Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ROZGONYI ERNŐ (Jobbik):
459 Köszönjük szépen. Továbbadjuk a szót Rozgonyi Ernő képviselő úrnak, Jobbik; normál hozzászólás, 15 perces időkeret. ROZGONYI ERNŐ (Jobbik) : Kö szönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előre is elnézésüket kell kérnem, hogy én nem tudok ilyen magasröptű tudománypolitikai előadásokat tartani, és nem is ezzel a szándékkal kértem szót. Alapvetően humán beállítottságú ember vagyok, bár dolgozt am műszaki emberként is. Hogy egy példát mondjak, mondjuk, fizikából Ribár professzornál vizsgáztam, és a matematika mélyebb bugyraiba is bele kellett néznem, mert az élet úgy hozta, de alapvetően egy humán beállítottságú ember vagyok. Ezért engedjék meg n ekem, hogy egy olyan kérdést vessek fel, és olyan kérdésről beszéljek, amely tulajdonképpen nem jelent meg ebben a beszámolóban, és amit én mégis a magam részéről rendkívül fontosnak tartok. Arról van ugyanis szó, hogy egyes országok, egyes népek akadémiái és akadémiai tudósai minden erejükkel azon munkálkodnak, hogy kitaláljanak a saját népüknek történelmet, ősiséget, valamit, ami a népet nemzetté tudja összekovácsolni. Nekünk erre nincs szükségünk, és ezt nyugodtan ki merem jelenteni, hogy nekünk erre nin cs szükségünk, és ugyanakkor mégis azt kell megállapítani, hogy legalább 65 éve az elemi iskolától vagy az óvodától kezdve az egyetemig bezárólag tulajdonképpen egy hamis világképben nőnek fel a fiatalok, és azt a hamis világképet akadémiai szinten is ráer őltetik erre az országra, ennek az országnak a népére. (16.30) Olyan dolgokat is, amelyeket háromnégyszáz évvel ezelőtt minden pásztorember tudott és megértett, és ma egy egyetemi fiatal, még ha olyan szakon is végez, nem ért meg, mert egész egyszerűen ne m tudja, miről van szó. Elképesztőnek tartom azt, hogy a Habsburgok által ránk szabadított Hunsdorferféle bandát és társait követő nyelvismereti anyagokat ma is valami szentségként kezelik, holott teljesen nyilvánvaló, hogy az egészet kizárólag azért talá lták ki, hogy ezt a konok, nyomorult, gazember magyar népet megtörjék. Ez valami hihetetlen, hogy hogyan lehet ehhez ragaszkodni akkor, amikor ebben a tévhitben már a világon senki nem hisz, és mi még mindig akadémiai szinten azt tanítjuk, hogy ez így van! Vagy hogy lehet az, kérem szépem - miután szó volt itt róla, a kedves kolléga fölemlítette a magyar szavak összegyűjtött szótárát , hogy a Ballagi Mórféle szótárból indulunk még ma is ki, ahol kiderül, ha az ember elolvassa, hogy valamennyi, mezőgazdasá ggal és állattenyésztéssel kapcsolatos magyar szó szláv eredetű. Haha! A szlávok még talán a környékünkön sem voltak, amikor mi már mezőgazdasággal foglalkoztunk. Szóval elképesztő dolgok ezek, hiszen ezt a régészet bizonyítja, ezt sok minden bizonyítja, k ülföldi tudósok bizonyítják. Itt van ez a magyar nyelv, amelyik ez ősnyelv - ezt is tudjuk már, és ezt is bizonyítja ezer tényező , méghozzá egy olyan ősnyelv, amelyik egy ősírásbeliséggel párosult, és nem lehet róla beszélni hivatalosan. Ha véletlenül ez t egy történész szóba hozza, kigolyózzák. Hát hogy lehetséges ez? És miért fontos ez? Mert egy néppel, kérem szépen, amelyik hajdan nemzet volt, és néppé tették ilyen módon, mindent el lehet követni. Ha mi azt akarjuk, hogy ez az ország fölemelkedjen, ha a hatalmon lévő koalíció valóban azt akarja, hogy ez az ország feltámadjon, nemcsak anyagi értelemben, hanem lelkileg is és szellemileg is, akkor kérem, ezt az állapotot feltétlenül meg kell szüntetni. Mert egy néppel - még egyszer mondom - mindent el lehet követni, egy nemzettel nem, mert annak van önérzete, van öntudata, és megvan az összetartás érzése és az összetartozás érzése. Úgyhogy én végtelenül sajnálom, hogy erről kellett a mai napon beszélnem. De hát mikor mondjam el? Hiszen az én számomra nem ada tik meg az, hogy naponta találkozhassak, mondjuk, a Tudományos Akadémia elnökével. Én ezt az alkalmat ragadtam meg, hogy ezt szóvá tegyem. Elnézést kérek, hogy nem a szokásos - hogy mondjam - eszmefuttások körébe álltam be. Én úgy érzem, hogy nekünk, magya roknak ez egy nagyon fontos dolog, és én azt hiszem, hogy az Akadémiának itt végre egyszer, ha másképp nem megy, legalább mint alternatív lehetőséget igenis ki
