Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak

2000. november 28 (175. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP):

7466 nem tudtak megfelelően alkalmazkodni, ők egyértelműen a

változások vesztesei lettek. Hogy ki melyik cso

portba került, az

nemcsak az alkalmazkodóképességen múlt, hanem

nagymértékben azon is, milyen volt induláskor a korábbi

hatalomhoz való viszonyuk, milyen, többnyire erkölcsileg és tán

jogilag is kifogásolható induló pályára tudtak állni vagy

állították őke

t. Mit mutattak a statisztikai adatok? Az egyes jövedelmi

sávok, decilisek átlagainak vizsgálata szerint 199395 között a

bevallott jövedelemkülönbségek jelentősen növekedtek.

1993ban az alsó és a felső decilis átlaga között 4,5szeres volt a különbség, 1

995ben 5,01szoros volt, 1998ban nem változott,

de azóta, ha lassan is, a különbség tovább nő. A vizsgálat azt is

bizonyította, hogy az infláció mindvégig lényegesen jobban

sújtotta az alacsony jövedelműeket, mint a gazdagabbakat. Ez a

tény a jövedelemkü

lönbségeket valójában tovább növelte.

199297 között a jövedelmek jelentősen ingadoztak, de a

reálbérek 13 százalékos visszaesése mellett a foglalkoztatottak

több mint 70 százalékánál jövedelemcsökkenés következett be. Az időszak máig legnagyobb vesztesei

az öregek,

nyugdíjasok és az alacsony iskolázottságúak, de ide tartoznak

azok a 4550 év feletti értelmiségiek is, akik valamilyen okból

elvesztették állásukat, és többé nem tudtak elhelyezkedni, vagy

csak nagyon megalázó munkát végezhetnek. Ami a jövedelm

i mobilitást illeti, 199295 között magas,

'9698 között lényegesen visszaesik, és ma a jövedelmi

egyenlőtlenség stabilitását látjuk. (8.30) A változatlan helyzetűek aránya 199395ben 51 százalék,

199798 között a rendkívül magas, 70 százalékos érté

kre