Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak

2009. október 6 (227. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):

771 Hazaszeretet és helytállás - e két fontos érték hatotta át az aradi vértanúk leveleit, amelyeket a

börtönből írtak hozzátartozóiknak. Ezt fejezik ki utolsó mondataik is. Aulich Lajos utolsó szavai

ezek voltak: “Szolgáltam, szolgáltam, mindig c

sak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok.

Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.” Kedves Képviselőtársaim! Gondoljunk kegyelettel a magyar szabadságért életét áldozó

valamennyi mártírunkra, és a nemzet lelkiismer

etes szolgálatával legyünk méltók a ránk

hagyományozott örökségre is. Ehhez mindannyiuknak kitartó munkát. Köszönöm szépen a figyelmüket.

(Taps.) Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy néma felállással adózzunk a forradalom és a szabadságharc

mártírjai emlé

kének.

(Az ülésteremben lévők néma felállással adóznak a forradalom és a

szabadságharc mártírjai emlékének.)

Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy Sólyom László köztársasági elnök úr, Katona

Béla, az Országgyűlés elnöke és Bajna

i Gordon miniszterelnök úr 9 órakor a gyásznap alkalmából a

Magyar Köztársaság lobogójának katonai tiszteletadással történő felvonásán, valamint félárbocra

engedésén vesznek részt a Kossuth téren. Természetesen az Országgyűlés eközben folytatja

munkáját. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Lezsák Sándor)

: Tisztelt Országgyűlés! A mai

napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mikola István

frakcióvezetőhelyettes úr: “Pénzügyi trükkök helyett zöld lámpát a kórhá

zaknak!” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz)

: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Október 6a emlékét üljük, emelkedettséggel és

tisztelettel kell szólnunk itt az Országgyűlésben is. Még ha elég nehéz is a napi g

ondjainkat ebben az emelkedettségben ecsetelni, szolgálunk, és én is szolgálni akarok akkor, amikor szóvá teszem újra a

kórházak nehéz helyzetét egy olyan pillanatban, amikor folynak a tárgyalások a kórházi szervezetek

és a kormány képviselői, a pénzügymin

iszter és az egészségügyi miniszter között. Hírek szivárognak

ki, amelyek egyelőre nem nyugtatnak meg bennünket, nem látunk tisztán a jelenlegi helyzetben, nem

tudjuk pontosan, hogy trükközésről van szó, újabb trükkök százairól, vagy pedig valóban

megoldás

keresés folyik a kórházak gondjait illetően. Ebben az évben az előző évihez képest a legjózanabb számítások szerint is körülbelül 10

százalékkal csökkent reálértékben az egészségügy működtetési, finanszírozási forrása, ez

összegszerűen 6070 milliárd forin

t közötti hiányt jelent a kórházi világban, a

fekvőbetegszakellátásban, és amikor az ember ezt végiggondolja, és hallja a kórházak vészkiáltásait,

akkor kénytelen azt a sort, azt az évek óta tartó helyzetet elemezni, végigtekinteni, áttekinteni,

amelyik i

de vezetett. Ebből csak néhány dolgot szeretnék kiragadni: 2004ben teljesítményvolumenkorlátot vezettek

be egy degresszív finanszírozással, majd 2005ben ez a degresszió is eltűnt, merev korlátot emeltek a

kórházak teljesítménye elé. Nem mehettek ezen tú

l, hiszen az ezen a korláton felül ellátott

betegeknek minden ráfordítása a kórház büdzséjét terhelte, az egészségbiztosítás ezekért nem állt jót.

2009 áprilisában - ez már a legutóbbi fejlemények közé tartozik , miután a 2009. éves költségvetést

mélyen a

lultervezték, új finanszírozási rendszert vezettek be, amely a világon is párját ritkító, ezt a

70:30 százalékos vegyes finanszírozást. Ez annyit jelentett, hogy gyakorlatilag a kórházi

teljesítményeknek 70 százalékban korlátot szabtak, efelett pedig súlyo

s degresszióval fizették ki csak