Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 16 (186. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
3111 decentralizált forrásoknak a nagyságrendjét. Fontos előrebocsátani, h ogy ezek nem többletforrások, és van ellenérzés is, ellenszél is a javaslat megvalósulásakor. Mi a logikája ezeknek a módosításoknak? Mi a válaszunk a szakmai szempontok háttérbe szorulásától félő és a javaslatunkat ellenző véleményekkel szemben? A szlogen ek jól ismertek, és nem vitatjuk egyik oldalon sem: a szubszidiaritás, dönteni ott, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre, közelebb a helyi önkormányzatokhoz, az emberekhez, átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé, összehasonlíthatóbbá tenni a döntéseket, his zen velünk, a szemünk előtt zajlik. Mit is jelent ez a mindennapok gyakorlatában, a tényleges mindennapok nyelvén? Azt, hogy a régiók élettel telnek meg. A fejlesztési koncepciók, tervek, elgondolások valódi tétje, mindennapos gyakorlata lehet, a döntés ér telme, felelőssége lesz a tétje a most még sokszor csak ülésező és a feladatokat kereső regionális területfejlesztési tanácsoknak. Az ezen az elven működő régiónak lesz fedezete, hitele az Európai Unió felé is, hogy alkalmasak regionális forrásszerzésre, h atékony forrásfelhasználásra, és így a régió egésze nem szakmák egymástól független szeleteként működik majd, hanem az odajuttatott források hasznosulása komplexen, egymást erősítő, egymásról tudó hatásfokkal történhet. Összeadódásuk pozitív hatásai erősít hetik a források hatékony felhasználását, és nem kell tartani attól, hogy néha gyengítik vagy éppen kioltják egymást. Öröm számunkra az is, és ennek jelei már áthatják a régiókat, hogy új típusú, és örömmel mondom, partneri kapcsolat alakul a nem ritkán di ktátum jellegű tárca és helyi kapcsolatok helyett, és az önkormányzatok, a minisztériumok immár partnerként tervezik feladataikat. És végezetül: tudjuk mi is, hogy a tervekhez képest ez még mindig kevesebb felosztható forrást jelent, így sem lesz elegendő valamennyi helyi célkitűzés valóra váltására, de mégis hitelesebb az ígéret, több a garancia, ha ott helyben, úgy is mondhatnám, egymástól kapjuk, több a bizalom, hogy majd a jövő esztendőben a mi igényünk is megvalósítható. De mi van a szakmaisággal, miké nt érvényesül az ágazatok hozzáértése ezekben a döntésekben? Van ebben jó adag jogos félelem is. A járható út kiválasztásában, a megfelelő módszer megtalálásában erre különösen nagy figyelemmel kell lenni. Vegyük például a javaslatban szereplő, agrárfejles ztési támogatások fejezetéből átkerülő ültetvénytelepítés és az építés forrásfelhasználását. Igaz, és a szakma teljes egészében helyesen látja, a regionális területfejlesztési tanácsban nincsenek meg ennek a döntésnek a megfelelő és elegendő szakmai feltét elei. Nem is erre akarunk vállalkozni. Azt szeretnénk, ha a szakmai szervezetek, fórumok változatlanul véleményeznék a beérkező pályázatokat, megítélnék szakmai megvalósíthatóságukat, nyereségességüket, fedezetüket, a regionális területfejlesztési tanács f elelőssége pedig az lenne, hogy az alkalmas, egymással versengő pályázatok közül kiválassza, hogy melyek azok, amelyek területfejlesztési, régiófejlesztési szempontból az ott kialakult foglalkoztatási helyzet, a szabad munkaerő és más jellegű foglalkoztatá s, ha úgy tetszik, finomszerkezetében helyezik el a lehet, hogy szakmai szempontból nem első helyre rangsorolt, de területfejlesztési, régiófejlesztési szempontból mégis leginkább kívánatos helyszínt. Ugyanez a helyzet a másik módosító javaslatunkkal, a Ga zdasági Minisztérium kis- és középvállalkozásokra rendelkezésre álló 2,5 milliárd forintjával kapcsolatban is: tehát itt is a szakmai fórumokat a legmesszebbmenőkig bevonni, véleményüket kikérni, majd a területileg arányos és hatékony felhasználás szempont jait a regionális fejlesztési tanácsnak biztosítani. Ezen az úton, ezzel a gyakorlattal, azt gondolom, a félelmek csökkenthetők, és ha garanciát kapnak azok az ágazatok, amelyek nyilván nehezen élik meg, és veszteségként könyvelik el a maguk számára, hogy kompetenciájuk szűkül, amennyiben azonban a gyakorlatban a szakmai szempontok maradéktalan érvényesülése megtörténik, talán az ő ellenállásuk is kisebb lesz. Ezen az úton, ilyenfajta kezdeményezésekben és a két konkrét módosító javaslatban is kérem tisztel ettel a Ház támogató együttműködését. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
