Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 8 (117. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
142 Köszönöm szépen. Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőit, hogy kívánnake reagálni az elhangzottakra. (Senki nem jelentkezik.) Nem kívánnak reagálni. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Rozgonyi Ernő frakcióvezetőhelyettes úr, a MIÉP képviselőcsoportjából "Piacgazdaság vagy valami más?" címmel. A frakcióvezetőhelyettes urat illeti a szó. ROZGONYI ERNŐ (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt mondjá k, azt hirdetik, hogy hazánkban immáron kétségkívül piacgazdaság van, szabadversenyes piacgazdaság. A verseny szép, jó és hasznos - örülj magyar, végre olyan áldásokban részesülsz, amelyekről korábban még csak nem is álmodhattál! És lám, ez a hálátlan, but a magyar mégsem örül eléggé. Úgy érzi, többsége a saját bőrén, hogy valami nem úgy működik, ahogyan ígérték, valami megint nem az, aminek mondják. Igaz, ez nem újdonság, több mint ötven éve élünk hazugságban, ámításban, s részesülünk - a média jóvoltából - állandó agymosásban. De talán éppen ez fordul a visszájára, hiszen így egyre több ember kénytelen elgondolkozni azon, amit tapasztal és lát, és egyre több honfitársunknak nyílik ki a szeme. Mert ugyan milyen versenyről, milyen egyenlő esélyről és versenys emlegességről beszélnek?! A globalizmus bástyái, a vámszabad területiek hatalmas tőkével, a magyar kormányok megzsarolásával és önkéntes protekcionista támogatásával, a jegybank monetáris rásegítésével azt csinálnak, diktálnak és uralnak, amit csak akarnak . Ingyen vagy nevetséges árakon kebelezték be a magyar nemzeti vagyont, a közteherviselés alól kivonják magukat, ellenőrzést nem tűrnek - és akkor ezernyi piszkos trükkről, csalásról még nem is beszéltem. A magyar vállalkozó, a magyar paraszt, a termelő, s zolgáltató vagy kereskedő pedig nyakig zsákba varrva, szabadon vehet részt a táncversenyben - igaz, minden létező adót, járulékot fizet, minden lépését ellenőrzik, hitelt nem kap vagy csak vállalhatatlan feltételekkel, és folytathatnám a sort. De versenyez het, szabadon - körülbelül annyi eséllyel, mint a féllábú, tébécés öregúr a versenyre kitenyésztett világbajnok futóval szemben. Ez igen! Mert itt, kérem, esélyegyenlőség van, ez egy tiszta verseny, erre vigyáz, erre ügyel az adófizető magyarok pénzéből fe nntartott intézmény, a Gazdasági Versenyhivatal. Persze jó lenne tudni, mivel is foglalkozik ez a szervezet - gondolom, védi a cápákat egymástól, a kisebb halak meg forduljanak fel, ha egyszer magyarok. Mert itt, kérem, rend van, no és persze felelős magya r kormányok. Hiszen van itt perspektíva: néhányan majd bedolgozók, bérmunkások lehetnek idegenek gyarapodására, a magyar nyomor konzerválása érdekében - de legalább, momentán még, a saját hazájukban. Nos, erre mondják tíz éve: ez egy átgondolt gazdaságpoli tika, a jövőnk, így fogunk felzárkózni - KözépAfrikához. (8.40) Ez piacgazdaság? Vagy ez valami egészen más? Meddig lehet ezt még csinálni? Meddig lesz még minden tisztességes, verejtékes magyar munka, tudás és akarás naponta letaposva? Vagy nekünk ez a s orsunk? A bőgatyások sorsa? Az sem, lassan abból is kifogyunk! Az álságos, szemforgató szövegekből és ígérgetésekből tulajdonképpen mindenkinek elege van már. Fújjunk hát ébresztőt magunknak és kormányainknak, magyarok! Elvégre egyelőre még mi vagyunk több ségben. Köszönöm a türelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány nevében megadom a szót Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr, öné a szó. VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Abban bíztam, hogy valamilyen konkrét ügy kapcsán kér szót napirend előtt itt a Házban, amire akár én, akár más minisztérium képviseleté ben itt lévő kollégám tud válaszolni, de az ön hozzászólása olyan sok
