkedéseket, amit képviselő asszony elmondott - még akár úgy is, hogy az ő minisztersége idején , erre éppen elég idejük, energiájuk és pénzük
