Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ROZGONYI ERNŐ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2084 De hadd tegyem hozzá azt is, hogy amikor én még jogszabályokat gyártottam, és amikor én még olyan helyzetbe kerültem, hogy több jogszabályt kellett módosítani, akkor azért engem arra köteleztek a főnökeim, ho gy legalább jelzésszerűen jelezzem, mi is az, aminek a helyébe lép valami, vagy mi is az, amit törlök, és helyette mi lép be, mert az áttekinthetőbbé tenné az egész javaslatot, az egész jogszabálymódosítási javaslatot. Tehát lenne itt egy megoldás, amit a jánlok a tisztelt törvényalkotók figyelmébe. Hadd tegyem hozzá még azt is, hogy fontos az, hogy ilyen módon is áttekinthető legyen a jogszabály, hiszen azt, hogy valóban nem marade bent az eredeti jogszabályban olyasmi, ami esetleg éppen ellentétes a bevi tt szöveggel, azt másképpen nem lehet megállapítani. Tehát ilyen értelemben nem lehet kontrollálni azt, hogy a módosítást benyújtó valóban körültekintő munkát végzette, vagy sem. Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy indokolt volt ez a módosítás, és azt is hozzá kell tennem, hogy egyet is értünk a módosítás irányával és tételeivel. Mindenesetre azt azonban meg kell jegyezni, hogy a különböző banki tevékenységekkel, hitelezéssel, kockázatvállalással kapcsolatos előírások olyanok, hogy egy kicsikét ilyen eső után köpönyeg, hiszen kullogtunk az események után. Az Európai Unió és a világ, ha úgy tetszik, szintén csak akkor ébredt föl, amikor a válság beköszöntével rá kellett jönni arra, hogy nem lehet megengedni azt, hogy a piac minden szabályozás nélkül szabály ozza önmagát, és ez igaz a pénzpiacokra is. (12.20) És arra is rá kellett jönni, hogy valamilyen módon illene kordában tartani és megakadályozni azt, hogy nem létező pénzek szülessenek. Mert hiszen a legfőbb gond az, hogy nem létező pénzek születhetnek kül önböző játékok kapcsán. És ezek a nem létező pénzek egyszer csak kipukkadnak, és itt nem mindig csak arról van szó, hogy bizonyos követeléseket, behajthatatlan követeléseket vagy rossz követeléseket értékpapírosítanak, itt sok minden más lehetőség adott ar ra, hogy aki járatos ezekben a pénzügyi berkekben, különböző teklimekli játékokkal - elnézést ezért a kifejezésért - nem létező pénzeket tudjon gyártani. Azért mindenképpen, miután mégiscsak indokoltnak tartjuk ezt a szabályozást, utólag is egy fontos dol ognak tartjuk ezt a szabályozást, arra azonban utalni kell, mint ahogy itt valamelyik kolléga utalt is rá, vagy talán az államtitkár úr, hogy ezzel nincs befejezve ez az egész ügy, hanem arra kell kérni a PSZÁFot is, meg az európai uniós társszervezeteit is, hogy éber szemekkel figyeljenek oda, mert hiszen mindig ki fognak találni újabb és újabb trükköket azok, akik ebből élnek és ebből vagyonokat tudnak maguknak gyártani. Nem beszélve arról, hogy az emberi mohóság sokszor túllép mindenen, és ezt bizony ne héz szabályozni és nehéz kordában tartani. Helyesnek tartjuk azt, hogy szó került a lakástakarékpénztárakról, és azt is helyesnek tartjuk, hogy bővültek a lakástakarékpénztári tagok számára a lehetőségek, részben az igénybevétel lehetősége, ré szben az áthidaló hitel nagyobb mértéke, illetőleg az, hogy nemcsak 8, hanem 10 évig vehető mindez igénybe. Az is fontos lépése a szabályozásnak, hogy egy családon belül, közeli hozzátartozók körén belül több lakástakarékmegtakarítás is igénybe vehető egy lakás építéséhez is. Ezt helyeselni lehet, de itt is azért - a kollégáimhoz hasonlóan - fölhívnám a figyelmet arra, hogy önmagában ez az intézkedés, bár kétségkívül lendít valamit a lakásépítésen, de önmagában nem oldja meg azt a problémát, ami e mögött m int gondolat meghúzódik, hiszen az építőipar, ezt tudjuk, ezt rengeteg gazdaságpolitikai tanulmányban olvashattuk már, meg a gyakorlatban is láttuk már, az építés mint olyan, az építőipar mint olyan húzóágazattá válhat, amikor egy gazdaságot be kell indíta ni, amikor egy gazdaságot be kell lendíteni. Ez egy nagyon fontos tényező. Ehhez valóban valamilyen kismértékben hozzájárul ez a szabályozás is. De ez önmagában nem elég, tehát arra kérném a tisztelt kormánypártokat, hogy ne álljanak itt meg, mert az építé sügy és az építőipar valóban húzóágazat lehet, valóban gazdaságélénkítő szerepe lehet, de csak akkor, ha itt nem állnak meg, hanem ennek a többi lábacskáját is szépen felépítik, és együttesen alkalmazzák. Ez nagyon fontos dolog lenne.
