Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HOMA JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
74 HOMA JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Képviselőtársaim! Mi továbbr a is úgy véljük, hogy két technikai módosításról van szó a törvény tárgyalása során. Ez alapjában véve nem érinti a törvény lényegét. A törvény melléklete, amiről szó volt a bizottsági felszólalás során is, azoknak a műemlékeknek a listájá t tartalmazza, amelyek a 14. §nak megfelelően az állam tulajdonában tartandók. Ezeknek száma 273, és állami kézből ki nem adhatóságuk indoka az a műemléki, történeti, művészettörténeti, művelődéstörténeti érték, amely kiemelt fontosságú nemzeti kulturális örökségünk épített elemeinek reprezentálásában. Ez a lista - mint minden lista - több esetben korrigálásra vagy módosításra szorul. Az első esetben - ahogy szó is volt róla - a betegápoló irgalmas rend a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rende zéséről szóló '94. évi XXXII. törvény alapján nyújtotta be igényét az ingatlanra, és ez az ingatlan csak akkor kerülhet át a tulajdonukba, ha a műemlékvédelmi törvény mellékletét képező listán már nem szerepel. A korrekciók legfőbb indítéka az ingatlannyi lvántartási adatok pontosítása, illetve változásának követése, és az értelmetlen nagyságú ingatlanokból a szükséges és jól kezelhető mértékű leválasztása. A másik esetben, az aquincumi helytartói palotát rejtő ingatlannál viszont arról van szó, hogy az OMV H Műemlékfelügyeleti Igazgatósága engedélyezte az ingatlan megosztását, hogy a védettség csak a valóban műemléki jelentőségű maradványokra terjedjen ki. Ismereteim szerint a törvény születésekor az ásatások (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az id őkeret leteltét.) miatt volt indokolt a terület teljes egészének műemlékké nyilvánítása. Azóta tisztázódott, hogy a területnek csak egy részét érdemes műemlékként kezelni; a másik részére továbbra is a műemlékvédelmi szabályok vonatkoznak. Köszönöm figyelm üket. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Donáth László képviselőtársam gondolatmenetét szeretném továbbfűz ni. Remélem, hogy a mai megszólalásomat senki nem érti félre, és senki nem magyarázza félre, nem magyaráz bele olyan dolgokat - hiszen erre éppen ma volt már példa , amit nem mondott el az ember, vagy amit éppen másképp mondott. Elsősorban azzal kezdeném, hogy azt gondolom, nagyon helyénvaló volt még az előző kormánynak, illetve az Országgyűlésnek törvénybe foglalni a műemléki védelem alatt álló építményeket, épületeket. Ez nem volt véletlen. Ez azért történt így, mert nyilvánvaló, hogy nem lehet könnyedén megszabadulni egyrészt a műemléktől, a műemléképülettől - amit persze nem is feltételezek, hogy a miniszter úrnak ilyen szándéka van , illetve nem lehet könnyen tulajdonost váltani anélkül, hogy a feltételeket, a műemlékvédelem feltételrendszerét ne foga lmaznánk meg adott esetben törvényben. Hiszen az teljesen világossá vált az eddigi vitában is - expozéjában a miniszter úr is utalt arra , hogy itt tulajdonképpen a Hildudvar - mert én a Hildudvarról beszélek - műemlékvédelem oltalma alatt fog állni a k ésőbbiekben is, ez nem kétséges. Csakhogy akkor, amikor az állam mint tulajdonos ettől a műemléki épülettől megválik, akkor van egy felelőssége, hogy gondoskodjon arról, hogy ez a műemléki épület a továbbiakban is csak és kizárólag olyan módon fogja szolgá lni a funkcióját, ahogy azt megkívánja a műemlékvédelmi törvény. Ez egyszer az átadó felelőssége - mert itt átadásról van szó , másrészt pedig aki átveszi, annak is garanciákat kell biztosítani arra, hogy a műemlékvédelmi előírásoknak meg fog felelni. Én most a garanciális oldal kérdésébe nem mennék bele, de azért javaslom a miniszter úr figyelmébe Donáth képviselőtársam egy apró megjegyzését, ami ezzel kapcsolatban bizonyos kérdéseket majd fölvethet a miniszter úr számára is. Valóban egy nagyon rövid törv ényről van szó,
