Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 29 (54. szám) - A nyugdíjreform és adósságcsökkentő alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VÁGÓ GÁBOR (LMP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - PŐSZE LAJOS (Jobbik):
3552 A másik o ldala pedig az, hogy a jóhiszemű embereket, akiket kötelezően betereltek ebbe a rendszerbe, azok pénzén, tulajdonképpen legalább az 50 százalékát tekintve ennek a pénznek külföldi befektetéseket finanszírozunk, mi, magyarok, akiknek a saját dolgunkra nincs pénzünk. Ez egy abszurdum! Ez a másik pénzszivattyú, kérem szépen! Nem beszélve arról, hogy akiket ilyen módon megfinanszírozunk gyakorlatilag, azokat nem érdekli, hogy ez hoze hozamot, vagy nem hoz hozamot, vagy mi lesz ennek a pénznek a sorsa, vagy mi nem lesz ennek a pénznek a sorsa. Tehát ezt a lépést mindenképpen meg kellett csinálni, ezt már az első Fideszkormánynak meg kellett volna csinálnia, én ezt akkor is elmondtam. Hozzáteszem: amin vitatkozni lehet, az az a hezitálás, hogy három héttel ezelő tt egy másik rendszerről beszéltek, most erről beszélnek. Ez a - hogyan mondjam - rögtönzés, ami nyomon követhető, ez az, ami kifogásolható, és az, hogy emiatt ennek az egész kommunikációja bűn rossz volt a Fidesz részéről, mert az emberek többsége még ma sem érti, hogy miről van szó. Köszönöm a szíves türelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Vágó Gábor, az LMP képviselője kíván válaszolni. Öné a szó két percben. (Derültség, zaj a kormánypá rtok soraiban.) VÁGÓ GÁBOR (LMP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Rozgonyi Úr! Az a helyzet, hogy ezzel a reformmal (Zaj a kormánypártok soraiban.) , nem igazán az érdemi résszel van a legnagyobb probléma, hanem azzal van a legnagyobb probléma, ah ogyan bevezették. Egy nagy társadalmi rendszer reformját nem lehet úgy átverni; egy olyan sunyi nyugdíjrendszerreformot vittek végbe, amire én már másfél hónappal ezelőtt, az első magánnyugdíjeinstandnál felhívtam a figyelmet, hogy itt egy rendszerszintű reformról lesz szó. (Zaj a kormánypártok soraiban.) S itt arról van szó, hogy itt nem egyeztettek, nem készítettek hatástanulmányokat, fogalmunk sincsen, itt egyikünknek sincsen arról fogalma, hogy ez a pénz valójában hová fog menni. Egy előkészítetlen re formról van szó, egy előkészítetlen reformról, ami majd a nagy közösbe belecsorgatja ezt a sok pénzt, s meg kell látni, hogy mit okozott ez a reform. (20.40) Leginkább azt okozta, hogy főképpen a fiataloknál, a kortársaimnál az volt az első válasz, hogy ke ressünk egy biztonságosabb államot, amitől majd nyugdíjat is remélhetünk. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Soltész Miklós: Amerikába.) Ez tényleg egy egész generációban megingatta a hitet, és nem a Fideszben ingatta meg a hitet, hanem megingatt a az egész magyar állam megbízhatóságában. Önök most a magyar állam hitelét játszották el és kockázták el. Köszönöm a szót. ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Képviselőtársaim! Most az előre bejelentkezett Pősze Lajos képviselő úrnak, Jobbik, adom meg a szót. Képviselő úr, öné a szó, 15 perces időkeretben. PŐSZE LAJOS (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem fogok 15 percig beszélni. Én egy egészen más aspektusból közelíteném meg ezt a vitát, abból az aspektusból, hogy milyen lehetőség van az ország előt t a következő három évben. De mielőtt belemennék ebbe, egykét dolgot tényszerűen szeretnék leszögezni. Szögezzük le, hogy a negyvenes évek végén a kommunisták az akkori tőkefedezeti rendszert eltüntették. (Soltész Miklós: Mint ahogy most is eltűntek.) Ez egy fontos állomás. Utána szögezzük le, hogy a kilencvenes évek közepén fordult mínuszba a kirovófelosztó rendszer, és akkor ahelyett, hogy felhívták volna erre a figyelmet, még a 25 százalékát odaadták a haveroknak. Hát ennél nagyobb aljasságot egy nemze ttel, egy társadalommal szemben nem lehet elkövetni!
