Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról s a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ROZGONYI ERNŐ
2038 tóval. Nem kívánok erről részletesen beszélni, i smerjük mindnyájan, csak egy utalást teszek: például a KisBalaton ügye. Ezeknek a folyamatoknak mindmáig ható irtózatos következményei vannak. Valójában - és ezért kellett ezt a bevezető részt is elmondanom - akkor érti meg az ember ennek az egész előttün k lévő szabályozási elképzelésnek a fölöttébb kiemelkedő jelentőségét, ha mindezt tudja, legalább így körvonalakban tudja, átérzi, és némi felelősségérzettel is rendelkezik. Sokan minden bizonnyal azt fogják mondani, hogy ez a szabályozás túl szigorú. Úgy vélik, akik ezt állítják, hogy korlátozza a szabadosságot, mások, és részben ide tartozónak vallom magamat is, legszívesebben nagyobb mértékű szigorúságot látnánk, követelnénk. Különösen az aggasztja ezen utóbbi csoportot, így engem is, hogy visszamenőlege s hatálya nincs. Persze tudom, hogy ez nem is igen lehetne, de leginkább az kellene, hiszen a tó környékén annyi minden történt az elmúlt évtizedekben, hogy irtózatos nehéz itt már valamit csinálni. Gondoljanak például arra a rengeteg csatornázatlan üdülő- és lakóépületre, azokra a lakóhajókra, ahonnét a szennyvíz a talajba, vízbe és így a tóba kerül. Nekem van olyan élményem sajnos, amikor úsztam a Balatonban, és egy halom fekália úszott velem szembe, és tudom, hogy ez nem egy egyedi eset, ez már másokkal is előfordult. Reálisan szemlélve azonban azt kell megállapítani, hogy a tervezett szabályozás ugyan, sok tekintetben helyesen, valóban szigorú, ugyanakkor azonban kellően méltányos is. Talán egy kissé túl méltányos, itt is túlzottan engedékeny amikor a pa rttól távolodva egyre enyhíti az előírásokat, holott tulajdonképpen, mint ahogy azt vázoltam itt, amikor a vízgyűjtő medencékről beszéltem, az egész vízgyűjtő rendszert kellene bizony megfelelő szigorúsággal szabályozni. Irtózatos dolog lenne, és természet esen nincs is kitéve ilyennek a tó, ezt csak példaképpen hozom fel, de irtózatos dolog lenne, ha valami olyan szennyező anyag kerülhetne a tóba valamilyen útonmódon, ami például olyan kárt okozna, mint a ciánszennyezés a Tiszán. Elképesztő károkat okozna ez! Én azért azt mondom, hogy az egész vízgyűjtő medencét egy kicsikét szigorúbban kellene megfogni. Igen sok tekintetben üdvözlendő tehát a szabályozás szigora, de engem személy szerint például továbbra is aggaszt a környezet túlzott beépítése, a nyári hó napok irreális terhelése. A mennyiség és minőség itt semmiképpen sincs egyensúlyban. És így azokon a területeken, ahol ez még lehetséges, bizony keményebb korlátozások szükségesek. Egész egyszerűen ökológiai szükségszerűség helyenként a természetes partok és azok környezetének a megtartása, megóvása. A túlzott beépítettség, ami már sok helyen bekövetkezett, a továbbiakban mindenképpen megakadályozandó, ha van csatorna, ha nincs, ha van víztisztítóműkapacitás, ha nincs. Vannak olyan területek, ahol egész eg yszerűen nem szabadna megengedni a további építkezéseket. Aggasztónak tartom az ősnádasok helyzetét. Évről évre zsugorodik, holott fontos ökológiai és tájjellegű a szerepe, funkciója van, és természetesen a Balaton élővilága szempontjából is fontos. Itt bi zony még rekonstrukciós munkákra is szükség lehet. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy túl soknak tartom már most is a vízben lévő műtárgyak számát, és félő, hogy minden annak megfelelő öbölben, partszakasz mentén további ilyen kikötők létesülnek , hosszan a vízbe nyúló mólók létesülnek. Nem volna helyes. Aztán itt van a KisBalaton, már egyszer utaltam rá, azt hiszem, teljes egészében vissza kellene állítani a KisBalatonnak a szerepét, és ezenfelül még mesterséges beavatkozást is igényel ennek a szennyeződésnek és feltöltődésnek a visszaszorítása. Természetesen tudom, hogy nem minden fér bele a területrendezés tárgykörébe. De el kellett mondanom legalább néhány olyan dolgot, amivel többet kellene foglalkozni, többet kellene törődni, és amire, vall juk be őszintén, jóval többet kéne költeni. Nekünk! Nem a külföldnek, nekünk! Mert ez a mi tavunk, és szeretném, szeretnénk ha a mi tavunk maradna. A Magyar Igazság és Élet Pártja szereti a rendet, mert a káosz ellentéte, és mert segít a társadalomban elig azodni, beilleszkedni és biztonságban élni. Ez a törvényjavaslat a maga sajátos eszközeivel a rend kialakulását segíti elő. Ezért üdvözöljük és szükségesnek tartjuk. Fogjunk tehát össze! Igyekezzünk megkeresni a legjobb megoldásokat, ne féljünk a szigortól ! Remélem, sok jó
