Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HOMA JÁNOS (Fidesz):
3358 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Homa János, a Fidesz képviselője, tízperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr. HOMA JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képvi selőtársaim! Az előttünk lévő örökségvédelmi törvény 2001. évi parlamenti vitájában az akkor megszólaló kulturális minisztériumi államtitkár így fogalmazott. (11.30) “A magyar nemzet történetének szövetét egy foszlató, különösen nehéz évszázad után nekünk kell továbbszőnünk. Nagy felelősséget kíván e munka, hiszen meg kell találnunk és erősítenünk azokat a szálakat e szövetben, amelyeket nem a múlt évszázad önkényuralmi törekvései szőttek e szövetbe.” Ennek jegyében hozta létre az előző polgári kormány a Ne mzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, majd készített elő a parlament által 2001ben elfogadott törvényt a kulturális örökség védelméről. Ez a törvény olyan egységes szervezetben és olyan egységes szemlélet alapján vizsgálja a kulturális örökséget, amely szolgálja a kulturális örökség egészének védelmét. A 2001ben megszületett törvény vitájában azonban az akkori ellenzék elmondta a kifogásait. Bár Szabó Zoltán hozzászólásában igyekezett megmagyarázni egykori megfontolatlan és megmagyarázhatatlan hozzászó lásait, érdemes néhány szocialista felszólalót idézni ebből a 2001. évi vitából. Először is engedjék meg, hogy Pál Béla néhány gondolatát mondjam el. Ő ezt mondta akkor: “Általános vitára alkalmatlannak tartottuk a törvénytervezetet, mert a kimutatható jog alkotói akarat az úgynevezett integrált örökségvédelem megvalósulását leginkább az úgynevezett kulturális örökség hivatalának létrehozásában látja megtestesülni, és az igyekezet is erre irányul. Az itt rejlő alapképletet azonban a szakmai közösségek legnag yobb része nem fogadja el, és inkább az elismerhetően problematikus, ám évtizedek óta bejáratott gyakorlat törvényi korrekcióját támogatná. Az ellenszenvet ezzel szemben fokozza csak az, hogy a hivatal olyan hatósági jogkörökkel lenne felruházva, ami kétsé geket támaszt a szakemberek körében.” Ezzel kapcsolatban Szabó Zoltán továbbment, és a hivatallal kapcsolatban még elmondta azt is, hogy a hatósági jogköröket nem szakértők fogják gyakorolni, hanem hivatalnokok; ráadásul nem helyben lévő szakértők, hanem a legjobb esetben a megyeszékhelyen, de esetleg csak a regionális központban székelő hivatalnokok. Sem helyismerete, sem szakértelme nem lesz a szóban forgó hivatalnoknak ahhoz, hogy ezt a hatáskört gyakorolja. Ezért tehát nem is igen tehet mást, mint hogy tanácsot kér attól, aki ezt a hatáskört eddig is gyakorolta: a helyben lévő szakértőtől. Mindez feleslegesen bonyolítja és elbürokratizálja a döntéshozatal mechanizmusát. Volt még egy harmadik felszólalás is, dr. Kiss Gábor véleménye a következő volt: “Fen ntartásaink tehát mindenekelőtt a szemlélettel függenek össze, például azzal, hogy az integrált örökségvédelem e gondolkodás szerint egy koncentrált hivatali hatalomszervezet, hogy a hivatali hatalomszervezetnek meggyőződésünk szerint nem a legkitüntetette bb funkciója a kényszerítés és a hatósági kötelezés, hogy a hivatal demokratikus viszonyok között nem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy a szakmai hozzáértés erényét magának tartsa fenn, hogy a hivatal nem feledkezhet meg a nem hatósági funkcióiról, h ogy a hivatalról szóló törvény nem kerülheti meg, hogy szóljon magáról a hivatalszervezetről.” Ezután természetesen kíváncsian vártam a most előttünk lévő módosítást. Vártam, hogy az akkori ellenzéki, mai kormánypárti képviselők mit építenek be, illetve az előterjesztő mit épít be a négy évvel ezelőtti kritikáikból. Nos, azt kell mondanom, hogy szinte semmit. Jóllehet 2001ben a szocialisták koncepciójában látták elhibázottnak a törvényt, most mégsem nyúltak a koncepcióhoz. Nem nyúltak hozzá, hiszen a szoci alista kormány programjában nem találkozhattunk a kulturális
