Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - Beszámoló a Magyar Köztársaság Országgyűlése számára a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 2002. január 1. és 2002. december 31. közötti tevékenységéről, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HOMA JÁNOS (Fidesz):
1380 másrészt pedig az ORTT vonatkozó véleményeire, ezért a bizottság ellenzéki tagjai sem támogatják a jelentés elfogadását. Köszönöm. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszö nöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, 1010 perces időkeretben. Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy hárman jelezték írásban előre felszólalási szándékukat, egy képviselőtársunk visszalépett. Megadom a szót Homa János képviselő úrnak a Fidesz képviselőcsoportjából. HOMA JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Urak! Elnök Asszony! Nagy figyelemmel hallgattam a beszámolókat, és megütötte a fülem az, amit Czeglédi elnök úr mondo tt, hogy készülnek a konszolidációs tervek - eddig is készült egypár, és legalább 102030 év kell ahhoz, hogy igazán rendbe lehessen tenni a Televíziót. Valahol itt van a kulcsa ennek a kérdésnek, azt hiszem, ugyanis mutogatunk egymásra, itt is elhangzott többször, hogy a csonka kuratórium miatt bizony elég nehéz helyzetbe került a Magyar Televízió, csodálkozom, hogy éppen 2002ben és 2001ben miért nem történt meg ez, és nem beszélünk arról, hogy milyen helyzetben, milyen állapotban indult be a Magyar Tel evízió Részvénytársaság működése, és milyen nehézségekkel kellett megküzdeni a médiatörvény megszületése után, tehát 1996 után, az indulás után, az első perctől. Ugyanis sokkal könnyebb helyzetben volt a Duna Televízió, hiszen egy vadonatúj intézményt kell ett létrehoznia, amíg a Magyar Televízió egy másik alapról építkezett, egy sokéves múlttal rendelkező intézményt kellett átalakítani részvénytársasággá, és ez nem könnyű feladat. (16.20) Ennek a terhét viszi magával folyamatosan a részvénytársaság, ennek a terhét vállalja magára négyévenként egyegy kuratórium, majd az esetek nagy részében az történik, hogy bedobják a törülközőt, mert nem bírnak el ezzel az irdatlan munkával, ezzel a nagyon nehezen megvalósítható feladattal. Én azt hiszem, hogy talán ezen k ellene elgondolkozni, és azon is érdemes lenne elgondolkozni - én már a kulturális bizottság ülésén többször elmondtam , hogy az ősbűn legalábbis a Magyar Televízió esetében a médiatörvény születése környékén keresendő. Ugyanis talán nem voltunk eléggé fe lkészültek erre a törvényre, talán nem gondoltuk végig azt, hogy milyen feltételekkel lehet beindítani egy ilyen fontos közszolgálati intézményt, mint a Magyar Televízió. Ennek tulajdonítható az, hogy az esetek nagy részében nagyon komoly eredménytelenség mutatkozott a gazdálkodásában, 2002ben közel 12 milliárd forint volt az az eredménytelenség, amivel számolni kell, és amit az állami szintről pótolni kellett, és minden évben hasonló viták voltak a kulturális bizottságban is, és hol az ellenzéki, hol a ko rmánypárti megszólalók vonták kétségbe ennek a támogatandó összegnek a létjogosultságát, illetve fontosságát. Én tehát úgy gondolom, érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a médiatörvény megfelelő keretet teremtette annak idején a Magyar Televízió működés éhez, és érdemes lenne elgondolkozni azokon a gazdasági eredményeken, amelyek mondjuk, 2002ben úgy alakultak, hogy a Televíziónak volt egy, jó szándékkal azt mondom, 2 milliárd forintos reklámbevétele, és a többi pénzt, közel 28 milliárd forintot az állam pótolta valamilyen szinten. Így működött a Magyar Televízió 2002ben. Teljesen mindegy, hogy milyen kuratórium volt, hogy a kuratóriumban kik voltak többségben, kik voltak kisebbségben, és még azt sem szeretném most megemlíteni, hogy a Fidesz képtelen vol t delegálni kurátorokat ebbe a kuratóriumba, hiszen ez egy másik ügy, ezt itt most nem kívánom fejtegetni. Nagyon fontosnak tartanám inkább azt, hogy el kellene indulni már a megoldás felé ebben a kérdésben is, hiszen szerencsétlen játéknak tartom azt, hog y mutogatunk itt egymásra, hogy ki a hunyó bizonyos esetekben, miközben biztos, hogy előfordultak hibák, nem vitatom, biztos, hogy az ellenőrző testület vagy a felügyelőbizottság ki tud mutatni olyan hiányosságokat, amelyek mondjuk,
