Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP):
3918 Megadom a szót két percre Németh Szilárd képviselő úrnak, Fidesz. NÉMETH SZILÁRD (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy olyan kórh ázi esetről szeretnék beszámolni, ami ennek a privatizációnak, amiről önök itt beszéltek, az áldozata lett, ez pedig a Csepelsziget 150 ezer emberétől vett el kórházat - ugye, emlékeznek még, a Weiss Manfréd Kórházról van szó. Hiszen a privatizáció mögött , amiről önök beszélnek, nem az húzódik meg, hogy bevonjunke magántőkét az egészségügyi ellátásba, avagy sem, hanem egyértelműen az látható, mint a csepeli eset is mutatja, hogy hogyan lehet minél gyorsabban és minél olcsóbban megszerezni azt az ingatlanv agyont, amivel a kórház rendelkezik. A módszer mindenki előtt világos, és ez történt Csepelen is: először két kórházat összevonnak, a csepeli Weiss Manfréd Kórházat hozzákapcsolták a pesterzsébeti kórházhoz, a Jahn Ferenc Kórházhoz, majd az összes aktív el látást átvitték a Jahn Ferenc Kórházba, maradt a krónikus belgyógyászat Csepelen, az is most már december 31ével meg fog szűnni. Tehát kiüresítették a telephelyet, teljesen leamortizálták, és most jöhet a következő állomás, amikor mindezt a telephelyet fi llérekért át lehet játszani a barátoknak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Csepelen egyébként az egészségügyet felügyelő alpolgármester, szocialista alpolgármester hétfőn, a közmeghallgatáson már bevallotta, hogy tárgyalásokat folytatnak, és bizon y ebben a kormánynak a támogatását is bírják, hogy a csepeli kórház privatizációja ilyetén módon megvalósuljon. Én azt gondolom, hogy közben nem gondoltak arra, hogy mi történik az emberekkel, akik lakóhelyüktől függően 2550 perccel később jutnak kórházba . A szülő mamáknak, a súlyos betegeknek a Gubacsihídon - amely egy kétszer egysávos híd - kell mentővel átjutniuk Csepelről a kórházba, és amikor itt óriási tumultus van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a reggeli órákban és a k ora délutáni órákban, akkor itt szinte képtelenség átjutni. Azt hiszem, hogy azok, akik igennel fognak szavazni, azok megakadályozzák azt ebben az országban, hogy mások is a csepeliek sorsára jussanak. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Ké t percre megadom a szót Havas Szófia képviselő asszonynak, MSZP. DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök, hogy két képviselőnk is foglalkozott a főváros egészségügyének helyzetével, illetve két kórházával, Soltész úr és az előbb felszólaló képviselő úr is. Én azt hiszem, ha nem telepatikus úton közlekednek, akkor csak hazugságnak tudom minősíteni azt, ami elhangzott. Először is: ingatlanspekuláció - ahogy Soltész képviselő úr említett e - a János Kórház területén. Nos, ha ingatlanspekulációról beszélünk, akkor egyetlen alkalmat tudok erre felemlíteni, az önök antiprivatizációs prófétáját, Mikola Istvánt, aki bezáratta a Mentőkórházat, azért, hogy eladhassa a Mentőkórház épületét. Az iga z, hogy sajnos nem egészen jó pénzért nem tudta eladni, most is kihasználatlanul áll, de a kimondott cél ez volt. Tehát ingatlanspekulációról csak az ő esetében beszélhetünk. Mind a két intézmény a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában van, mind a csepeli, mi nd a János Kórház, és ott is fog maradni. Olyannyira, hogy bár Gógl képviselő úr azt említette, hogy a II. kerületben mentőállomás épült, nos, nem épült mentőállomás a II. kerületben, viszont cserébe a Fővárosi Önkormányzat a János Kórház területén helikop teres mentőleszállót építtetett a saját költségvetéséből, ami azóta is biztosítja valamennyi betegnek, akit súlyos sérülésekkel szállítanak a kórházba, hogy minél előbb a megfelelő ellátáshoz juthasson.
